A tévészékházat védő rendőrök jelentős része használhatatlan volt, s közöttük tömeges volt a parancsmegtagadás – mondta kedden a Fővárosi Törvényszéken a Vizoviczki-ügyben korrupcióval vádolt Kalmár Tamás egykori rendőr alezredes, akit a 2006-os események miatt, több rendőri vezető ellen indult büntetőper tárgyalásán, tanúként hallgattak meg.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Több tanú, köztük a Vizoviczki-ügyben vesztegetéssel gyanúsított, jelenleg házi őrizetben lévő Kalmár Tamás alezredes meghallgatásával folytatódott kedden a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. Az In-Kal Security biztonsági őre, Kovács Miklós Zoltán az ostrom éjszakáján teljesített szolgálatot az épületben. Az eredetileg a főbejárat ellenőrzésével megbízott, majd később a Nádor utcai 3-as kapuhoz rendelt férfi arról számolt be, hogy este kilenc fele néhány tüntető megjelent a bejáratnál és fenyegetőzni kezdett: „ha nem tárgyal velük a tévéelnök, akkor többen fognak jönni”. A televízió biztonsági főnöke, Kléber Tamás ezután kérte fel, hogy a Nádor utcai bejáratnál lásson el feladatot. A tanú elmondta, a rendőrök a Nádor utcai kapun „jöttek-mentek”, létszámukat száz főre becsülte. A bejáratot nem érte támadás, így a „ki-be jutás” zavartalanul működött. A tanú – mint elmondta – nem követte az eseményeket, a Nádor utcára a kis ablakon nézett ki, de a terület nyugodtnak tűnt. Kovács azt az információt a rendőröktől tudta meg, „hogy elég nagy balhé van elől”, azonban ahol ő állt könnygázt minimálisan, füstöt pedig egyáltalán nem érzékelt. A biztonsági őr a székház feladásáról is úgy értesült, hogy egy kollégája felhívta telefonon, vonuljon át a tévéhez tartozó másik épületbe. Kovács Miklós Zoltán arról nem tudott nyilatkozni, hogy látott-e egy polgári ruházatban ott tartózkodó személyt, aki parancsnoki feladatokat látott el.
Beszorultak az épületbe
A Vizoviczki-ügyben korrupcióval gyanúsított Kalmár Tamás a vallomásában elmondta, hogy 2006 szeptember 18-án a BRFK Járőrszolgálati Osztály helyettes-vezetőjeként 40 fős alegységével látott el feladatokat a Kossuth téren, majd miután információk voltak arról, hogy támadás érte a képviselőházat védő rendőrállományt, utasítást kaptak a csapaterők kisegítésére. De a képviselői irodaháznál csupán pár percet maradtak, majd újabb parancs érkezett: meg kell erősíteniük a tévészékház főbejáratát védő baranyai századot. Kalmárék voltak az utolsó egység, akik még a főbejáraton keresztül jutottak az épületbe, de így is érte őket kisebb fizikai és szóbeli inzultus. A tömeg például letépte az állományjelzőjüket, valamint lökdösték, szidalmazták őket. Az alezredes állományához tartozó embereknek volt bevetési ruházatuk, sisakkal, a pajzsuk azonban nem volt náluk. Kalmár szerint erre később szükség lett volna, de arról sem volt tudomása, hogy a Nádor utcában állt egy mikrobusz, amiben többek között pajzsok is voltak. A vesztegetéssel meggyanúsított, ám ebben az ügyben tanúként szereplő rendőr arról is beszámolt, hogy a bejárat lépcsőjénél szolgálatot teljesítő baranyaiak azon tagjait, akiknek nem volt sisakjuk, az ő emberei váltották fel. Ezután egy darabig együtt védekeztek, ám miután nem bírtak a túlerővel, beszorultak az épület belsejébe.
Kalmár megtagadta a parancsot?
