A lilapárt karaktere meghatározhatatlan, Fekete-Győr András pedig manapság mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa alkalmatlanságát, ám mégis van párszázezer szimpatizáns, zömében nagyvárosi fiatal, aki őket választaná. Érthető, hisz elirigyelt kamuéletet élnek, trendik, ők az Éjjel-nappal Brüsszel valóságshow szereplői. Sokan akarnak rájuk hasonlítani: drága ruhákban, külföldi tanulmányok után kifogástalan angolsággal a „buta magyart” kioktatni, hisz ettől többnek érezhetik magukat, mint amennyit érnek. A gőg nemcsak bűn, hanem komoly csábító, még akkor is, ha a ragyogó külcsín alatt borzalmas sötétség lakozik. Ami Párizsban a bourgeois-bohemian, az nálunk a momentumos-budai-hipszter, beazonosítható politikusi prototípus.
A kádárizmusból átöröklődött, a progresszív baloldal és liberálisok szellemiségét átható, Gyurcsányék által csúcsra járatott nemzetellenesség tovább él, némileg a magyarsággal kapcsolatos közönnyé változott, de ma is „komoly” politikai képviselete van. Momentumnak hívják. A rendszerváltoztatás óta felnőtt egy generáció, amitől és akiktől a történelem sokat vár. Egy független és szabad Magyarország gyermekei, akiknek az Orbán-korszak fantasztikus lehetőségeket kínál azzal, hogy lebontotta a posztkommunizmust. Ám az ifjúság egy része természetesnek tartja a szabadságot, amiért napról napra küzdeni kell; magától érthetőnek az anyagi lehetőségeket, ami az előtte járóknak kevésbé adatott meg; és kételye sincs arról, hogy minden, ami nyugatról jön, az jobb, mint ami magyar. Tisztelet a kivételnek, azoknak a százezernyi fiatalnak, akik átérzik a nemzeti közösség iránti felelősséget!
A Momentum nemzetellenes, pontosabban a nemzeti közösség felé közönyös alapállása nem szorul bizonyításra. Az uniós intézményekben az ország ellenében áskálódnak, a szomszédos országokban a határon túli magyarokkal szemben kampányolnak.
A Momentum nemzeti közösséggel szembeni alapállásának lényege a közöny. Számukra nem fontos a magyarság jövőjének leghúsbavágóbb kérdése: a megmaradás. Még az a kádárista baloldal is többet érzett a megmaradásunkkal kapcsolatban, amely a ’80-as években is kemény propagandával mosta át az agyakat, gumibottal üldözte a másképp gondolkodókat, nézett félre, mikor az erdélyi magyarokat és a székelyeket rendszerszinten vegzálták, mint a most húszas éveikben járó momentumosok.
A Momentum vezetői nem gyűlölik a magyar nemzeti közösség szellemiségét, hanem közönyösek és lenézik azt. Ami bizonyos helyzetekben, a generációkon átívelő mintákat tekintve sokszor még rosszabb.
Persze dőreség lenne azt állítani, hogy ez egy generációs probléma. A nemzettel szembeni közöny egy generációt érintő kulturális probléma, ami nem általános, de mély és súlyos.
A momentumos politikus prototípusa
A momentumos politikus külsőleg könnyen felismerhető. Vezető prototípusa csillogó, amerikanizálódó kulturális mázzal nyakon öntve. Mosolygó, jólfésült, belevaló. Belvárosi küllem és viselkedés. Lazaság, jógázás és kocogás a Margit-szigeten. Drága ruhák, kifogástalan angolkiejtés. (Pontosan: szépen és választékosan beszél angolul a nagy semmiről.)
Mintha egy valóságshowt néznénk:
a momentumos fiúk és lányok mesterkélt szerepet játszanak mesterkélt környezetben. Az Éjjel-nappal Budapest letisztult, káromkodás és tetkók nélküli változata. Öntudatos lányok és menő srácok: Éjjel-nappal Brüsszel.
És ott van a „jól informáltság” látszata. (Ami generációs probléma ugyan, de jól bizonyítja annak igazságát, hogy a „műveltség” általános értelmezését felváltotta a „jól informáltság” jellemvonása.) Indokolatlan helyzetekben idegen szavak használata, sokszor a magyar nyelvnek megfelelő ragozással, keverve a szlenggel. Leplezetlen önhittség, a kiválasztottság érzékeltetése. Minden hagyomány megvetése, a tapasztalat lesajnálása, a történelmi hősök kigúnyolása. Röhögés, csúfolódás, jópofaság – ez a momentumos politikus alapprototípusa.
Ám mostanra megjelent a 2.0 változat, amely ugyan külső és belső jellemvonásokban nem különbözik, ám véres szájjal fenyegetőzik. Már az első változat sem volt túlzottan szimpatikus, de a második, a fenyegető válfaja kifejezetten bicskanyitogatóra sikerült.
Elirigyelt lét
A gond mindezzel az, hogy a fiatalok százezrei irigylik el ezt az egyébként kamulétet. Irigylik a csillogást, a drága ruhát, a trendiséget, a külföldi utakat. Azért szimpatikus számukra, mert ők is olyanok akarnak lenni. Pedig ez, ahogy a legtöbb tízéves lánynak a Barbie baba külső, elérhetetlen vágyálom csupán. Már csak azért is, mert a momentumos létezés ideája úgy kamu, ahogy van. Belülről pedig olyan sötét, mint a fekete lyuk… ami szintén gravitál. Akit pedig benyel, az végleg elveszik.
Cseh Katalin, a Momentum EP-listavezetője a Momentum Mozgalom eredményváró rendezvényén a Dürer Rendezvényházban az európai parlamenti (EP-) választás napján, 2019. május 26-án.
MTI/Illyés Tibor
A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a momentumos prototípus első és második változatát, bármekkora kamu is, a közösségi oldalaknak és a médiának „hála” példaképnek tartja a húszas éveikben járó nemzedék egy része.
Szerencsére nem a többsége! Sokan akarnak rájuk hasonlítani, ahogy sokan akarnak Barbie és Ken babák lenni, de nem mindenki! Régen is voltak utánzó majmok, ma is vannak…
Jó lenne olyan menő helyekre járni, mint Brüsszel, egy-egy híres pub vagy romkocsma, valahol nyugaton. Jó lenne olyan pörgős életet élni, mint ők. Így irigylik el szájtátva azok a magyar fiatalok a momentumosok trendi életét élő belvárosi, egyébiránt volt komcsi vagy milliomos (vagy mindkettő együtt) felmenőkkel rendelkező bikaborjak életét. Pedig soha nem lesznek olyanok, akikre most szavazni készülnek.
Párizsban a BOBO, marxista terminussal a „bourgeois-bohemian” kifejezést ugyanerre a prototípusra használják, tehát nemzetközi trendről van szó, amit nem nálunk szabadalmaztattak. A lelki sötétség viszont velejárója ennek az elirigyelt hedonista létnek. Ezt nem szabad elfelejteni. Ahogy a magyarsággal szembeni közönyt sem.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS