videó
Ki viszi át fogában tartva? – Avagy a törökbecsei turulmentők
Azt mondják, Törökbecse pezsgő kulturális és gazdasági életével, a zsíros bánáti földeken megtermett világelső gabonával valóban igazi világváros volt hajdanán. Magyar világváros, amelynek dicső magyar múltra emlékeztető emlékeit az elmúlt száz évben elpusztították vagy legalábbis megkísérelték elpusztítani. A kevésbé baráti szerb–magyar együttélés idején talán azt gondolták, idővel úgy tűnik el Bánátból, Bácskából a magyar emlékezet, ahogy a magyar lakosság. A Trianon előtt színmagyar településen, Törökbecsén például a magyar lakosság aránya becslések szerint ma 20 százalék körül lehet. Aki először jár Törökbecsén, a várost megismerve mégis hitetlenkedve fogadja a népességarányt. Javarészt egy maroknyi helyi civilnek köszönhetően minden régi épület, minden kő, sőt, még az utcatáblák is a magyar múltról mesélnek. Eszembe ötlik Nagy László versének utolsó súlyos kérdése – és őket látom, a törökbecsei turulmentőket, akik több helyreállított magyar emlékmű után, csodák során át találták meg és gyűjtötték össze, a templomkertbe menekítve az 1918-ban ledöntött szabadságszobor obeliszkjének darabjait, és elhatározták, hogy a turulmadarat kiemelik a Tiszából, majd újra felállítják az emlékművet. A Turul újraállítását erkölcsileg a szerbek is támogatják – így lehet a szabadság madara, a megbékélés, a megbocsátás és a békés együttélés szimbóluma egyben. Nincs semmi, ami távol tartana egy németet a karszalagtól – kivéve egy sárga lap – Különvélemény
Ukrán az új meleg, szájbefogás az új térdelés, a karszalag meg addig fontos, amíg nincs tétje. Amint sárga lapot kapnának érte, rögtön elpárolgott a nagy forradalmi lendület. Nálunk, Közép-Európában tét nélkül lehetett bohóckodni, előadni, hogy mekkora diktatúra van Magyarországon, ők pedig mekkora hősök, de nyomban visszafogták magukat, amint a legkisebb retorziót (sárga lap) kilátásba helyezték számukra a karszalagos-jóemberkedésért cserébe. „Így hullik a vakolat az egész woke szarságról" – fejtette meg Ábrahám Róbert a németek gyávaságát. Lehet a Twitter az új Facebook, ahol nem cenzúráznak majd minket? – The Right Brothers
Ismeretes: a letiltott konzervatívok krémje Elon Musknak hála visszakerülhetett a Twitterre a szólásszabadság jegyében. De van egy fontos dolog, amiről csak keveset beszélünk: az, hogy átveheti-e a Twitter ezek után a vezető szerepet a közösségi médiumok között? Magyarországon soha nem honosodott meg igazán a Twitter használata, részben amiatt, mert a korlátozott karakterszám nem annyira alkalmas fontos üzenetek átadására magyar nyelven, de úgy tűnik az újonnan regisztráltak számából, hogy hamarosan simán a Facebook helyébe is léphet akár hazánkban is a madaras platform. Természetesen a katari vb körüli botrányokról is beszélgettünk, ezúttal Szabó Gergővel, illetve általánosságban arról is szó volt, van-e bárkinek joga ahhoz, hogy vendégként megsértse egy adott ország szokásait, törvényeit, csak azért, mert neki állítólag joga van bármihez is. EXKLUZÍV – Könnyeivel küszködött az '56-os szabadságharcos a PS stúdiójában – Ferkó Dániel kérdez (Videó)
Elsőként a PS-nek adott hosszabb interjút Bogyay Elemér '56-os szabadságharcos, aki 66 év után a napokban tért haza Torontóból. Az interjú alatt sokszor könnyeivel küszködött, amikor emlékeiről kérdeztem. Bogyay Elemér 1956. december 17-én a forradalomban való részvétele miatt kénytelen volt elhagyni Magyarországot. A házmesternőtől tudta meg, hogy a pufajkások már keresik. Korábban haragudott legjobb barátjára, amiért az emigrációt választotta, de ekkor már tudta: neki sincs más választása. "Kétszer találkoztam Horn Gyulával; először 1956. december 6-án, a Nyugati téri sortűznél, amikor pufajkásként nézett farkasszemet velünk, forradalmárokkal. Másodszor a '90-es években, amikor ő a rendszerváltás után miniszterelnök lett Magyarországon. Akkor én ezt nagy igazságtalanságnak tartottam. A Parlament lépcsőjén mutattak be neki. Rám nézett, kezet fogtunk. Én pedig annyit mondtam neki, hogy mi már találkoztunk egyszer. 1956-ban, a Nyugati téren. Erre gyorsan sarkon fordult és elment" – emlékszik vissza a nem mindennapi találkozásra Bogyay Elemér. Az interjúban számos megrendítő, szívbemarkoló történet hangzik el, a többi között az is, amikor a 20 évesen hazáját elhagyni kénytelen fiú újra találkozik édesanyjával. Nézzék meg a videót, érdemes!