Elbúcsúztatták Lovas Istvánt (videó és képgaléria)

Bencsik András az egykori phároszi világítórorony tetején állt, ismeretlen személyt ábrázoló szoborhoz hasonlította Lovas Istvánt, amely rendületlenül állva teljesítette a dolgát, és világított a világítótorony tetején, erős és tiszta fényt gerjesztve. Derűs emberként, szívós és lelkes kutatóként, fáradhatatlan publicistaként és szívélyes házigazdaként jellemezte elhunyt kollégáját, aki ugyanakkor mégis „egy kicsit megközelíthetetlen, magányos hős” volt. Bencsik kiemelte, hogy Lovas István már 1993-ban a szingapúri illiberális demokrácia előnyeit ecsetelte írásban, amivel nagy visszhangot váltott ki, de az idő őt igazolta, hogy jól látta a dolgokat.

Bayer Zsolt keserédesen emlékezett elhunyt barátjára, aki „autópályán kétszázzal vánszorgott”, ő pedig „elkövette azt a hibát, hogy erről nem tudva beült mellé” még a kétezres évek elején. A beszélgetés azonban – mint mondta – elterelte a figyelmét a félelméről. Ekkor kérdezte meg tőle, hogy több száz kilométer levezetése, aztán az egész napi munka, majd az esti sajtóklubozás után hogyhogy nem fáradt, mire Lovas István úgy válaszolt:

Bayer Zsolt azt is elismerte, hogy Lovas István nem volt könnyű ember, de meg is magyarázta:

A népszerű publicista hozzátette, alig ismert embert, akinek nagyobb és sebezhetőbb lelke lett volna, mint Lovas Istvánnak, aki pont ezért rejtegette a lelkét.