Unikális részleteket mondott el Szűrös Mátyás volt diplomata, ideiglenes köztársasági elnök és baloldali politikus a PestiSrácok.hu-nak a prágai tavasz fél évszázaddal ezelőtti eltiprásáról, Kádár János kettős játékáról és árulásáról, a nagyhatalmak gyomorforgató egyezkedéséről és a rendszerváltozás előzményeiről. Szűrös, aki 1968-ban fiatal diplomataként és titkárként jelen lehetett a varsói szerződés katonáinak bevonulását megelőző csúcstalálkozók helyszínén, így emlékezik vissza: Kádár János, az MSZMP főtitkára elment a végsőkig, az utolsó pillanatig győzködte a reformkommunista első titkárt, Alexander Dubčeket, de tudta, hogy vállalkozása nem veszélytelen. Kemény időszak volt ez: Biszku, Gáspár, meg a Komócsin rohangáltak Moszkvába, és feljelentették őt, miközben az amerikaiak is azt tanácsolták a szovjeteknek, hogy “minél gyorsabban rendezzék le” az egészet. Szűrös Mátyás akkor 35 éves diplomata volt, s nem érez felelősséget az emberarcú csehszlovák szocializmus kísérletének leverése miatt. Úgy érvel: nem volt döntő pozícióban. Mint Kádár János delegációjának titkára, arra volt lehetősége, hogy (a tárgyalások előtt és után) közvetlenül lássa és hallja Leonyid Brezsnyev szovjet főtitkár és a szocialista blokk vezetőinek egyre drámaibb egyezkedéseit Csehszlovákia sorsáról. Szűrös Mátyás 1989-ben ideiglenes államfőként kiáltotta ki a köztársaságot az Országház erkélyéről, ennek apropóján kérdésünkre kifejtette: nem az ellenzékiek és az állampárt alkuja siklatta ki a rendszerváltozást, az igenis bátor és modellértékű tett volt. “Az MDF-SZDSZ paktum és a Bokros-csomag tett tönkre mindent. A Bokros-csomag mögött már ott állt az SZDSZ is. Úgy tudom, én voltam az egyetlen a pártomon belül, aki nem szavazta meg, majd az MSZP-ből is kiléptem.”
STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Csehszlovákia 1968-as megszállása előtt Ön már külügyi referensként dolgozott, belülről látta a konfliktus kialakulását.
Igen, 1962-től a kelet-berlini nagykövetségen dolgoztam, majd 1965-ben hazahívtak az MSZMP külügyi osztályára. Hozzám tartozott az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Több tárgyalás helyszínén jelen voltam titkárként, vagy tolmácsként a magyar küldöttség mellett 1968-ban.
Kádár János sokáig a reformer Dubček mellett állt, aztán elárulta. Vajon megijedt a magyar pártfőtitkár?
Eleinte biztosan nem félt. Amikor februárban találkoztak [a csehszlovákiai Révkomáromban – a szerk.], akkor Kádár még a pozitív arcát mutatta. Mert az egyik arca ilyen volt. Sok mindent nem lehet megbocsátani neki, főleg emberileg nem: ahogyan a barátjával, Rajk Lászlóval viselkedett, Nagy Imréék kivégzését és az egész megtorlást sem. De a csehszlovák ügyben pozitív maradt, és ezzel végül egyedül maradt. Akkor, februárban még keresték a közös megoldást.
Ön már akkor részt vett a tárgyalásokon?
Nem. Az úgynevezett februári forradalom (1948) 2o. évfordulóján Prágában megtartott legfelső szintű találkozón nem vehettem részt, ott Kádár mellett Nyers Rezső és Erdélyi Károly volt jelen. A későbbi tárgyalásokról a jegyzeteket és a jelentést a küldöttség tagjai – Komócsin, Nyers, de főképpen Erdélyi Károly – készítették.
Szűrös Mátyás, Stefka István és Huth Gergely a PestiSrácok.hu szerkesztőségében. Fotó: Horváth Péter Gyula
Miért változott meg később Kádár álláspontja?
Drezdában [1968. március 23.] Ulbricht [az NDK államtanácsának elnöke] és a lengyel Gomułka már ellenforradalomról beszélt. Kádár ekkor még kiállt a csehek akcióprogramja mellett, de ezzel, amint mondtam, egyedül maradt. Aztán Varsóban [júliusban] már őt is bírálták. Ulbricht azt mondta, hogy a következő gyenge láncszem Magyarország lesz. Kádár ekkor még kitartott, de tudta, hogy mi következik. Már Drezda után azt mondta előttünk: láttam, hogy a szovjetek már csizmában vannak. Állandóan magyarázta Dubčeknek, hogy vigyázzon, de a csehszlovákok azt mondták, meg tudják egyedül csinálni.
