Sokan emlékeznek rá, hogy 2008. március 9-én volt az úgynevezett háromigenes népszavazás. Ennek eredménye az lett, hogy a magyar választók 82 százaléka elutasította a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Lényegében eldőlt, hogy Magyarországon nem lesz totális magánegészségügyi rendszer: mind a kórházak, mind a társadalombiztosítás állami kézben maradnak. A magyar nép így döntött, amit egy demokráciában a győztesnek és a vesztesnek is illik tudomásul venni, még a 24.hu-nak is.
A 2004-től kormányzó Gyurcsány Ferenc és az őt támogató SZDSZ nagyon komolyan megpróbálta privatizálni az egészségügyet, amit a Fidesz és a KDNP mindvégig határozottan ellenzett. Az SZDSZ viszont egyértelműen kiállt mellette, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter már komoly lépéseket tett a privatizáció irányába. A szocialisták álláspontja ennél puhább volt, de alapvetően támogatták Gyurcsány Ferenc ilyen irányú elképzeléseit.
Ám a népszavazás eldöntötte a kérdést, sőt, annyira eldöntötte, hogy rá egy hónapra maga a kormánykoalíció is felbomlott. Gyurcsány ugyanis menesztette Horváth Ágnest, amit az SZDSZ nem nyelt le.
Ezt nemcsak azért érdemes felidézni, hogy emlékezzünk rá, Gyurcsány Ferenc kormányzása milyen mélyre süllyesztette az országot, hanem azért is, mert még ma, 2018 végén is vannak olyan politikai és üzleti csoportok, amelyek a magánegészségügyi dumát nyomják.
Az 1001 orvos meséi
A minap a 24.hu portálon osztotta meg olvasóival az erre vonatkozó magvas gondolatait Lénárd Rita belgyógyász-főorvos, az “1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook-csoport adminisztrátora. Persze egyből kiderül, hogy nemcsak a hálapénzzel van baja, hanem tulajdonképpen mindennel.
A megoldás érdekében előveszi a varázsigét: az egészségügy „rendszerszintű átalakítása”. Nem tudom, érzékeli-e az olvasó, de ez olyan Gyurcsányos, Horváth Ágicás lózung. Sőt, tovább menve, amolyan SZDSZ-es blikkfang. Ha nincs jobb dolgod, akkor reformálj! Reform a reform kedvéért, reformálj, hogy minél nagyobb káosz legyen.
A tiszteletreméltó és független, de egészen biztosan nem SZDSZ-es főorvosasszony előveszi Kásler Miklóst, aki április óta az Emberi Erőforrások minisztereként felügyeli az egészségügyet. Fejére olvas három “botrányt”: Zachert és a Honvédkórházat, Székely szívsebész professzor ügyét, valamint az ajkai kórház esetét.
Műbalhék sorozata
Kezdjük a legutóbbival, Ajkával, ahol a kórházban állandóan kitör valami botrány, vagy valami nyavalya történik. Annyit azért tudunk, hogy Ajkán szocialista polgármester van, és folyton valami országos jelentőségű botrány tör ki. Pontosan sohasem lehet megérteni, mi történt, de a baloldali média ország-világ tudtára adja, hogy szörnyű, és ez így nem mehet tovább. Aztán másnap is felkel a nap.
A másik ügy Székely László doktoré, akinek felmondtak az Országos Kardiológiai Intézetben. Az ok: egyik betege érdekében egy műtétnél vegyítette a magánellátást az OEP által finanszírozottal. Ez komoly ügy, csakhogy ezután néhány napra arról írtak baloldali sajtóorgánumok, hogy a főorvos egyik pásztói betege azért halt meg, mert a szívsebész kirúgása miatt már nem operálhatta meg. A szakmai etikai vizsgálat azonban megállapította, hogy Székely László felmentése és a beteg halála közt nincs összefüggés.
Zacher Gábor felmondása esetében, aki a Honvédkórház sürgősségi osztályát vezette, Lénárd Rita elővehette a sürgősségi osztályok lemezét és felmondta erről a leggyakoribb slágereket. Az ember azt hinné, hogy erről tud valami érdemlegeset mondani, de csak a szokásos közhelyeket sorolta. E problémák megoldásának azonban a jelek szerint sokkal komolyabb figyelmet szentel Kásler Miklós és az egészségügyi államtitkára, Horváth Ildikó. Adjunk nekik esélyt, hogy javítanak a helyzeten.
Magántőke a porcelánboltban
De a sürgősségi ellátás nem azért érdekli Lénárd Ritát, mert megoldási javaslatai lennének, hanem azért, mert így akarja megindokolni a magánegészségügyi rendszert. Na, kérem szépen, ekkor bújt ki a szög zsákból, ezért érezzük, hogy ez maga a velünk élő SZDSZ. Persze a hálapénz problémájára is azonnali és hatásos megoldást kínálna a privatizáció. Továbbá kezelné a bérfeszültségeket és automatikusan megoldaná a munkaerőhiány valóban létező gondját. Ez a csodaszer, amelyet ismét feltaláltak, és csak a kezelési útmutató hátulján van oda írva apró betűvel, hogy a szer egyik hatóanyaga a liberalizmus.
Most valóban elölről akarja kezdeni a tíz évvel ezelőtti vitát, amely azóta feledésbe és homályba merült? A népszavazáson a napnál világosabban kiderült, hogy a magánegészségügyi rendszer egy hülyeség. Semmi esélye a működésre, ám cserébe pokolian drága lenne.
Persze ezt ő is tudja, naná, sokkal inkább, mint mi. De ott vannak azok az üzleti körök, amelyek manapság magánkórházakat és mindenféle nemes intézményt gründolnak. Lehet, hogy Lénárd Rita nemcsak az egykori SZDSZ valamelyik aktív csoportjának a szószolója, hanem bizonyos üzleti körök lobbistája is? Itt fel lehetne sorolni néhány nevet, de most ezt inkább jó okkal kihagyjuk.
Kásler Miklós: “A két szférát szét kell választani.” Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Na már most, kétségtelen, hogy van néhány kisebb-nagyobb, pokoli drága és csillogó-villogó magánműintézmény. Ahol csinosak a nővérek és mindig mosolyognak, és a betegszobáknak szép a kilátása. Alapvetően luxushotel-kategória, amelynek el is kérik az árát. Ezekben még gyógyító munka is folyik, de a nagy műtéteket, az utókezelést, a tartós kezelést vagy sehogy, vagy ennél fifikásabban oldják meg.
Általában a nagy állami kórházakból szerződtetnek orvosokat másodállásba, akik a kezelést és laborvizsgálatokat a fő munkahelyükön végeztetik el. Ezután a beteget visszaviszik a kis édenkertbe.
Vagyis az egész magánkórház tulajdonképpen az állami egészségügyön élősködik, annak az infrastruktúráját használja. Kásler Miklós sok más emberrel egyetemben úgy véli, hogy ez így nincs rendjén, és véget kell ennek vetni. Ahogy diplomatikusan fogalmazni szokott: „A két szférát szét kell választani.”
Kiemelt kép: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS