A globalizáció és Szlovákia szövetsége a felvidéki magyarok ellen
A kommunisták 1950-es kaszabolásán kívül talán sosem szabták át oly mértékben a magyar közigazgatást, amilyenre Szlovákia már másodszor készül a röpke harminc éve alatt. A kiforratlanság hátulütői – vághatnánk rá pikírten –, de Szlovákia történelemnélküliségéről fölösleges cikket írni, hiszen akit érdekel az ilyesmi, az már bizonyára értesült róla. A tervezett közigazgatási reformnak azonban két figyelemre érdemes vonatkozása is van. Az egyik a minden komolyabb szlovák intézkedést menetrendszerűen átható magyartalanítási igyekezet, a másik pedig talán ennél is súlyosabb: a globalizáció miatt nyakunkba szakadó sorskérdések egyre sürgetőbb megválaszolása.
Szlovákiában jelenleg 8 kerület van (félhivatalosan megyének nevezik őket), és ezek alá 79 járás tartozik. A kommunista időkből megörökölt 38 nagyobb területű járást, illetve 3+1 kerületet 1996-ban rendezte át alaposan a mečiari kormányzat: megkétszerezte a járások számát, és nyolc kerületet alakított ki, sok helyen szétszakítva a történelmileg egy térségbe tartozó vidékeket, gondosan ügyelve rá, hogy a magyarok részaránya a lehető legkisebb legyen az egyes kerületekben. A csallóközi vagy Garam-menti magyarok így ma is járhatnak megyei szintű ügyeket intézni Nagyszombatba vagy Nyitrára, és a gömöri magyaroknak is Besztercebányáig kell zarándokolniuk.
A felvidéki magyarok területi autonómiában vagy legalább egy magyar többségű megyében reménykedtek minden átalakításkor, de a politikai képviseletüknek sosem volt elég bátorsága, később már ereje sem ahhoz, hogy komolyan felvesse ezeket.
Ehhez a rendszerhez nyúlna most hozzá a belügyminisztérium a szélsőliberális Napunk által kiszivárogtatott anyag szerint, ami egészen furcsa egy megbukott, már csak ügyvezetőként működő kormánytól. A tervezet sikere így kétséges, ám a szándékot nem szabad félvállról venni. Eszerint 46-ra csökkentenék a járások és ötre a kerületek számát, utóbbiakat Pozsony, Nyitra, Zsolna, Besztercebánya és Kassa központokkal, valamint az önkormányzatokat is sokkal kevesebb központba vonnák össze. Az online alapú ügyintézés térnyerése miatt már valóban nem kell minden bokornál községházának és minden kereszteződésnél járási székhelynek lennie, így önmagában a terv nem tűnik ördögtől valónak – amíg rá nem pillantunk a mellékelt térképre.
Onnan ugyanis egyrészt kiderül, hogy az ország mostani csaknem háromezer önkormányzatát 118 körzetközpontba vonnák össze, és csak ezekben lenne községi hivatal. Emellett egészen furcsa kontrasztok keletkeznének, hiszen több helyütt létrehoznának a mostaniaknál kisebb törpejárásokat, míg máshol több százezres lakosságú óriásjárásokat alkotnának. Mindkét művelet húsba vágóan érintené a felvidéki magyarokat.
A magyar tömb végső megbontása
Létrejönne két pici színmagyar járás Párkány és Nagykapos központtal, valamint az enyhén magyar többségű, szintén kicsi Ipolysági járás; ezek, valamint a jelenleg is létező Dunaszerdahelyi járás lenne magyar többségű. A területileg nagy, lakosságszámában átlagos Rimaszombati járáshoz csatolnák ezen felül Tornalja környékét, ami némileg növelné a magyarok részarányát a szlovák többségű járásban. Ha csak ennyiből állnának a változások, akkor simán kezet adhatnánk rá, ám most jön a feketeleves.
- A Dunaszerdahelyi járást megcsonkítanák, hiszen a főváros közelsége miatt rohamosan szlovákosodó Somorját és környékét immár közigazgatásilag is egy hatalmas Pozsonyi járás martalékává tennék.
- A Galántai és Vágsellyei járást beolvasztanák a Nagyszombat központú óriásjárásba, a jelenlegi egyaránt 30% körüli magyar lakosságuk ezentúl teljesen alá lenne rendelve a szlovák sovinizmus egyik fellegvárának.
- A Komáromi járás eltűnne, beolvasztanák az Érsekújvári járásba, így egész Alsó-Csallóköz és a Duna mente magyar vidéke egy szlovák többségű egységbe kerülne.
- Az Ipolysági járás leválasztásával drasztikusan csökkenne a Lévai járás magyarságának aránya és súlya.
Összefoglalva elmondható, hogy négy pici járás lenne magyar többségű, cserébe viszont még jobban megbontanák a kisalföldi régió magyarságát, felgyorsítva az elszlovákosodást. Vagyis a tömbmagyarság lassan átváltozna néhány foltszerű egzotikummá Szlovákián belül, ami a (cseh)szlovák nemzetpolitika évszázados céljának elérése lenne.
Nyugalomra tehát semmi ok, hiszen ez a szándék már térképre átrajzolt elképzelésként is létezik, tehát így vagy úgy, de napirendre kerülne akkor is, ha ez a reformtervezet most nem megy át.
Nemcsak magyartalanítás, hanem a modernitás győzelme is
A koncepció kidolgozásához megvárták a legfrissebb népszámlálási adatok részadatait a lakosok szokásaival és munkába járási rutinjával kapcsolatban. Aligha zavarja az illetékeseket, hogy a tervezet a magyarság számára súlyos csapást jelentene, ám el kell ismerni, hogy sok helyen tényleg illeszkedik a trendekhez. Igazából most vitték térképre először azt a tendenciát, ahogy a globalizáció és az urbanizáció felőrli a felvidéki magyarságot. A Pozsonyi, Nagyszombati és Kassai gigajárások valójában a közigazgatásba berajzolt urbanizációs vonzáskörzetek, ahogy a peremvidékeken tervezett, pici és jelentéktelen Párkányi, Ipolysági, Nagykaposi járások is az ott élő magyarok élethelyzetéről árulkodnak.
A globalizációs urbanizáció és a szlovák nemzetstratégia tehát két lehetőséget tartogat a felvidéki magyarságnak: beolvadás a szlovákok közé valamelyik nagyvárosi vonzáskörzetben vagy perifériás elszigeteltség.
