szerbia
Szerb tábornok a délvidéki helyzetről: "A következő két hétben megoldjuk az itteni problémát"
"Reméljük, hogy a következő két hétben megoldjuk az itteni problémákat, vagyis addig nem megyünk innen el, amíg az incidensek résztvevőit el nem távolítják erről a területről. Keresni fogjuk őket, bárhol is legyenek, az erdőben vagy olyan szálláshelyen, ahol eddig biztonságban érezték magukat" – mondta Dejan Luković tábornok Horgosnál. A szerbiai rendőrség segédigazgatója irányítja azt az összehangolt akciót, amelyben a szerb belügyminisztérium szervei, azok speciális egységei vesznek részt a déli határ menti területek megtisztítása érdekében. A Horgostól Szabadkáig terjedő erdős sávot két éve uralják terrorista embercsempész bandák, akik rendre összecsapnak, elképesztő fegyverarzenált bevetve. Péntekre virradóan a Szelevényi-erdőben, a régi majorságban hat ember halt meg, öten pedig megsérültek egy leszámolásban. Ezt követően mondta azt Aleksandar Vučić, hogy amennyiben a belügyi szervek nem tudják megoldani a problémát, be fogja vetni a katonaságot. Délvidéken elszabadult a pokol – Egy 21 éves szerb fiút agyonlőttek múlt éjjel
„Olyan, hogy közbiztonság, már jó egy éve nem létezik itt. A migránsok és az őket szállító, belőlük élő embercsempész bandák általánossá tették a terrort. Ma már szinte bárki könnyedén fegyvert tud szerezni helyben és legkisebb konfliktus elég, hogy használja is. Ezt tette velünk az invázió és az a hatalom, amelyik hagyta a terrorista csoportok kultúráját, ügyintézési módját eluralkodni” – mondta a PestiSrácok.hu-nak egy szerb hatóságoknak dolgozó délvidéki férfi, aki a déli határ menti bevetéseken részt vesz. Szombaton éjjel is ott volt, amikor Szabadka belvárosában történt verekedés, majd egy lövöldözés elkövetői után indult hajsza. Ezúttal nem migránsok, hanem helyi fiatalok két csoportja csapott össze. Egy 21 éves fizioterapeuta gyakornok fiút agyonlőttek. Az elkövetőket még nem sikerült elfogni. Megtörni a Kisantantot
Az első világháborút lezáró Párizs-környéki békék egyetlen célt szolgáltak: megtörni azokat a közép-európai hatalmakat, amelyek a kontinentális erőegyensúlyt évszázadokig balanszban tartották. A győztes országok szövetségének mintájára a Magyar Királyság romjain mesterségesen kreált országokat is szövetségbe szervezték, amelynek semmilyen más célja nem volt, mint a csonka Magyarország sakkban tartása. A Kisantant aztán beteljesítette kötelességét, hiszen a politikailag, gazdaságilag és földrajzilag elszigetelt Magyarország kényszerpályán mozogva belesodródott az ország másik sorstragédiájába, a II. világháborúba, azonban sokáig úgy tűnt, hogy a magyar politikai vezetésben nincs akarat, vagy tudás – esetleg józan pragmatizmus –, hogy kilépjen ebből a kényszeredett pozícióból. Most azonban éppen a Kisantant szorításának a megtörését jelentik az olyan, első ránézésre furcsa szövetségesek, mint Aleksandar Vučić vagy Robert Fico.