A tanú elmondása szerint ekkor találkozott a negyedrendű vádlottal, Mittó Gáborral, aki – állította Kalmár – azt is közölte vele, hogy ő a helyszíni parancsnok, majd eligazítást tartott neki. A tanú szerint Mittó, aki az épület aulájából irányított, a többi tisztnek is feladatokat adott: tartsák számon, hogy az épület védelmében milyen intézkedésekre van szükség. Kalmár Tamás elmondta, az épület kiürítésénél már nem volt a székházban, így arról nincs információja. A bíró erre közbe kérdezett: „Biztos, hogy jól emlékszik?”. „Nyilván nem szándékosan mondja el másképp, mint korábban” – utalt Kiss Károly hadbíró arra, hogy Kalmár nyomozati vallomása némileg eltér az elhangzottaktól. „Eszem ágában sincs valótlan vallomást tenni!” – közölte a volt helyettes-osztályvezető. A bíró ugyanis a nyomozati vallomásából idézve megemlítette, ott nem szerepelt, hogy Mittó Gábor bemutatkozott neki. Kalmár lehetségesnek tartotta, ez nem így történt és csupán azért gondolta, hogy Mittó a fölöttese lehet, mert „parancsnokként viselkedett”. A bíró ezután többször az evakuálás körülményeiről kérdezte Kalmárt, aki egyrészt állította, nem az épület feladásaként tekint a történtekre. A tanú szerint a Nádor utcai bejáratot biztosították, „a belső biztosításból külső biztosításba mentek át”. A hadbíró ugyanakkor felhívta a vesztegetési ügybe keveredett alezredes figyelmét arra, hogy a telefon forgalmazásaiban nincs adat arra, hogy ők bármikor is engedélyt kaptak a kivonulásra, sőt az derült ki, hogy kifejezetten kérték, maradjanak a székházban. A bíró szerint ez „kőkeményen alkalmas lehet parancsmegtagadás vétségének megállapítására”. Kalmár azt sem tudta megmondani, hogy pontosan kitől kapták a parancsot a kivonulásra. „Valamelyik helyszínen lévő parancsnoktól, talán Mittótól” – bizonytalankodott a tanú. Kiss Károly azonban a forgalmazási adatokból leszűrve elmondta, „Mittó biztosan nem mondott ilyet, talán Giber”, aki nem volt a helyszínparancsnok helyettese, mégis több esetben parancsnokként járt el. „Engedély és jelentés nélkül soha nem hagytam volna el az épületet” – ismételte el többször Kalmár alezredes. Azt is közölte, tapasztalt a tüntetők részéről szervezettséget, hiszen a kemény magot a kövek felszedésével támogatta egy mögöttük lévő több ezer fős tömeg. „A Szabadság téren nem demonstráció, hanem tömeges rendbontás zajlott, semmi más.” – mondta el a Vizoviczki-ügy gyanúsítottja.
Az életük árán is védeniük kellett volna a székházat
A hadbíró mind Kalmárnak, mind az utána meghallgatott Pálóczi Imre alezredesnek is azt rótta fel, hogy a nyomozati vallomásukban, amikor még elvileg jobban kellett, hogy emlékezzenek, még meg sem említik, hogy Mittó milyen utasításokat adott, míg a törvényszék előtt „hirtelen elkezdenek emlékezni”, hogy a helyszíni parancsnok milyen konkrét intézkedéseket tett. Pálóczi válasza erre az volt, hogy annak idején az ügyész nem kérdezett rá, de a bíró ezt az érvelést nem fogadta el. Kiss Károly ezután rádióforgalmazásokból idézett: a vezetői ponton arra voltak kíváncsiak, „hol van a Mittó Gabi”, amire Giber úgy válaszolt, „fogalmam sincs, hol a Mittó”. „Amerre nézek rendőr van, csak az a baj, hogy szervezetlenek” – hangzott el Giber László rádióforgalmazásában. A hadbíró szerint „összesen 120 forgalmazás alatt azt se tudják, hogy hol van” a helyszínparancsnok, azaz a negyedrendű vádlott. „Ez kicsit mintha ellentétben lenne az önök vallomásával, hogy itt mindent nagyon jól megszerveztek” – fejtette ki véleményét a két tanúnak Kiss Károly. „Önöket azzal a paranccsal küldték oda, hogy meg kell védeni az épületet, ezt mikor szokták visszavonni”? „Ha életveszély van!” – vágta rá Pálóczi alezredes. Kiss Károly erre visszakérdezett, hogy „az esküben nincs benne az a kitétel, hogy ha valamit meg kell védeni, akkor azt akár az életünk árán is”? A bíró azt is elmondta, hogy a kinti rendőrök is az „életüket kockáztatták” , miközben odabent feladták a székházat.
Kalmár szerint a rendőrök jelentős része használhatatlan volt
Pálóczi Imre arról is beszámolt, hogy amikor a Parlament védelmét látták el korábban, akkor többen a tömegben üvöltöztek, hogy be akarnak menni oda, sőt egy traktor is felbukkant. Olyan hírek is eljutottak hozzájuk, hogy a traktorral akarják áttörni a kordont, hogy a tüntetők így jussanak be a Parlamentbe. „Ha ez így volt, miért nem rendeltek el azonnal riadót?” – tette fel a kérdést az ügyész. Egyébként mindkét tanú meggyötört, kifárasztott rendőrökről számoltak be. Pálózci akkor éjjel „szédült, üveges tekintetű, remegő, sírógörccsel küszködő” pszichikailag megfáradt rendőröket látott. Kalmár szerint a rendőrök jelentős része használhatatlan volt, s közöttük tömeges volt a parancsmegtagadás. Büntetőjogi lépéseket azonban senki ellen nem tett – mondta el Kalmár Tamás.
A vád
Fél éve kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József a Rebisz parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006 őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
Fotó: MTI/Beliczay László
Facebook
YouTube
RSS