"Csak az a barna ruhás barát emelt fel magasba" – Egymás után állnak ki Csaba testvér mellett gyermekei
Elárasztották a Facebookot azok az üzenetek, posztok, amelyekben Böjte Csaba által felnevelt, ma már fiatal felnőttek állnak ki a szerzetes és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjeként végzett gyermekvédelmi missziója mellett. Böjte atyát, mint ismert, egyfajta támadáscunami éri azóta, hogy kiderült: két, az alapítvány által fenntartott gyermekotthonban tíz éven át abuzált fiúkat egy nevelő, akit ezért a közelmúltban jogerősen 28 év fegyházbüntetésre ítélt a román bíróság. Bár külön büntetőeljárást folytattak le a hatóságok Erdélyben azért, hogy tisztázzák, lehetnek-e további felelősök, akik esetleg tudtak a dolgokról és nem tették a jelzőrendszerben törvényileg előírt kötelezettségüket, és a nyomozást végül bűncselekmény hiányában megszüntették, a kedélyek nem nyugodtak le. Azóta újabb vádakkal illették az erdélyi gyermekotthonokat és személyesen Böjte Csabát is. Az atya közösségi oldalán a támadásokra reagálva azt írta, hogy maga a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és ők is áldozatok ebben a szörnyű ügyben. "Ez az ember a mi gyerekeinket bántotta és ezáltal minket is bántott, akik az erdélyi magyar gyermekvédelemnek a munkáját felvállaltuk!" – fogalmazott Csaba testvér. Hozzátette, hogy a viharban is a helyükön vannak és teszik a dolgukat, mert "a szorzótáblát és a többi tennivalót nem viszi el a vihar". Közben tömegével szólalnak meg a Böjte atya által, otthonaiban felnevelkedett fiatalok, akik teljes mellszélességgel állnak – ahogy fogalmaznak – "édesapjuk" mögött. Egy fiatal, ma már boldog családos férfi például azt idézi fel és veti a Böjte atyát támadók szemére, hogy amikor tíz évesen az utcán kóborolt, vasat lopott és koldult, hogy enni tudjon, a mostani bírálók sehol sem voltak – őt csak az a barna csuhás barát emelte fel a magasba.
Szeretettel biztatlak, hogy tartsatok ki
Csaba testvér is reagált az őt támadó vádakra. Facebook-oldalán tette közzé nyilatkozatát, amelyben többször is hangsúlyozta azt, hogy nem ez az első alkalom, amikor alaptalan vádakkal, rágalmakkal próbálják megtörni, munkásságának becsületét megsérteni. De azt is tudja, hogy az ellenséges hangok erősek, és a közösség összefogó ereje képes csak arra, hogy ezt is túlélje.
A vihar megtépáz, de meg is öntöz, lemossa a port, a langyos tespedést, életet ad! Igazából most érezzük, hogy összetartozunk, hogy a mi nagycsaládunkban mennyi nagyszerű ember dolgozik, és hogy az otthonainkban milyen kiváló gyerekek nőttek fel! Most, e viharban az is kiderül, hogy kire számíthatunk! Szeretettel biztatlak, hogy tartsatok ki, az elmúlt 30 év alatt elvégzett becsületes munka megvédi önmagát! A vihar elmúlik, kisüt a nap és újból ragyogni fog az ég!
– zárta bizakodva gondolatait Csaba atya. De arra a korábbi pedofilügyre is emlékeztetett, amely otthonában történt, ezzel megerősítve azt, hogy ő is és munkatársai is meghajolnak a törvény előtt, és mindent megtettek és meg fognak tenni annak érdekében, hogy a jövőben ilyen már ne fordulhasson elő.
Az ítélet megvolt, a törvényszék a magányos bűnelkövetőt elítélte, mi végig együttműködtünk a hatósággal, amely se engem, se egyetlen munkatársunkat nem vádolt meg! Tudtommal a szegény gyerekek se vádoltak Szabolcson kívül senki mást! Nekünk sem az ítélkezés, hanem az imádság a dolgunk! A román ügyészségnek, bíróságnak köszönet, mert a munkájukat profin elvégezték, a beteg részt kivették, mint egy daganatot, de nem roncsolták az egészséges szöveteket, a gyerekeknek otthont adó intézményt
– írta Csaba testvér.
