Sosem bocsájtom meg a hódmezővásárhelyieknek, hogy Márki-Zay Pétert rászabadították az országos nagypolitikára. Nem tudom, Lázár János miért vezekel, hogy kénytelen elindulni ellene, de az biztos, hogy ha ez nem jutalom, hanem büntetés, akkor a legkegyetlenebbek közül való. Nála jobban csak azokat a városházi dolgozókat sajnálom, akik nap, mint nap kénytelenek a Márki-Zay ragyogásában élni – stílszerűen: belekóstolni abba a fénybe, amit áraszt.
Persze ne felejtsük el, sokat köszönhetünk Péternek. Hódmezővásárhely vére árán felkeltette a jobboldali szavazókban a halálfélelmet, meg azokban a „függetlenekben” is, akik pártállástól függetlenül nem szeretik, ha elmebetegek irányítják az országot. Hódmezővásárhely bebizonyította, hogy le lehet győzni a Fideszt, ha a normális emberek egy része elkényelmesedik és elhiszi, hogy nem lehet. Tavaly kiderült, hogy a magyarok nemcsak a migránsoktól, hanem az ellenzéktől is félnek. A mi fényevővel is kacérkodó jó Péterünknek elévülhetetlen érdemei vannak ebben. Persze egyedül nem ment volna neki; kellett hozzá a komplett ellenzék is, amit Péter már persze elfelejtett, meg valószínűleg a helyi fideszesek némelyikének a stílusában is lehetett valami olyan, amitől Péter jó ötletnek tűnt. Az országgyűlési választásokon aztán persze már a Fideszre szavaztak Hódmezővásárhelyen is az országos arányokkal egyezően, ahogy most az EP-választáson is ilyen eredmény született.
Márki-Zay győzelme tulajdonképpen azért volt lehetséges, mert volt néhány százaléknyi olyan szavazó, aki ugyan egyébként a Fideszre szavazott, de valami miatt büntetni akarta a Fideszt, vagy esetleg kirívóan szimpatikusnak, hitelesnek találta Pétert. Ez utóbbi az érdekes a számunkra, mert egy viszonylag nem túl nagy téttel bíró szavazáson az emberekkel előfordul, hogy „büntetik” a kormányzó pártokat, habár ez a Fidesz szavazóira pont annyira nem jellemző.
Régi és általános tapasztalat az, hogyha valaki harsogva alkalmasnak találja magát egy magas pozícióra, az egyértelműen a totális alkalmatlanság jele. Gyurcsány Ferenc sok olyan embert is megismertetett ezzel az igazsággal, akik egyébként nem jobboldaliak. A Wikipédia szerint: „Márki-Zay Péter villamosmérnök, közgazdász, marketingszakember, politikus és történész, 2018 óta Hódmezővásárhely polgármestere. A Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító elnöke.” Ahogy a néhai Néphadsereg egyszeri őrmestere mondta volna: „Igazi poliészter!”
Márki-Zayról egyébként olyan dolgok derültek ki hatalomra kerülése óta, ami Gyurcsány Ferencen kívül bárki másnak a politikai karrierjét tönkre tette volna. De Gyurcsánytól ismereteim szerint legalább távol áll a spiritizmus, a miszticizmus, az ezotéria; inkább a kémiai folyamatok segítségével előállított frissítő italok léleknemesítő hatásában hisz. Mondhatni, materialista. Láthatólag nem csípik egymást Péterrel, de azt nem tudja vagy akarja megakadályozni Feri, hogy Péter népszerűségéből, fényéből jusson az összellenzéki összefogás „csúcsjelöltjeire” is.
Én például döbbenten tapasztalom, hogy az elmúlt 17 hónap ellenére a közös ellenzéki polgármester-jelöltek rendszeresen fényképezkednek az MMM elnökével, Márki-Zay Péterrel. Gyurcsány talán még derogál nekik, de ha Olga megnyeri Ferinek az előválasztást, még Olga, Feri, Péter jellegű fényképekkel is fogják lőni a retinánkat.
Péter ugyanis azonnal országos politikai ambícióinak építgetésébe fogott a megválasztása után; nem hitegette egy perccel sem tovább a hódmezővásárhelyi választóit, mint az szükséges volt. Micsoda Úriember!
Hódmezővásárhelyi eredményeit azóta sem ismerhette meg az ország, mert olyanok nem nagyon vannak. Persze, mert a Fidesz nem támogatja eléggé lelkesen azt a polgármestert, aki nemes egyszerűséggel börtönnel fenyegette és rablóbandázta a fideszeseket. Legújabban a gyermeknevelési kérdésekben is megnyilvánult; szerintem annyira diszkreditálta a gyerekbántalmazást a fejlett Kanadából hozott módszerekkel, hogy szülők ezrei fognak felhagyni a fenekeléssel, annak ellenére, hogy a gyermeknevelésben is vérprofi hódmezővásárhelyi polgármester nem ellenzi azt annyira, mint az várható volt.
Márki-Zay egyébként tipikus jobbikos figura, a lehető legrosszabb értelemben: a szélsőséges küldetéstudatosságot, a gátlástalanságot, az udvariassági szabályok iránti érzéketlenséget tekintve, és mert a valóság csak rendkívül korlátozottan érdekli. És abban a tekintetben is tipikus jobbikos, hogy teljes bizonyossággal gondolja magát kompetensnek bármiben. Ami eddig kiderült az életútjáról, az némelykor hajmeresztő, akár az otthonszüléssel kapcsolatos üzleti tevékenységére, akár arra gondolunk, hogy huzamosabban kibírta egy fényevő társaságában.
És ezt elmondta a független Kálmán Olgának is, aki egész véletlenül most írt könyvet Márki-Zay Péter témában. És itt ér körbe a történet. Péter, Olga, Gergő, Feri, Klára és Gábor (a Momentum ismeretlen jelöltje, aki a rendszeresen bérmálkozó Ferihez hasonlóan gyakorló keresztény) mind-mind ugyanahhoz az embertípushoz tartoznak, ahhoz, amelyik azt hiszi, hogy ő a világ közepe. És persze, hogy a világnak csak egy közepe van.
Madarat tolláról, embert főpolgármester-jelöltjéről, meg arról ismerhetünk meg, hogy ki ír róla beszélgetős könyvet. Péter nem érintett a fényevésben, mert ő az, aki kibocsájtja a fényt, tehát tulajdonképpen nem meglepő, hogy fényevők jelennek meg a környezetében. Ő csak jóllakatja az éhezőket. A képen egyébként még nem látszik, hogy Péter mennyire irigyli Olgát, hiszen az majd egyenrangú félként tárgyalhat Orbán Viktorral, feltéve, ha alvás közben Olgának nem lóg bele valamibe a keze.
Vezető kép: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS