magyar közösség pártja
Elmúlt a szégyen Felvidéken, mert annyira nem érdekel már senkit a magyar párt
Nyolc évvel ezelőtt hívtak dolgozni a PestiSrácokhoz, miután írtam a portálnak két cikket az akkori szlovákiai parlamenti választásról – még külsősként. Már akkor is bukásról számoltam be: a Magyar Közösség Pártja (MKP) 2010-hez és 2012-höz hasonlóan 2016-ban sem tudta elérni az 5 százalékos bejutási küszöböt. Az azóta eltelt nyolc évben volt két további parlamenti választás, két európai parlamenti választás, és egy elnökválasztás magyar jelölttel; a magyar képviselet pedig mindegyiken ugyanolyan eredményt ért el, ami nem is meglepő annak tükrében, hogy mindegyik előtt ugyanazt csinálta. Most már végképp semmi értelme a finomkodásnak, a bárki érdekeire vagy akár érzéseire tekintettel levésnek. Ideje minden szinten kimondani, hogy ami volt és van, az a teljes kudarc, kilátástalan zsákutca, és semmit sem szabad ebből úgy csinálni tovább, ahogy az utóbbi másfél évtizedben. „A felvidéki magyarságot már nem közösségként, csak közönségként kezelik” – PS-interjú Papp Sándorral
Szakadt országnak szakadt elnököt! – kiáltotta a világba Nagy Feró 1990-ben. Valami hasonlót csinál most kicsiben a felvidéki Papp Sándor, aki gyakorlatilag kívülről jön, sosem viselt tisztséget a felvidéki Magyar Közösség Pártjában és elődeiben, mezei tagként, saját szavai szerint csőnadrágos fiatalként lett a ’90-es években faluja polgármestere, most azonban bejelentkezett pártelnöknek. A zsinórban negyedik választási kudarc után sem látszik az egyre reménytelenebb helyzetű MKP-n, hogy a pofonok kijózanították volna, néhány hónap után mindig visszatérnek a korábbi üzemmódba, mintha már nem is zavarna senkit a lassú sorvadás. A máig aktív közösségszervező Pappot ez zavarja, és azt a munkát szeretné elvégezni, amit ő is a párt korábbi vezetőitől várt volna. Bejelentésekor sokan azt hitték, csak trollkodik, de interjúnkból is kiderül: nagyon nem. 