A közösség ereje erősebb a gyűlöletnél
Írására immáron több tucat támogató komment érkezett.
"Drága Csaba testvér kitartás, imádkozunk!! Köszönet a hosszantartó, hosszantűrő önzetlenségért, alázatos, áldozatos szeretetért!"
"Köszönjük, Csaba testvér hálásak vagyunk hogy van nekünk és mint egy nagy család mindenki mellett vagyunk és ki állunk hisz maga nekünk az édesapánk és a példaképünk!"
"Isten tartsa Önt is és Mindazokat akik a gyermekeket nevelik szeretik erőben egészségben, hitben! Imádkozunk a belső sebek gyógyulásáért, és békéért"
– írták a kommentelők.
Egy család vagyunk
Megszólalt egy fiatal nő is – ma már édesanya –, aki arról számolt be, hogy őt a szovátai otthonban zaklatta szexuálisan a nevelője, aki a gyámja is volt egyben. A büntetőeljárást végül ott is megszüntették. Az Átlátszó Erdély és a Mérce oknyomozó cikkeiből az derül ki, hogy mind a nyomozás, mind a belső vizsgálat nem állapította meg egyértelműen, hogy történt abúzus, az információk ellentétesek az ügyben, és maga az áldozat is állított olyat, hogy nem volt igaz a vád, az csak "gyermeki vicc". Összességében az látszik, hogy Bogár Mónika sem következetesen számolt be az őt ért traumákról, hanem ahogy többen fogalmaztak, "össze-vissza beszélt", ezért még az őt megvizsgáló pszichológusok sem voltak biztosak abban, hogy gyámja által szenvedett el szexuális bántalmazást. Azóta, hogy Böjte atya megkérdőjelezte a vádakat és bár elbocsátotta a nevelőt, úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi el ezeket a vádakat, egészen elképesztő vehemenciával estek neki a szerzetesnek a közösségi médiában is és a balliberális sajtó felületein is.
Egy másik hölgy arról számolt be, hogy tíz évig volt a tusnádfürdői otthonban, és mindent Csaba testvér alapítványának köszönhet: a családját, barátait, emberi kapcsolatait, és a biztonságát az életben. Édesapjaként tekint Csaba atyára.
Miért bántjátok az Apukánkat? Miért támadjátok az otthonunkat? Mi mindent az Alapítványunknak köszönhetünk. Általa vagyunk tanult, iskolázott emberek. Az Alapítványunknak köszönhetünk minden alapot ami az élethez szükséges. Az Alapítványunk nélkül sokan elcsúsztunk volna és nem tartanánk ott ahol
– írja, majd hozzátette, hogy ő volt az az ember, akihez bármikor visszamehettek és a mai napig visszamehetnek. Visszagondolva úgy véli, hogy sokuknak nem lett volna enni-, innivaló, meleg ágy, fedél a fejük felett Csaba testvér nélkül. A mai napig boldogan tekint vissza a közös karácsonyokra, ahol minden gyerek sürgött-forgott, énekelt, díszített, mézeskalácsokat készítettek a nevelőkkel együtt, akik még az ünnepet is rájuk áldozták. Úgy tekint vissza az otthonra, mint otthonára, ahol mindig akadt egy ölelés, egy pár jó tanács, és az ott nevelkedő fiatalokból testvérek lettek.
Hálás vagyok, hogy egy ekkora család tagja lehetek. Hálás vagyok az Apukánknak aki soha nem hagyott minket magunkra, bármi is jött szembe. Hálás vagyok az Alapítvány minden munkatársának, hogy szeretettel és alázattal felneveltek engem és megmutatták nekem a helyes utat. Mindig boldogan térek haza, az otthonunkba, amit nem vehet el tőlünk senki!
– zárta gondolatait.
Vezető kép: szentferencalapitvany.hu
