vezető
A nemzetközi sajtó nem túl kreatív: eddig a CEU, most pedig az SZFE miatt van diktatúra
A Színművészeti elfoglalása körüli médiahisztiből látszik, milyen egyszerűen is működik a készre gyártott balliberális propaganda: elég kicserélni a CEU nevét az SzFE-re, és máris készen van az újabb világboldogító, kormánybuktató agymenés. Ennek népszerűsítésében, habosításában pedig a szokásos mainstream nemzetközi sajtó is boldogan részt vesz, akik gyorsan leporolták az archívumban kallódó "magyar akadémiai függetlenségért" aggódó írásaikat – tudják, ezekben sikerült könnyfakasztó módon tálalni, hogy a gonosz diktátor – Orbán Viktor – megszünteti a tanszabadságot, sőt, a CEU-t el akarja üldözni Magyarországról. A médiahisztéria után számos eljárás indult hazánk ellen, az igazán objektív nemzetközi sajtó azonban valamiért elfelejtette megírni, hogy mindez teljesen jogalap nélküli volt, a CEU azóta is zavartalanul működhet Budapesten, a tüntetéseket pedig valójában kormánybuktató szándékkal szervezték. Úgy tűnik, tényleg nincs új a nap alatt: most még csak azzal sem kellett bíbelődnie a nemzetközi sajtómunkásoknak, hogy új szöveget kreáljanak a gonosz orbáni elnyomásról és diáklázadásról, elég volt csupán az intézmények nevét átírni és máris tálalhatták az újabb vérlázító eseményekről szóló beszámolókat, csak most éppen a színművészetisekkel vállalva szolidaritást. Kemény idők előtt áll a színművészetis bolhacirkusz – Gyurcsány bejelentkezett a porondmesteri állásra
Újabb szabadversében nyugtatott meg mindenkit hétfőn Gyurcsány Ferenc arról, hogy nem ő áll a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatóinak bolhacirkusza mögött, ám mivel erről senki nem kérdezte a Demokratikus Koalíció (DK) elnökét, okkal gyaníthatjuk, hogy a politikai nyilatkozat egyfajta beismerés. Gyurcsány pályafutását politikaice elemezve adódhatna egy másik verzió is, amely szerint valóban nem ő áll az egy hete tartó handabandázás mögött; ha így lenne, akkor viszont nagyon szeretne részt venni a történetben. A legfrissebb szabadvers a korábbiakhoz hasonlóan nem éri el a Mester eddigi csúcsteljesítménye, az őszödi beszéd hatásfokát, jó hír ugyanakkor, hogy immár több, mint tizenegy éve nem kell meghallgatnunk azt, amikor Ferenc miniszterelnökként kollektív lecseszést tart az övéinek. Közokirat hamisítás, adócsalás és személyes adatokkal való visszaélés miatt nyomoznak egy önkormányzatok által megbízott temetkezési cégnél
Mindenki átélte már egy szerette, hozzátartozója vagy barátja elvesztését. És sokan estünk már át elhunyt családtagunk temetésének intézésén is. Az elvesztés fájdalmas napjaiban, a gyász mindennapi nehézségeivel küzdve hívjuk a markunkba nyomott névjegykártyára, vagy temetőkapura írt számot és aztán kifizetjük a temetést lebonyolító cég képviselője által bemondott összeget. Foglalkozik akkor ott azzal bárki, hogy mely tétel miért annyi, hogy szabályos-e a számla, amit kapott? Nagyon kevesen. Akkor minden fontosabb, így az anyagi kérdés eltörpül és ők ezt pontosan tudják. Hogy kerülhet egy látszólag ugyanolyan temetés hol 250 ezer, hol 600 ezer forintba? Ennyire szabad lenne a versenypiaci helyzet a temetkezésben? Egyáltalán miért fizetünk a vállalkozónak és miért a temetőnek? Lehetséges az, hogy ugyanabban a temetőben, ugyanannál a cégnél mások legyenek az árak és azok a helyi önkormányzati rendeletben foglaltaktól is különbözzenek? Úgy tűnik igen. A birtokunkba került adatok szerint három önkormányzat is szerződésben áll azzal az érdi temetkezési céggel, amely ellen a közelmúltban több hatósági bejelentést tettek adótrükközés, tisztességtelen vállalkozói magatartás, a gyászoló ügyfelek megtévesztése, sőt személyes adatokkal való visszaélés és okirat hamisítás miatt is. A cég körül történtek jól példázzák, milyen visszaélési lehetőségek vannak egy olyan iparágban, ahol minden együttműködés alapja a vak bizalom. Hiába kecsegtették, nem hagyta elrománosítani magát, inkább Magyarországon emelte fel a jégkorongot – Kercsó Árpád regényes élettörténete
Kercsó Árpád a magyar jégkorongsport egyik legnagyobb alakja. Edzőként. A székely szakember előbb Romániában lett híres új edzésmódszereiről és sikereiről, de nagy szerencsénkre később átjött Magyarországra. Mindent megkapott volna Romániában, de ő nem akart cserébe belépni a pártba, nem beszélve az elrománosodásról. Állandó vendégszerzőnk, Kovács Attila elbeszélgetett vele a kezdetről, a folytatásról, az alkalmi jégpályákról és a híres edzéseiről. Kétrészes cikkünk első része következik. „A Maros árterében minden télen csináltunk és karban tartottunk egy jégpályát, ezen zajlottak a foglalkozások. Az időjárás ezt lehetővé tette, és mi éltünk is a lehetőséggel. Mit mondjak? Romantikus volt…” - mondja a kezdetekről. Ki sejtette akkor, hogy később oroszlánrésze lesz a magyar válogatott csodálatos történetében? Az 1990-ben elmaradt elitváltás tragikus következményei
Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be. Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. Vagy megölték, vagy mindenüket elrabolták és bebörtönözték őket, sokszor a családjukkal együtt, vagy a kirablásuk után minden társadalmi szerepvállalásból kiparancsolták őket és elüldözték onnan, ahol ismert emberek voltak. A kommunisták teljes elitcserét hajtottak végre.