Elveszti felvidéki szövetségesét a magyar kormány?
Különös átrendeződés zajlik a felvidéki magyar politikai életben, régi ellenségek találnak újra egymásra, a közvélemény mégsem tűnik lelkesnek ettől. A helyzet ugyanis bonyolultabb, mint egy idilli kibékülés. A Magyar Közösség Pártja pénteken adta be saját magának a méreginjekciót, a magyar kormány pedig könnyen felvidéki partnerpárt nélkül maradhat.
Nagyot fordult a magyar érdekeltségű pártokkal a világ Felvidéken: sikerült olyan helyzetbe manőverezniük magukat, hogy egyiküknek sincs esélye önállóan bejutni a parlamentbe a jövő februári szlovák választáson. A kilenc éve parlamenti jelenlét, politikai jövőkép és ötlet nélkül szenvedő MKP után mostanra megbicsaklott az elvtelen pálfordulásai és egyéb húzásai miatt a teljes szlovák politikai közeg számára vállalhatatlanná vált Bugár Béla helyzete is. A tavaszi EP-választáson már az ugyancsak kieső MKP eredményétől is elmaradó szavazatszámmal maradt ki az Európai Parlamentből pártja, a Most–Híd.
Immár a Most–Hidat is fenyegeti a szlovák parlamenten kívüliség réme, ám ez számára a véget jelentené, hiszen az MKP-tól eltérően nincs erős régiós bázisa. Az MKP, még ha egyre vegetatívabb gyakorlati és szellemi állapotban is, de kilenc éve túlél a parlamenten kívül, a magyarlakta vidéken meglévő, lelkes alapszervezeti hálózatára és persze a magyarországi támogatásra támaszkodva. A Most/Hídnak nincs ilyen hálózata, és a magyar kormánnyal sincs jóban, így a parlamentből kiesve számára véget érne a pénzügyi siker korszaka, és legördülne a függöny.
A korábban egységes és Szlovákia negyedik legnagyobb pártjának számító Magyar Koalíció Pártja (MKP) akkor indult meg a lejtőn, amikor a korrupciógyanús ügyei miatt a pártelnöki tisztségből leváltott Bugár Béla 2009-ben szakadár bosszúpártot szervezett néhány MKP-s követőjével. Az általa létrehozott Most–Híd nevű szlovák-magyar vegyespárt elsősorban a vegyes lakosságú területeken élő, a szlovákok közé való beolvadást nem elutasító magyarokra, valamint szlovákokra építve bejutott a parlamentbe a 2010-es, a 2012-es és a 2016-os választásokon is, igaz, egyre csökkenő támogatottsággal. A szakadás utáni MKP (menet közben Magyar Közösség Pártja névre váltva) ugyanezeken a választásokon rendre kevéssel a parlamenti küszöb alatt maradt, szintén csökkenő támogatottsággal. Amíg a két párt folyamatosan egymást gyepálta, a felvidéki magyar közvélemény nagy része a széthullott egységet vágyta vissza.
A meggyengült Bugár Béla is képes kihasználni az MKP-t
Bugár Béla szorultságában most az MKP-hoz fordult, és bejött a számítása: sikerült bepaliznia a tárgyalásokon a másik felet. A bejutásra önerőből szintén túl gyenge MKP-nak van ajánlata egy viszonylag erős, konzervatív szlovák párttól is a közös listára, ám a vezetősége ehelyett az egyre inkább liberális irányba forduló és a szlovák politikában is perifériára sodródott Bugár Bélát választotta, akinek ráadásul a saját szétszakadását, parlamentből kiesését is köszönheti. Úgy tesznek, mintha meg sem történt volna a megosztottságban eltöltött évtized, amelybe végül mindkét magyar érdekeltségű párt belerokkant. Pedig megtörtént, és ez a mai megegyezésükön is látszik.
Ez a Bugár Béla már nem képvisel olyan politikai erőt, mint korábban, ám az MKP bedarálására még elég. A felek közös sajtónyilatkozatban kijelentették, hogy a listára kerülőknek el kell fogadniuk a pártok értékrendbeli különbségeit, ugyanakkor közös program és közös kampánystáb lesz. A Régiók Pártja Híd MKP névre keresztelt közös választási pártban már a sorrend is sejteti – nem beszélve a felek közti, dörzsöltségbeli különbségről –, hogy kinek az értékrendje fog elsősorban érvényesülni. A nagyobb mozgástérrel rendelkező MKP delegációjának ezt sikerült kihoznia a tárgyalásokból – alighanem Bugár is tisztában volt vele az együttműködés felajánlásakor, hogy milyen minőségű ellenálláson kell keresztülvernie a saját érdekeit. Külön érdekes, hogy az eltelt évek során lejáratódott, elkopott politikusok újraegyesülése iránt már a felvidéki közvélemény sem olyan lelkes, mint azelőtt. A nyilvános reakciók közt komoly többségben vannak az elutasító vélemények.
A magyar kormány kiszorítása Felvidékről
Még fontosabb, hogy mihez kezd Bugár ezzel a szerencsétlen monstrummal, miután ismét rátette a kezét. Szerencsére e téren sem kell a sötétben tapogatóznunk, mert elárulta ő maga. A két párt a remélt parlamenti bejutás után is közös frakcióban képzeli el a jövőt, vagyis gyakorlatilag újra akarnak egyesülni, és nem kérdés, hogy végső soron ki lesz abban a pártban a valódi főnök. Az, aki a tárgyalások során is simán az ujja köré csavarta az MKP-s delegációt, következő lépésként pedig leválasztaná az MKP-t a magyar kormánnyal fennálló szoros kapcsolatról. Ha ez sikerül neki, akkor Budapest új szövetséges után nézhet, mert az eddigit szőröstül-bőröstül lenyeli a Most–Híd.
Bugár Béla kijelentette, hogy a közös párton senki sem tarthatja rajta a kezét sem Budapestről, sem a szlovákiai oligarchák közül. Félreérthetetlen üzenet ez Orbán Viktornak, illetve Világi Oszkár nagyvállalkozónak, a DAC futballklub tulajdonosának, aki gazdasági súlyánál fogva a magyar miniszterelnök fontos felvidéki szövetségese. Külön pikáns, hogy Világi annak idején ott bábáskodott az újonnan létrehozott Most–Híd körül, ám később összerúgta a port Bugárral.
Ha megegyezünk (az MKP-val), akkor az a csoport, amelyik erősen rá van kötve a Fideszre és a magyar pénzekre, alighanem leválik
– tette egyértelművé Bugár az eddigi MKP-s irányvonal, érdekeltség és szövetség végét.
Irányt váltanak a támogatások?
Persze lehet, hogy a Most–Híd elnöke csak arra akarja kényszeríteni a vele hosszú ideje hűvös viszonyban levő magyar miniszterelnököt, hogy választási lehetőség híján őt fogadja el a felvidéki magyarság politikai vezetőjeként. Hiszen nyilván nem szívesen mondana le a Budapestről Felvidékre érkező támogatásokról, csupán az a baja ezekkel, hogy nem az ő köreinek zsebében csilingelnek.
Nem tudni persze, mit válaszol minderre a magyar kormány, amely számos kifogást támaszthat Bugárral szemben. A felvidéki magyar egység tíz évvel ezelőtti szétverése csak egy ilyen. Nem mellékes az sem, hogy a Most–Híd az Európai Néppárt tagjaként éppen azt a gyakorlatilag teljesen liberális, skandináv és benelux jellegű „jobboldaliságot” képviseli, amely ott tesz keresztbe a Fidesznek a pártszövetségen belül, ahol tud.
