Kevesen ismerik Udvaros Dorottya néhai édesanyjának, Dévay Camillának a nevét. A színésznő pályafutása ígéretesen indult, de megtört akkor, amikor egy feljelentés után ártatlanul Kistarcsára került. Dévay Camilla az átnevelő-táborban is megpróbált nő maradni. Kiszabadulva hozzáment Udvaros Béla rendezőhöz, aki emiatt nem rendezhetett Budapesten. Később lányuk, Udvaros Dorottya az ország egyik legnépszerűbb, legsikeresebb színésznője lett, ezzel picit kárpótolta édesanyját is, akinek tönkretették a pályafutását, és már nem sokat számított, amikor később rehabilitálták. Dévay Camilla szomorú története Tóth Eszter Zsófia történész tollából.
Női sorsok a második világháború után. Talán ez is lehetne a címe annak a sorozatnak, amelynek negyedik részét közöljük most. Tóth Eszter Zsófia történész korábban a bátor Mészáros Ági tragédiájáról, Karády Katalin elpusztíthatatlan mítoszáról és Szálasi Ferenc özvegyének megfigyeléséről is írt. Most következzen Dévay Camilla színésznő megtörésének története.
TÓTH ESZTER ZSÓFIA
„Beszélőre mentem és kicsit papírral kipirosítottam a számat meg cipőpasztával szempillám kifestettem. Maga ott állt és nézte, kik mennek beszélőre, igen szigorú szemekkel. Észrevette, hogy ki vagyok festve. Nincs beszélő, vissza [kellett jönnöm] és fölmosatta velem a szobát büntetésből” – emlékezett vissza Dévay Camilla színésznő, Udvaros Dorottya édesanyja a kistarcsai internálás éveire, amikor ártatlanul, egy koncepciós eljárás alapján a szocialista időszak átnevelőtáborába került.
A színésznő az embertelen körülmények között is igyekezett nő maradni.
Almási Tamás Ítéletlenül című dokumentumfilmje különleges alkotás: a filmben az egykori kistarcsai internálótábor női rabjai találkoznak egykori parancsnokukkal, Piroskával. Azzal az államvédelmissel, aki őrizte őket. És nemcsak őrizte, hanem a korabeli jelmondatot magáévá téve, gyűlölte is őrizeteseit.
Maga a jelenség olyan ijesztő és félelmetes volt (…). Az a hatalmas nő abban a feszülő egyenruhában a hatalom gőgjével. Egy primitív embernek hatalma van. Érti? Egy csomó szellemi ember fölött. Maga nem tudja, hogy az neki milyen erőt adott, hogy ő a senki, itt meg a grófkisasszonyok, hercegkisasszonyok. Írók, művészek és ezeknek ő parancsolhat, ő dirigálhat. És ezek azt csinálják, amit ő mond nekik
– idézte fel a filmben Dévai Camilla az ávós nő alakját.
Tettes és áldozatok találkoznak a filmben.
Piroska szeretné elfelejteni tetteit, úgy viselkedik, mintha egy osztálytalálkozóra érkeztek volna, ahol örülni fognak neki, az őrnek, és majd megpuszilják, megölelik egymást. Ami nem történik meg. Van olyan, aki meg tud bocsátani neki, míg más nem. Közéjük tartozik Dévay Camilla színésznő is, akinek a kistarcsai évek kettétörték ígéretesen induló színészi karrierjét.
Dévay Camilla kisgyermekként a nagybátyja kelenföldi mozijába járt és már 5 évesen elhatározta, olyan szeretne lenni, mint Greta Garbo. Szülei támogatták színészi ambícióit, balettozott és Lakner bácsi színházában játszott. Színészi pályáját a főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházban kezdte. Nem sokkal később koholt vádak alapján letartóztatták.
Tragédiáját az okozta, hogy tudott gyors- és gépírni. 1944-ben járt a színiakadémiára. Egy katonai csoport keresett gépírni tudó színinövendékeket, a tanítás szünetelt, Camillát berendelték, hogy megkínzott emberek vallomásait vegye jegyzőkönyvbe a katonai kémelhárító hatóságnál. Őt magát is zárkában tartották, amíg jegyzőkönyvezett.
A színiakadémiai igazolási eljárásban társai kiálltak mellette. [Korábbi cikkünkben írtunk „Ceglédi” ügynökről, azaz a híres Fráter Gedeonról, aki benne volt abban a testületben, amely a színészek sorsáról döntött. Összedolgozva a szovjet Vörös Hadsereg politikai tisztjeivel…].
A népbírósági eljárás már irányított volt. Egyedül Vitányi Iván állt ki mellette. Miután letöltötte az internálási időt, úgy érezte, kitaszított lett a saját hazájában.
„A kollegák féltek szóba állni velem, aki annyira szerettem és szeretem az embereket” – emlékezett vissza Dévay Camilla 1992-ben, a Kurír hasábjain. Szabadulása után jelentkezett a minisztériumban, hogy színésznőként dolgozhasson, de közölték vele, hogy nem léphet színpadra.
Udvaros Béla vállalta szerelméért a bélyeget
Ekkoriban ismerkedett meg Udvaros Béla rendezővel, akihez férjhez ment. Férje azért, mert „rosszul nősült”, évtizedeken át nem rendezhetett a fővárosban. Megismerkedésük történetéről Udvaros Béla így mesélt 1996-ban: a Déryné Színházban állított össze egy estet, amikor bemutattak neki a csodálatos szépségű színésznőt, Dévay Camillát. Már a próbák alatt beleszeretett.
Lányuk, Udvaros Dorottya színésznő 1954. augusztus 4-én született. 1954. augusztus 27-én összeházasodtak, Udvaros Béla 1954. szeptember 3-án elveszítette a munkáját a házasságkötés miatt – idézte fel a Kurírban 1996-ban. Ezután egy albérleti szobában, egy baráti családnál éltek. Bevételük abból volt, amit a Népművelési Intézetben keresett Béla megbízásos feladatokkal, gyári színjátszócsoportok tanításával. Élelmiszerrel segítették őket a barátok, Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Váradi Hédi.
1957-ben, amikor Camilla Békéscsabán először színpadra lépett, könnyek gördültek le az arcán és elmondta a Miatyánkot, hogy sikerült újra színpadra állnia. 1957-1973 között Kecskeméten a Katona József Színház színésznője volt, ezen kívül játszott Békéscsabán is. 1966-ban Elektrát alakította, amit a Film Színház Muzsika „érzelemgazdag, nagyszerű” alakításként jellemzett. A színésznő „vibrálóan izgalmas, sorsot feltáró alakításában a fájdalom, a gyűlölet és a bosszú színei váltakoznak, a pillanatokra felderengő reménnyel”. Így lett ő a kecskeméti Greta Garbo: a színház jelmeztervezője nevezte így el.
„Jókai” ügynök a kórházba nem tudta követni
Őt és férjét folyamatosan megfigyelték a színházban.
Az az abszurd szituáció is megesett, hogy a ráállított, „Jókai” fedőnevű ügynöknő kórházba került. Annyira bepánikolt, hogy így nem tudja jelentési kötelezettségét teljesíteni, hogy levélben fordult tartótisztjéhez. Az állambiztonság alkalmazottai tanakodtak, mitévők legyenek, majd arra jutottak, a kórházba mégsem mehet be a tartótiszt, mintha látogató lenne, az feltűnő lenne, mivel nem családtag. Jókai jelentési kötelezettségét a kórház után teljesítette.
Dévay Camilla szeretett volna a fővárosban játszani, filmekben szerepelni, de csak Makk Károly adott neki filmszerepet: a Mit csinált felséged 3-től fél 5-ig? című filmben udvarhölgyet játszhatott. 1975-ben rehabilitálták, felmentették a koholt vádak alól.
Először hosszabb időre akkor került kórházba, amikor Kecskeméten már nem Radó Vilmos volt az igazgató a színházban. Békéscsabára került a házaspár, ahol nagy terhet jelentett Camillának Lady Milford szerepe; ekkor már többször került szanatóriumba és emlékezetkiesései is voltak.
Kései örömöt jelenhetett számára, hogy lányukból, Udvaros Dorottyából sikeres színésznő lett. Amikor lányát kérdezték arról, mit jelent édesanyjának, hogy ő sikeres, így válaszolt:
Hogy elégtétel-e?… Nem tudom. Talán néha úgy gondolja, hogy az, máskor pedig úgy véli, az elveszett éveit semmi nem kárpótolhatja. Borzasztóan örül a sikereimnek. Saját életének rendbetételéhez ez csak egy icipici segítség
– nyilatkozta a Szabad Földnek 1997-ben.
Egyszer játszottak együtt, a Játékszín Janika című darabjában Dorottya édesanyját játszotta 16 alkalommal Camilla, de betegsége miatt le kellett mondania a szereplésről. „Beleivódott az érzékszerveimbe, ahogy anyám festette magát, sertepertélt körülötte az öltöztetőnő, ahogy tele volt az öltöző mindenféle számomra rettenetesen misztikus dolgokkal” – mesélt később Udvaros Dorottya gyermekkoráról.
Camilla szerette volna megírni emlékiratait, bele is kezdett, de félbehagyta, azzal indokolva, hogy olyan szerencsétlen a természete, hogy ha nincs közönsége, aki hallgatná, akkor megáll az agya. Ha társaságban mesélt, hamar kifulladt. Tanulmányozta a buddhizmust, harminc év alatt elolvasott róla mindent, amit lehetett, és megismerkedett dr. Hetényi Ernővel, a magyar lámával, akitől sokat tanult – nyilatkozta a Kurírnak 1992-ben.
Camilla azt a titkot halálig megőrizte, hogy ki volt az, aki feljelentette. Férje, Udvaros Béla visszaemlékezésében beszélt arról, hogy első adriai útjukon mesélt neki a kistarcsai évekről, azonban arra a kérdésre, ki volt a feljelentője, bezárult.
Dévay Camilla életét tönkretették a kistarcsai internálótáborban töltött évek. Sorsa egy a tízezernyi ember közül, akik akár az ’50-es években, akár az 1956-os forradalom után az internálás ártatlan áldozatai lettek.
Vezető kép forrása: Dévay Camilla csoport/Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS