Jelen volt-e az állambiztonság az 1960-as évek egyházi középiskoláiban? Milyen volt a diákélet? Hogyan korlátozta a kádári diktatúra a továbbtanulási lehetőségeket? Tóth Eszter Zsófia történész írásában ügynökjelentések és visszaemlékezések segítségével ennek járt utána.
A kommunista diktatúra államosította az iskolákat 1948-ban. Alapvetően megsértve az állampolgárok vallásszabadsághoz és oktatáshoz való jogait, 1950-től az állam és a katolikus egyház között született megállapodás szerint négy szerzetesrendnek – a bencés, a piarista, a ferences férfi és a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Rendje – összesen nyolc, négyosztályos katolikus gimnáziuma működhetett. Mindegyik iskola két-két párhuzamos, negyven fős osztályt indíthatott.
Diákok az egyházi iskolában
Aki egyházi iskolába adta gyermekét, számíthatott arra, hogy a diáknak a továbbtanulásnál extra nehézségei lesznek. Bölcsészettudományi karokra, közgazdasági egyetem nappali tagozatára esélytelen volt bejutni egyházi iskolából, még kiváló tanulmányi eredménnyel sem lehetett.
Ezt a szóbelin egyértelművé tették a jelentkezők számára. Sokan ezért lettek műszaki tanárok, mert bölcsészkarra nem juthattak be, de élethivatásuknak tekintették a tanítást. A diktatúra az egész életútra kihatóan korlátozta az egyházi iskolások lehetőségeit. A hivatalos állami nézetrendszer az ateizmus volt.
Írásomban pannonhalmi diákokkal készített interjúk és pannonhalmi paptanárok ügynökjelentései alapján mutatom be a diákéletet és a perspektívákat.
A pannonhalmi diákság akkoriban két jól elkülöníthető, homogén csoportból állt. Mi, a falusi plébániák által odakommendált iskolások a vidéki, paraszti társadalom sarjai voltunk, a diákok másik része művelt, városi családokból került ki, egy akkor üldözött osztály nagypolgári rétegéből
– beszélt K. István a vele készített interjúmban a diákok társadalmi hátteréről.
A diktatúra beszervezett ügynöknek diákokat és paptanárokat is Pannonhalmán. Volt, akit 1956-os múltjával zsaroltak meg.
1961. október 23. után, amikor a diákok megemlékezést tartottak az 1956-os forradalomról, kettőjüket, Szentmihályi Szabó Pétert és Cserháti Károlyt kirúgták az iskolából. Az Állami Egyházügyi Hivatal vizsgálatot folytatott az ügyben, az igazgatót, Vályi Hugót leváltották, két szerzetestanárnak – Domnanovich Ábel, Szabó Zerind – két évre el kellett hagynia a bencés rendet, a történelemtanárt, Karsai Gézát nyugdíjazták.
Pécsi László ügynök jelentései
A Pécsi László fedőnevű ügynöknek, aki paptanár volt, jellemeznie kellett tanártársait. Ennek a feladatnak eleget is tett, nem olyan tessék-lássék módon, hanem alaposan tájékoztatta tartótisztjét.
A legkirívóbban konzervatív volt Karsai Géza. A diákok már szándékosan ugratták. Örökké a szabadkőművesek és a zsidók ellen ágált. A jelen rendszerben sem rejtette véka alá a véleményét. A fiúk a szünetben mindig tréfálkoztak a háta mögött és Heil Hitlert mondogattak. Távozása megnyugvást hozott és elősegíti a normalizálódást. Csóka Lajos igen jó pedagógus, nem osztályoz szigorúan, mégis szeretik. A szellemtörténeti felfogás híve. Hóman Bálinttal sokat voltak együtt. Ezt leszámítva sok lojalitással és objektív szemlélettel tanít. Igyekszik megvalósítani a reális látást, mintegy felülről nézve a történelmet. A marxizmussal külön is foglalkozik a negyedikesekkel szakkör formájában és objektíve ismerteti, feltárva a történelmi materializmus helyes meglátásait, de gyenge pontjait is. Ő maga nem híve, de tanítványait nem taszítja el tőle. Szigeti Kálmán zömmel éneket tanít, de történelmet is az idén. Amellett, hogy elismeri a rendszer előnyeit több téren, általában konzervatív szemléletű. Nyíltan hirdeti, hogy királypárti, sőt Habsburg-párti (osztrák-magyar monarchia). Irredentasága közismert. Meggyőződése, hogy vissza fognak térni „az elszakított területek”. A bécsi televízió a nagyhéten közvetített egy burgenlandi Passió játékot. Azt mondta, akkor nézi majd meg, ha Burgendland újra magyar lesz. Poldu Hildebrandon meglátszik a most végzett egyetem vasaltsága, de nem tud egészen a történelmi materializmus híve lenni. Történelemórán eléggé nacionalista hangot üt meg. Eléggé szkeptikusan szemléli a mostani enyhébb irányzatot. Az egypártrendszert nem tartja demokratikusnak és ezért a választásokat is játéknak nevezte. Nincs tudomásom arról, hogy gyerekek előtt ilyen kijelentéseket tett volna, csupán tanártársai előtt. Cziráki László irodalomtanár a történelem és magyar szakosok között a leghaladóbb politikailag, de nagyon prűd és mindent erkölcstelenséggel szaglász, ezért nincs tekintélye a fiúk előtt. A haladó irodalom ismereti tanulmányozása és közreadása jó szolgálatot tesz világnézeti szempontból
– mindezt az ügynök 1965. január 14-i jelentésében rögzítette.
A diákok mindennapjai
A diákok mindennapjairól megtudhatunk érdekességeket Szalai Béla Szegletkő című kötetéből is. Például azt, hogy 1960-tól volt televízió, és két fotólaboratórium is működött a gimnáziumban. Ebben az évben került oda Tálos Zoltán testnevelő tanár – 1956-os forradalmi részvétele miatti börtönbüntetése letöltése után –, aki a hegymászó túrák szervezője és mozgatórugója lett. Az élelmezéssel kapcsolatban színfoltot jelentő visszaemlékezés, hogy a tálalószolgálatot végző IV.b-sek az alagsorban található zongorába rejtettek el egy nagy adag rántott húst, ínséges időkre számítva. 1962 szeptemberében az aggteleki kiránduláson a IV.b osztályból éjjel a kempingben hárman átszöktek meglátogatni a szintén ott éjszakázó gimnazista lányokat. A lányok tanárnője botrányosnak minősítette ezt a viselkedést és Pászthory Walteren számon kérte a diákok magatartását, ő azonban akkor nem büntette meg a bűnösöket, csak 1962. október 27-én ült össze a fegyelmi bizottság, és zárta ki az iskolából az átszökés miatt V. Miklóst.
Pécsi László jelentésében arra is kitért, hogy a továbbtanulók fele mérnöki, harminc százaléka orvosi, tizedük bölcsész vagy közgazdasági pályára jelentkezett. Ennek fő oka – ami a visszaemlékezésekből derül ki –, hogy bölcsészkarra eleve nem is próbálták meg a diákok a felvételit, mivel – bár ezt hivatalosan nem deklarálták, de a szóbelin teljesen egyértelművé tették – oda esélyük sem volt pannonhalmi diákként bekerülni.
A diákok életútja
Az utóbbi negyvenhárom évben köztisztviselőként dolgoztam, eredetileg műszaki főiskolát végeztem, majd a győri egyetem informatika karára jártam. Ennek egy oka volt, hogy Pannonhalmáról nem volt könnyű bejutni egyetemre. Én Walter atya segítségével az országos középiskolai tanulmányi versenyen kémiából tizenharmadik helyezett voltam. Ennek kapcsán Veszprémbe jelentkeztem a Vegyipari Egyetemre. Négyen jelentkeztünk, mind a négyünknek ötös volt az írásbelije, majd utána nullás szóbelit kaptunk. Utána egy hasznos évet töltöttem a munkásosztály keretében. Ipari tanuló voltam a Magyar Optikai Művekben. Ezt nem éllel mondom, hanem nagyon komolyan, mert láttam, hogyan is lehet élni, ez egy komoly doppingszer volt. Következő évben előfelvételivel bejutottam ez egyetemre, de akkor indult a Műszaki Főiskola. Akkor édesapám javaslatára átjelentkeztem oda, mert akkor nem kellett előtte tizenegy hónapra elmenni katonának. Azóta sem bánom a műszaki főiskolát, mert az első évfolyam egy rendkívül preferált, dédelgetett évfolyam volt. […] Az egyetemmel szemben rengeteg gyakorlatot tanultunk, gyakorlaton vettünk részt
– emlékezett vissza S. László.