Kádár mindenről beszámolt Brezsnyevnek
Hogyan tudott Kádár Dubčekkel tárgyalni, ha minden lépésüket követték a szovjetek, a KGB?
Tudtak róla persze, de volt, hogy elvonultak kettesben, például vadászatra. Másrészt Kádár folyamatosan kapcsolatban volt Brezsnyevvel is, és mindig beszámolt a találkozókról.
Kettős játékot játszott?
Így is mondhatjuk, hogy kettős játékot űzött. Brezsnyev is többször felhívta, és biztatta, hogy találkozzon Dubčekkel, aki már a kezdetektől nagyon bízott Kádárban. A kistapolcsányi vadászaton [1968. január 20-21.] szinte istenítette Kádárt. Ott mindent személyesen megbeszéltek. Egyszerű kifejezéssel élve, Dubček kiöntötte a szívét. Kádár meghallgatta, de csak általánosságban reagált. Észrevette, hogy Dubček naiv ember. Ezek közül a szocialista diktátorok közül Kádár volt a legértelmesebb. Nem volt művelt ember, de jó érzéke volt a politikához. Nálunk ugye 1966-ban elkezdődött a reformfolyamat, és ezt féltette, látta, hogy Magyarországra még rosszabb idők jöhetnek, ő esetleg a következő célpont lehet a reformpolitika miatt.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ön honnan értesült ezekről? Honnan tudta, Dubček mit mondott Kádárnak, és fordítva?
Abban az apparátusban dolgoztam, a küldöttség titkára voltam, tolmácsoltam is, így mi ezekről tudtunk. Kádár még a jaltai kétoldalú szovjet-magyar találkozón [Krím, augusztus 17.] is kiállt Dubček mellett, és bírálta a szovjeteket. Én azt gondolom, hogy ebben végig őszinte volt Kádár, de végül megtört.
Nagy Imre emlegetésével felbőszítették a magyar főtitkárt
Mikor tört meg Kádár, mikor határozhatta el, hogy kihátrál a csehszlovák vezető mögül?
Mondok egy példát. Amikor a csehszlovák küldöttség Dubček és Černík vezetésével Magyarországon volt, megjelent egy cikk a csehszlovák sajtóban. ’68-ról beszélünk, ekkor volt Nagy Imréék kivégzésének a 10. évfordulója. Ebben a cikkben keményen bírálták Kádárt és a megtorlást. Azt, hogy mennyire igazságtalan és kegyetlen dolog volt kivégezni Nagy Imrét.
Tudjuk, hogy Nagy Imre elárulása, ’56 és az egész megtorlás volt az a téma, amiről a diktátor egyáltalán nem akart hallani. Sok mindenről lehetett ekkor már írni, beszélni itthon, de erről nem. Hogyan fogadták ezt a cikket Kádárék?
Érzékenyen és keményen reagálták rá. A csehszlovákok bocsánatkérően próbálták kisebbíteni a hatását, hogy ez nem a hivatalos álláspont. De ennek az írásnak nagy visszhangja volt.
Hogyan, mikor született meg a végső döntés?
A fordulat Jaltán és a moszkvai találkozón következett be [augusztus 18.]. Akkor már Kádár is beleegyezett a bevonulásba, de még egyszer találkozni akart Dubčekkel, ami augusztus 17-én történt meg.
Utóbbi úgy érezte, hogy Kádár elárulta őt. Ebből mit éreztetett?
Dubček parlamenti elnökként már a rendszerváltás után idelátogatott Magyarországra, Szabad György hívta meg, és én, mint a parlament alelnöke részt vettem a beszélgetésen. Az érdekes, hogy ő nem tudhatta, ki vagyok, hiszen fiatal titkár voltam ’68-ban. Fogalma sem volt róla, hogy én ott voltam a februári találkozón és később is. A lényeg az, hogy Dubček világosan kimondta: ha Kádár kitartott volna az álláspontja mellett, ezzel megakadályozhatta volna a katonai beavatkozást. Ez persze érdekesen hangzott, de nincs benne semmi realitás.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Úgy gondolja?
Úgy. Ezt az oroszok akkor már régen eldöntötték. Le volt játszva. Kádár elment a végsőkig, de tudta, hogy esetleg őt is leválthatják. Kemény időszak volt ez, Biszku, Gáspár, meg a Komócsin [vonalas, sztálinista főkáderek] rohangáltak Moszkvába, hogy feljelentsék őt. Másrészt a csehszlovák helyzet Moszkva szempontjából tarthatatlan volt. A szovjetek látták, hogy a csehszlovák határ lényegében nyitott Nyugat-Németország felé. Csak ’68-ban több, mint háromszázezer német turista látogatott oda. Ezt is nagyon kifogásolták, azt mondták, hogy a szocialista világ érdeke a határ lezárása. Hiszen a nyugat fel akarja lazítani a keleti tábort. Közben a szovjetek konzultáltak az amerikaiakkal is. Az amerikaiak pedig azt mondták, hogy minél gyorsabban rendezzék le.
Jalta szellemében ’56-ot és ’68-at is elengedte az USA
Tehát úgy tudja, ebbe beleegyezett az Egyesült Államok?
Igen, „Jalta szellemében” akkor ez volt mindkét nagyhatalomnak az érdeke. Említettem, hogy a végső döntés a Szovjetunióban, a Krím-félszigeten, illetve Moszkvában született meg [augusztus 15-18.]. Jaltában már Kádár is beleegyezett a bevonulásba, és azt is eldöntötte, hogy részt veszünk a katonai megszállásban. Erre Brezsnyev meghatódott, és azt mondta: “János, amíg élek, ezt sohasem felejtem el”. Fennállt a veszélye ugyanis annak, hogy még foghíjasabb lesz a tábor a bevonulás alatt. Kádár még egyszer, augusztus tizenhetedikén, Révkomáromban megpróbálta meggyőzni Alexander Dubčeket, de már nem lehetett. Huszadikán megtörtént a bevonulás, a KGB letartóztatta őket, kivitték a csehszlovák vezetőket Moszkvába. Ekkor történt az a híres pisztolyjelenet: Svoboda [csehszlovák köztársasági elnök] azt mondta, engedjék őket szabadon, vagy használni fogja a pisztolyát. Ezen a moszkvai csúcstalálkozón is ott voltam periférikus szereplőként, ott voltak a szocialista országok vezetői, de a Brezsnyevék külön tárgyaltak Dubčekékkel, akiket végül szabadon engedtek. Nem ment könnyen, Brezsnyev közben kijött, hogy nem bír vele. Fock Jenő erre epésen azt mondta, ha nem bír vele, akkor talán mondjon le. Kádár ekkor azért rászólt, hogy “hallgass már, Jenő, itt tudnak magyarul!” Tényleg sokan tudtak a szovjetek emberei közül. Zsivkov [a bolgár diktátor] azt hajtogatta, hogy katonai diktatúrát kell bevezetni, Fock erre azt válaszolta: azt csak a csehek tudnak bevezetni, mi „csak” megszálljuk őket. Végül mindannyian elfogadták a zárónyilatkozatot, Dubčekék is aláírták.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Kádár körül sok pletyka, tudatosan terjesztett legenda volt. Az is ilyen volt, hogy árulása miatt fejbe akarta lőni magát.
Ez csak mese volt. Egyébként Czinege Lajos [honvédelmi miniszter] is ellenezte a bevonulást, azon az alapon, hogy erre nem voltunk felkészülve. Az orosz katonai vezetők ezért szívesebben tárgyaltak Csémi Károly vezérkari főnökkel. De a Politikai Bizottság többsége is ellenezte az egészet. Végül Kádár mondta ki a végső szót. „Elvtársak, nem lehet, itt vannak a szovjet csapatok, határosak vagyunk velük, nem tehetjük meg.” A románok megtehették, de hát ők mindig is a kiugrásaikról voltak ismertek. Erre mondták az oroszok, hogy a román az nem nemzet, hanem foglalkozás.
Itt nem voltak pesti srácok, a cseheknek nem próbálkoztak ellenállással
Visszatekintve az is érdekes, hogy Csehszlovákiában gyakorlatilag semmilyen ellenállás nem volt. Ezért is sántít, ha ötvenhathoz hasonlítják a világban.
A két nép, a két nemzet történelme teljesen különböző. Természetesen a csehekről beszélek, akik mindig a passzív rezisztenciát választottak. ’68-ban sem a nép kelt fel, ez egy teljesen belülről és felülről irányított folyamat volt, az értelmiség forszírozta a reformokat. A szovjetek tudták, hogy ebből nem lesz vérfürdő, úgy is készültek.
