urbanizáció
Szép időnk van ma, ugye?
Ma is. Meg már két hete, amióta majd’ beledöglünk a kánikulába. Amikor kora nyáron többen figyelmeztettek, figyelmeztettünk, hogy idén is csapadékhiányos évünk van, rögtön felbukkantak a kommenthuszárok, hogy „micsoda hülyeség ez, hiszen éppen esik az eső”. Valóban esett akkor, de hol van most az a víz? Most szükség lenne rá! Aki józanul akar gondolkodni a témáról, az már öt meg tíz meg húsz éve is hallhatta, hogy a helyes vízgazdálkodás és a vizes helygazdálkodás a jó válasz a klímaváltozásra. Ám ahelyett, hogy erről beszélnénk sokat és értelmesen, mindent túlharsog a klímarettegők klímahisztije. Két érzelmi kitörés között pedig ők is csak melegítik a várost. Hol akarunk élni évtizedek múlva? – A szlovák közigazgatási reform civilizációs tanulságai
Akármilyen rosszul is fest a felvidéki magyarok szénája a globalizáció és a szlovák nemzetstratégia kettős szorításában, első ránézésre ez csak az ő gondjuk. Második ránézésre viszont olyan kérdéseket vet fel ez a történet, amelyeket mindenütt meg kell válaszolni mielőbb, és ha a válaszadást elsumákoljuk, az is válasznak minősül. A globalizációs urbanizáció olyan erővel tolja egy adott irányba az életmódunkat, társadalmi és politikai berendezkedésünket, a természeti környezetünket, hogy azzal kezdenünk kell valamit. Beletörődhetünk, és akkor a jövőbeli életünket is jellemzendi mindaz, amit a maiban nem szeretünk – a társadalom atomizálódása, elmagányosodás, frusztrációk, jóemberkedő pótcselekvések, természetpusztulás –, vagy iszonyú kemény feladatot vállalva szembemehetünk vele, hátha sikerül valamit javítani a helyzeten. 
