vezető
Stummer János, a költő, aki az, aki, és aki nem forog, csak a kezébe került egy Gyurcsány (bocsánatkérés és műelemzés)
Stummer János mocskolódó rágalomnak nevezte a cikkünket, amelyben arról számoltunk be, hogy a Jobbik országgyűlési képviselője a Corvin közben elmondott beszédében két képzavar között meglehetősen otrombán reagált Pongrátz András azon intésére, amelyben jelezte nekik: nem igazán gömbölyű, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, gazdasági és személyi hagyatékával paklizó, egykor szélsőjobboldaliként és antikommunistaként indult párt a mai napig az ‘56-os forradalom és szabadságharc hőseivel azonosítja magát. A tévedés joga minket is megillet: elképzelhető, hogy elhamarkodva jutottunk arra a következtetésre, miszerint Stummer a „Pongrátz Gergely forogna a sírjában” fordulatra reagál a „Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat” hőbörgésével, ezért most, már hideg fejjel és tiszta szívvel, újra elővesszük a költő szavait és értő műelemzés tárgyává tesszük. Karácsonyék október 23-i ünneplése az SZDSZ-panoptikum megelevenedését hozta magával (PS-videó és galéria!)
Visszatért a múlt. Az a múlt, amelyről azt gondoltuk, hogy végleg magunk mögött hagytuk, de a dermesztő balliberális ámokfutás rejtőzködő harcosai tegnap ismét megjelentek a Városháza parkolójában, ahol Karácsony Gergelyék "ünnepelték" 1956 hőseit. Maga a műsor is azokra az időkre emlékeztetett, amikor a magyarság és a nemzet került a polc legaljára, és most sem volt ez másként. Elszoktunk attól, hogy semmitmondó szövegek, hazájukat többször megtagadó, a magyarság ünnepeit cinizmussal fogadó balliberális művészek álljanak a színpadra, akiknek az adott ünnep semmit nem jelent. Tegnap ez is tökéletesen a szemünk elé tárult, amikor az emigrálni készülő, az éhhalál szélén tengődő, majd fülét-farkát behúzva, több millió forintos autóban parádézó Gerendás Péter vonyítását hallgattuk, de akadt még egyéb látnivaló is Karácsony Gergely beszéde előtt. A Heti Hetes "nagyágyúi" is visszatértek, hiszen egy 1956-os műsorban ki tudná jobban képviselni az emelkedettséget, mint Hernádi Judit, aki férfihangon énekelt és messziről kissé Vadai Ágnest juttatta eszünkbe, vagy Hajós András, aki a forradalmat a tanítónője elleni lázadással állította párhuzamba. Hajós egyébként olyan "poénokat" eresztett meg, amikre Sas József is elégedetten csettinthetett volna a Mikroszkóp színpadon, de Hajós arra is felhívta a figyelmet, hogy most, október 13-án Budapest a szabadságot vívta ki, hiszen addig diktatúrában éltek. Fogalomzavar, gyűlölködés, régi balosok reaktiválása, Göncz Árpád istenítése, és az 1956-os forradalom és szabadságharc peremre állítása: ez volt a "szabad Budapest" ünneplése tegnap. A koronát pedig Karácsony Gergely ünnepi beszéde és a Quimby koncertje tette fel a tegnap estére. Nézzék meg videónkat!