A felvidéki magyarság hogyan fogadta a megszálló magyarokat?
Ellentmondásosan, egy részük azt hitte, hogy felszabadítjuk őket. Más részük, akik beleélték magukat a demokratizálódásba, azok érthetően ellenezték, nehezteltek, főleg a magyar értelmiség.
Frissen besorozott kiskatonákat is küldtek. Olyanokat, akik gyerekként átélték ’56-ot és most egy reformfolyamatot kellett eltiporniuk. Sokuknak okozott nagyon nagy traumát ez a bevonulás. Nem éreztek lelkiismeret-furdalást?
Mi elleneztük a bevonulást, de semmit sem tudtunk tenni ellene. Ha magamra gondolok, akkor azt mondom: szakmai munkát végeztünk elsősorban. Nem voltunk döntő szerepben. Kádár pedig vonakodó szövetséges volt. Itthon is szervezkedtek az írók, leginkább Csoóri Sándorék. Juhász Ferenc Aczél Györgyöt kérdezte meg, Csoóriék pedig felkeresték az írószövetség elnökét, Veres Pétert. Utóbbi így reagált: „Mondjátok meg nekem, mikor álltak ki mellettünk, magyarok mellett a csehek a történelem folyamán?! No, csillapodjatok le!”
Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, moszkvai nagykövet a Moszkva melletti földi Repülésirányító Központ parancsnokával fog kezet, a megbeszélésen a szovjet-magyar közös űrrepülést kísérik figyelemmel 1980 februárjában. MTI Fotó: Németh Ferenc
Hogy látja, minek köszönhető, hogy Csehszlovákiából hamar kivonultak a szovjet csapatok, innen meg nem?
Hát igen, messze nem ugyanaz volt a helyzet. Már 1969-ben elhagyták a szovjet csapatok Csehszlovákiát, nálunk meg… Úgy látszik, hogy Kádárék nem nagyon akarták a kivonulást Magyarországról. Féltek. Nekem Kun Miklós [történész, Kun Béla unokája, aki az orosz levéltárakba is bejáratos – a szerk.] beszélt arról, hogy Hruscsov állítólag megpendítette a kivonulást. Hogy meg lehetne azt csinálni, amit Ausztriában.
Nem történt meg. ’56 hatását jól ismerjük, de mi volt a ’68-as bevonulásé?
Világosan kiderült, hogy a Szovjetunió agresszív, elnyomó, birodalmi politikájának megfelelően kezelte a prágai tavaszt, és ugyanúgy véget vetett annak, ahogyan 1956-ban lecsaptak Magyarországra. Ekkoriban fogalmazódott meg a Brezsnyev-doktrína a korlátozott szuverenitásról. Ezután a kisebb országok – köztük mi –, és a vezetők saját hatalmukat is féltve többnyire kényszerhelyzetben voltunk. De volt egy pozitív hatása is: egyre többen jöttünk rá arra, hogy ez az úgynevezett létező szocializmus egyszerűen megreformálhatatlan, más utat kell választani.
Húsz év azért még kellett hozzá. Azt mondta, hogy ’68-ban szakmai munkát végzett. Így gondol vissza az egész Kádár-rendszerre?
Természetesen nem, de mi is, ahogyan magyarok milliói, élni és dolgozni akartunk. Honnan indult az egész? Jugoszláviában egyből a partizánok vették át a hatalmat, Dilas [Tito mellett a legismertebb akkori jugoszláv kommunista] Moszkvában még aggódott Magyarország sorsa miatt, hogy hová fog ez az egész demokrácia fejlődni? Sztálin erre azt mondta: nyugodjanak meg, én hazaküldöm a magyar zsidókat Rákosi vezetésével, azok majd rendet csinálnak Magyarországon. Aztán Sztálin halála és ’56 mindent megváltoztatott, de utána sem volt egyszerű. Mondok egy példát: már 1983-ban tartottam egy előadást az újságíróklubban, ami nem tetszett mindenkinek. Egy újságíró, a Népszabadság akkori főszerkesztő-helyettese azonnal átment a szovjet nagykövetségre, és lejelentette ezt. Csak később tudtam meg, hogy ő a KGB ügynöke volt. Másnap már Andropov asztalán volt a jelentés, harmadnap meg jött a levél Kádárhoz, hogy miféle titkára van a magyar Központi Bizottságnak. Ekkor már igencsak megérett a helyzet a rendszerváltozásra.
“A békés rendszerváltás sikeres volt és mi példát mutattunk”
Mit gondol, hogyan ment végbe? Modellváltás volt, rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás?
Összességében azt gondolom, hogy sikeres volt. Felerősödtek az ellenzéki erők, nekünk pedig az volt az álláspontunk, hogy többpárti parlamenti rendszer, nemzeti szabadság kell, de békés úton, puskalövés nélkül. Hogy ez így végbement, az pozitívum. Tulajdonképpen példát mutattunk, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainál jobbat el sem lehetett volna képzelni szerintem. Nem ment egyszerűen, Grósz még kivezényelte a rendőröket, fehérterrort emlegetett, de aztán belátta, hogy nincs értelme, nincs mit csinálni. A bajok utána kezdődtek. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugatiak az SZDSZ-t támogatták.
Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök 1989. október 23-án déli 12 órakor, a harangszó hangjait követően az Országház erkélyéről kikiáltja a Magyar Köztársaságot. MTI Fotó: Manek Attila
Aztán jött az SZDSZ-MDF-paktum…
Sokan gondolják úgy, hogy az a kiegyezés tett tönkre mindent, amit ők, az egykori ellenzékiek kötöttek az MSZP-vel. Egy barátunk úgy mesél a rendszerváltásról: egyetemistaként végigbulizta azokat az éveket és csak arra kapta fel a fejét, hogy egy szocialista politikus, azaz Ön kiáltja ki 1989-ben a köztársaságot…
Mondok erről valamit. Véleményem szerint nem a rendszerváltás módja, hanem, mint említettem, az MDF-SZDSZ paktum és a Bokros-csomag tett tönkre mindent. Ez utóbbi a maga nemében embertelen volt, több ember öngyilkos is lett miatta. Én voltam egyedül a pártomon belül, aki nem szavazta meg. Előtte beszélgettem Nyers Rezsővel, aki azt mondta, ő sem szavazza meg. „Nem lennék szociáldemokrata, ha megszavaznám” – mondta. Aztán mégis megszavazta. Hogyhogy? – kérdeztem tőle. „Szolidaritásból.” Kivel? „A kormánnyal való szolidaritásból.” Tehát Nyers Rezső harmadszor is elárulta a szociáldemokratákat. Először ’48-ban, aztán ’56-ban, amikor Kádár és Marosán mellé állt Kéthly Anna helyett, és végül a rendszerváltás idején. Azt gondolom, hogy a rendszerváltást ők siklatták ki.
Életrajz
Szűrös Mátyás 1933-ban született Püspökladányban. 1953-ban került Moszkvába, ahol a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult és 1959-ben végzett. 1959 és 1960 között a Külügyminisztérium előadója, majd 1962-ig főelőadója volt. 1962-ben a berlini nagykövetség harmadtitkárává nevezték ki, 1965-től pedig az MSZMP KB külügyi osztály politikai munkatársa volt. 1974-ben ennek helyettes vezetője lett. 1975-ben kinevezték kelet-berlini nagykövetté, 1978 és 1982 között moszkvai nagykövet volt, majd 1983-ig az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként dolgozott. 1951 és 1956 az MDP tagja volt, majd 1956-ban átiratkozott az MSZMP-be és 1989-ig annak tagja volt. 1978-ban mint moszkvai nagykövet bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1983 és 1989 a KB titkára volt. A párt reformkommunista szárnyának egyik képviselője volt Pozsgay Imrével és Németh Miklóssal együtt. 1985-ben bekerült az Országgyűlésbe egyéni képviselőként (Püspökladány). 1985 és 1989 között a külügyi bizottság elnöke, 1988 és 1989 között pedig az MSZMP-csoport vezetője volt. 1989 márciusában az Országgyűlés elnökévé választották. 1989. október 23-án az Országgyűlés erkélyén kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, ezáltal Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke lett 1989. október 23. és 1990. május 2. között. 1989-ben belépett az MSZMP utódpártjába, a Magyar Szocialista Pártba. Az 1990-es országgyűlési választáson Szűrös volt az MSZP egyetlen olyan képviselője, aki egyéni képviselőként jutott be az Országgyűlésbe. A négyéves ciklus alatt az Országgyűlés alelnökeként dolgozott. 1994-ben úgyszintén a püspökladányi választókerületből jutott be. Képviselői munkája során gyakran saját pártja álláspontja ellen szavazott. 2002-ben kilépett az MSZP-ből és az Új Baloldal színeiben volt országgyűlési képviselő-, illetve miniszterelnök-jelölt.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS