Melyik a korruptabb, a brüsszeli elit vagy az ukrán?

Nagyon sok hasonlóság és összefüggés van a brüsszeli és az ukrán korrupció között. Például mindkét elit egy jelentős része nem rendelkezik nemzeti elköteleződéssel. Az EU-hoz eleve nem is lehet kötődni, de tisztán látszik, hogy a nemzeti identitását már régen maga mögött hagyta a korábbi országából az EU vezetésébe és adminisztrációjába migráló elit, és Brüsszelben sem valami európai identitásra lelt, hanem csak a hatalom és a pénz iránti vágy hajtja. Ugyanez mondható el a kijevi elit jelentős részéről is. Nagy részüknek jól láthatóan csak a hatalomhoz és a gazdagodáshoz van viszonya, az ukrán nép szenvedései hidegen hagyják.

A korrupció a közös nevező

A korrupciós ügyek csak azért derülnek ki mindkét helyen, majdnem országot írtam, de Ukrajna, mint európai értelemben vett ország, sem létezett soha, mert az elitek nem egységesek és állandóan küzdenek a hatalomért és az uralható forrásokért. És ezek az erőforrások sajnos, mi vagyunk, a nemzetek, népek, országok, gazdaságok, a tőlünk bármilyen módon elszedhető adó. Nyilván Ursulának nem hiányzott, hogy egy korábbi, nagyon magas rangú közvetlen munkatársát lekapcsolják. Ha a vádak igazak az azt jelenti, hogy egy újabb (sokadik) korrupt alak mozgott az EU legfelső köreiben. Ha meg nem, akkor azt lehet megállapítani, hogy az EU felső vezetésének integritása ennyit ér, bármikor meg lehet hekkelni egy hoax-szal. De bármi is történik, az biztos nem korrekt leírása a történetnek, hogy egy egyedi korrupciógyanús ügyben, a spontán felderítési munka keretében kutakodik a brüsszeli rendőrség. Ennyire nem lehetünk naivak.

Korrupció mindig, mindenütt van, a mennyisége és a minősége a különböző. Kulturálisan a korrupció a kelet és dél felé haladva fokozódik jelentősen, pontosan tudja mindenki miről beszélek Bulgáriától Olaszországig, Romániától Görögországig mindenki utánanézhet hogy is szoktak működni azok az államok. Olaszországban egy nagy forgalmú híd szakadt le pár éve, a helyi kultúrában megszokott ügyintézési szokások miatt. Az orosz birodalomhoz, tehát Ukrajnához képest is, ez persze csak aprópénz. De az eddig az ő bajuk volt, Ukrajna EU általi elfoglalásával azonban ez azonnal a mi problémákká is válik majd.

A brüsszeli korrupció alapja teljesen más, habár nyilván ez is kulturális alapú is, a szokásos emberi gyarlóságot leszámítva. Csak itt a kultúra más része a domináns, a germán, a német birodalmi logika, vagyis az, hogy a csúcshatalom megszerzése vagy az annak környezetében való létezés felsőbbrendűvé teszi az embert, illetve megengedi a formalitások nélküli hozzáférést minden vagyonhoz és forráshoz, amelyekről az alacsonyabb rendű embercsoportok azt hiszik, hogy az az övék.

A baj csak az, hogy nem a formálisan kevésbé gazember brüsszeli elit fennkölt eszményei lesznek hatással az ukrán államot jelenleg megszállva tartó bűnözőkre, hanem pont fordítva, jól látható, hogy az Ukrajnában szokásos fosztogatási szokások kerülnek át “jó gyakorlatokként” a brüsszeli berkekbe.

Ursula és a többiek azért is akarják olyan lelkesen készpénzzel támogatni az ukránokat, mert az EU pénzéből egy ukrajnai kitérővel lehet a legkönnyebben gazdagodniuk. És abból, hogy ilyen gátlástalanul és leplezetlenül lopnak Brüsszelben is, az azt mutatja, hogy nem igazán bíznak abban, hogy sikerül örökletessé tenni a jelenlegi hatalmukat.

Eleve általában lehet beszélni Nyugat-Európa “elbarbárosodásáról”, hiszen nem csak az ukrán módszerek jelennek meg ott egyre szebben, hanem ez a projekt megnyilvánul az iszlám iránti végtelen türelmen keresztül is. Mindenesetre számunkra most már nyilvánvalóan irracionális azt gondolni, hogy valamiféle fejlettebb és erkölcsösebb civilizációhoz csatlakoztunk akkor, amikor beléptünk az EU-ba. Roger Scrutonnak és a társainak volt igaza, akik már a kilencvenes években figyelmeztették a közép-európai államokat, hogy az EU keleti terjeszkedése a gyarmatosítás új formája csupán.