A visszaemlékező számára rendkívül fontosak voltak a pannonhalmi diákévek. Úgy ábrázolja, hogy apja helyett apjára talált, olyan tudást szerzett, amely sikeres életpályáját meghatározta. Ma is rendszeresen tartja egykori osztálytársaival a kapcsolatot, életre szóló barátságokat kötött diákéveiben.
Az egyházi középiskolák nemcsak korlátozott számban működtek, hanem ügynökökkel voltak behálózva. Mégis olyan értékeket adtak át diákjaiknak, amelyek egész életútjukat meghatározták, erős alapot nyújtottak számukra. A diákok és szüleik vállalták a továbbtanulás korlátozását is, hogy a gyermekek életét biztos erkölcsi alapokra helyezhessék.
Vezető kép: Fortepan. Adományozó: Rados Tamás
bese
2020-12-30 at 12:03
Igen ö volt az Apàm. [email protected]
Kétes
2020-12-26 at 14:11
@PG
Változtass nicknevet! legyél inkább ‘tud.szoc’, vagy ‘foximaxi’, lánykori neván MLE.
Annyiban azért igazad van, de mégsem), hogy évfolyamonként párszáz egyházi gimiben érettségiző statisztikailag nem tudott kiválóságban versenyezni néhány tízezer állami érettségizővel.
Hegedűs Lajos
2020-12-26 at 10:40
Én a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem a 60-as évek elején. Utána a Soproni Erdőmérnöki Egyetemre jelentkeztem.
Az írásbeli felvételi vizsgám nagyon jól sikerült és a szóbelin is jó válaszokat adtam a felvételi tárgyakkal kapcsolatos kérdésekre.
Ez után következtek aztán a felvételt eldöntő “igazi” kérdések.
Miért jártam a piaristákhoz? Mit tanítottak ott a tanárok? Miben értettem egyet velük?
Mivel a válaszaim nem elégítették ki a felvételi bizottság “ideológiai” tagjait, a végén feltették a döntő kérdést: Hiszem-e, hogy van Isten? A válaszom igen volt, amire az egyik megjegyezte: Nagyon tehetséges parasztfiatal csak kár, hogy a világnézetével baj van.
Két hét múlva megkaptam az Egyetemtől a választ: A felvételi vizsga követelményeinek eleget tett, de hely hiányában nem vehető fel.
Galamb
2020-12-26 at 01:19
A ’80-as években elképzelhető, hogy már a változások szelét érezve 1-2 komcsi káder gyerek is bekerült. Én is hallottam ezt annak idején. ’60-as, és még talán a’70-es években kizártnak tartom. Nem hiszem, hogy párttitkárok gyerekei, inkább tsz-elnökök, igazgatók gyerekei lehettek. Amolyan kétkulacsos párttagok, akik a gyerekeiket azért elküldték hittanra, misére a templomba. Nekik még ez is belefért.
Hülyeség, amit PG állít. A képzés magas szintű volt. Az országos tanulmányi versenyek 1-3 helyezettjében általában volt egyházi gimnáziumból kikerülő. Csak 1-2 pesti elit gimit lehetett hozzájuk hasonlítani. Eleve nyugatról kaptak felszereléseket, amit állami iskolában hírből sem ismertek.
PG
2020-12-25 at 20:48
Kedvezően hat azt híresztelni, hogy az egyházi iskolák különbek voltak mint az állami iskolák. Csak az a baj, hogy ez nem igaz. Az állami iskolában is, meg az egyháziban is a szakmai anyagon felül egy rakás ideológiai maszlaggal is tömték a fiatalok fejét.
Az más kérdés, hogy aki nyitott szemmel járt, sőt még észre is vett néhány ellentmondást, azt nem nézték jó szemmel. Én úgy szoktam mondani, hogy olyant nem neveztek ki soha, akinek saját véleménye volt, mert a diktatúra nem tudta elviselni, hogy a központilag leadott sóderen kívül valakinek önálló gondolatai legyenek. Ezért nekem mindig gyanús volt az, akinek gyors előmenetele volt, sőt magas beosztásba is került.
Kétes
2020-12-25 at 20:21
A felvételi nehézségek tények. Hogy a pártfunkcik gyerekei csapatostul jártak volna egyházi gimikbe? Hát ez inkább városi legenda, mint valóság. Nem is nagyon érdemes ezen vitatkozni. (Egy más irányú érdekesség: Kuncze a kecskeméti piarokhoz járt… El is küldték a ‘csatába’ az egyik érettségi találkozón, de ezzel kapcsolatosan nem szokott humorizálni.)
kbandi1
2020-12-25 at 17:40
A Kádár diktatúrában működött a virágzás, no nem a gazdaság virágzott, hanem a kontraszelekció. Nagyon örültek neki az elvtársak, mert így hasonszőrűek lehettek egy brancsban.
A kontraszelekció átjárta az egész gazdaságot, közlekedést, hitéletet, egészségügyet, oktatást az óvodától az egyetemig, és legfőképpen az államapparátust, igazságszolgáltatást. Mindenhol megvoltak az egyenlőbb elvtársak, akik gondoskodtak a jövedelemelosztásról is.
Egy egyszerű iskolai felvételnél is a káderlap volt a minősítés alapja, a prolik ki is élték magukat a rendszerben.
Ez lett az eszme halálának az oka is, saját magukat buktatták meg, amivel nem dicsekedtek.
A világmegváltás aztán elmaradt, főleg komcsi alapon, de kerestek maguknak új gazdit az ügyeskedők, csalók, korruptak, szerte a világon.
Ez is az egyik fő baj az ifjúság körében, mert fogalmuk sincs a történelmi változásokról. A komcsi nagypapa nem nagyon szokott mesélni az elvtársak diadaláról.
Gáspár Anette
2020-12-25 at 17:05
Állítólag akkor!
Ő volt édesapád?
http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/631.html
Salamander
2020-12-25 at 16:43
Ne legyünk naívak: állambiztonság mindig volt van és lesz.
Kérdés csak az: kiknek dolgoznak?
ÀLLITOLAG AKKOR
2020-12-25 at 16:11
1961-ben a Debreceni refiben én és màsik 4 tàrsam megbukott és csak késöbb tudtunk leérettségizni. 30 év utàn mesélte a volt matek tanàrom, hogy akkor peströl “leszoltak”,hogy minket meg kellet 1 tan-bol buktatni,hogy csak szeptemberbe tudunk érettségizni.Akkor,amire màr én nem emlékszem, megkérdezte Kiss Läszlo tollem,hogy matekbol vagy fizikà-bol huzzon meg.Apàm D.KOvàcs Jozsef, nem pàrttag a Györi kisfaludy szinhàz tagja volt.ÉN 1970-ben mint zongorista tudtam otthonhagyni a komcsikat, és azota svàjcban élek.
Logikus
2020-12-25 at 16:07
Aki egyházi iskolába jár, az a jövőre alapoz. Ráadásul nagyon hosszú távon gondolkodik, és ez mindig jó…
SpaceBug
2020-12-25 at 15:39
Piarista diák voltam.
A mai napig el tudom énekelni az -O Pater parvulorum- humuszunkat.
Gáspár Anette
2020-12-25 at 15:18
Aztán a főelvtársak a piaristákhoz és Pannonhalmára íratták be a kölkeiket, mert ott biztos tudást kaptak a szerzetes/volt szerzetes tanároktól.
oshon
2020-12-25 at 14:09
Kovetni ezt a hazafit … tovabbadni ! https://www.facebook.com/rakay.philip/photos/a.148609643648373/196979888811348/?type=3&theater
Hesslerezredes
2020-12-25 at 13:57
Egy csomó pártfunkci egyházi iskolába járatta a kölykét, mert nem bíztak az állami gimnáziumokban.
khm
2020-12-25 at 13:19
“Aki egyházi iskolába adta gyermekét, számíthatott arra, hogy a diáknak a továbbtanulásnál extra nehézségei lesznek. ”
Ez sajnos téves dolog,hiszen több párttitkár “elvtárs” kölke a “piaristába” lett beíratva……Nagyobb része kibukott,de nem az a fontos. Mindenki tudja,hogy a sokdiplomás TANÁR urak,”vitték a zászlót” és a csemeték lelki terheit is.
Aki kibukott,eleve nem oda való volt.
Karoly
2020-12-25 at 12:45
Egerben 1960- as években, az egrivar titkos börtönében végezte sok, sok tanár és az őket támogatók.
Tozsgyokeres egriek sokan emlékeznek azokra, akiket elpusztítottak az egri nemzetarulok.
Pld.: Csima Berci és társai stb. stb.