Értékek és választások – Történésznek alkalmatlan

Nagyon fontos lett Ungváry Krisztián történész számára, hogy lejárassa Mindszenty Józsefet, amióta a miniszterelnök egyértelműen odaállt az egykori esztergomi érsek és bíboros erkölcsi és szellemi öröksége mellé. Orbán Viktor 2022. október 23-án mondott beszédet a zalaegerszegi Mindszentyneum felavatásán, a sípolós történészben pedig ennek hatására felbuzgott a kitörés vágya. A bő egy évvel ezelőtt megkezdett hadjárata a korábbi főpap boldoggá avatása ellen most könyvvé érett A Mindszenty-mítosz – Értékek és választások címmel. Hogy történelemkönyvvé, az viszont nem valószínű, hiszen az ideológiailag túlfűtött történész számára az aktuálpolitika a legfőbb igazodási pont.

Nagy erővel vetette bele magát a baloldal kedvenc fronttörténésze, hogy bizonyítsa Mindszenty alkalmatlanságát mindenre is. Cikket írt, előadássorozatot tartott, végül könyvet adott ki a kormányzati emlékezetpolitika által felkarolt Mindszenty József mindennemű alkalmatlanságáról. Az Ungváryhoz mérhetően független Nyáry Krisztián által levezényelt könyvbemutatón is elhangzottak izzadságszagú dolgok, amelyek egyetlen célja, hogy befeketítsék a kormány és az Egyház által is erkölcsi példaképként hivatkozott főpapot. A motivációjából nem is csinál titkot a szerző: a múltban ragadt, reakciós, haladásra és kompromisszumra képtelen főpap személye Ungváry szerint remekül illeszkedik az általa egyre szélsőségesebbnek tartott magyar jobboldalhoz. És hát a fő ellenség az természetesen a magyar jobboldal, azaz a Fidesz, még közelebbről Orbán Viktor. Ebből a fénytörésből nézve sokkal egyenesebbnek tűnnek azok az aktivisták, akik ilyen sunyi vargabetűk helyett kerek-perec orbánozós könyveket írnak.

A progresszió is haladjon, ne csak másoktól várja el a haladást!

A régi világ formaságaihoz és tisztségeihez, a köztársaság elutasításához ragaszkodó Mindszenty „irreális politikai elképzeléseit” rója fel Ungváry a bíboros legfőbb hibájaként, mert a kommunista diktatúra előtti világot, sőt a királyságot tartotta jó rendszernek. A történész szerint tehát egy korábbi világ értékeihez és az ezen értékeket tükröző berendezkedéshez ragaszkodás az bizony anakronizmus és irreális politikai elképzelés. Érdekes lenne hát megtudni, hogy Ungváry szerint minek tarthatjuk a 13 évvel ezelőtt véget ért magyarországi berendezkedés formaságaihoz és rendszeréhez való csökönyös ragaszkodást és visszatérési vágyat.

A helyzet ugyanis azóta megváltozott, ideje lenne elengednie a baloldalnak – benne Ungváryval – ezt a makacs ragaszkodását a 2010 előtti világhoz, és feladni a négyszeres kétharmaddal szembeni irreális politikai elképzeléseit.

A történész erősen kifogásolja Mindszentyben azt is, hogy „politikai kérdések alá rendelte az egyházi küldetését”. Pedig Ungváry esetleg tisztában lehetne vele, hogy az esztergomi érseknek nemcsak egyházi küldetése volt Magyarországon. Mindszenty a magyar történelmi alkotmány szerint lépett fel mint az ország egyik fő közjogi méltósága, sőt a háború végjátéka által elsöpört kormányzó, kormány és országgyűlés hiányában, tulajdonképpen mint az ország egyetlen megmaradt közjogi főméltósága. Attól, hogy ezt is erőszakkal eltörölték a megérkező szovjet katonák meg a Szovjetunió magyarországi csicskásai, erkölcsileg és jogilag még teljesen helytálló és indokolt volt Mindszenty ragaszkodása a régi rendhez. Lehet, hogy az erőviszonyok ismeretében esélytelen volt, viszont mindenképpen a magyar jogi hagyomány talaján állt.

Ungváry a nagyhatalmak ügyvédje a magyarsággal szemben

További fontos érv, hogy Mindszenty az amerikaiaknak, sőt a Vatikánnak is hamar terhére lett, tehát nyilvánvalóan elhatalmasodtak rajta a mentális problémái, Ungváry szerint. Természetesen ebben is ferdít. A nagypolitikai szereplők nem tehettek úgy, mintha a kommunisták nem vették volna át a hatalmat a világ tekintélyes része fölött, tehát valahogyan meg kellett oldani az egymás mellett élést velük. Az ilyen helyzetek mindig kompromisszumot igényelnek. Mindszenty viszont egy feltétel nélkül letaposott ország embereként nem kényszerült bele semmilyen kompromisszumba. Akinek már nincs mit vesztenie, azt nem a kompromisszum érdekli – az ilyen személy vagy kitartással elér valamit a semmihez képest, vagy állva hal meg. Azért lett útban az amerikaiaknak meg a Vatikánnak, mert nekik viszont volt vesztenivalójuk.

Mindszenty érsek élete végéig rendületlenül kitartott amellett a Magyarország mellett, amelyben hitt

A nagyhatalmak által teljesen figyelmen kívül hagyott magyar ügytől állhatatosan nem tágító Mindszentyt abból a nagyhatalmi nézőpontból bírálni, hogy volt képe útban lenni, komoly érzéketlenségről tanúskodik Ungvárynál. Mindezt ráadásul magyarként tenni, az már patológiás jellemtorzulásra utal.

Egészen szürreális módon Ungváry azt is felhozta Mindszenty példaképi, sőt főpapi alkalmatlansága bizonyítékaként, hogy nem volt képes modus vivendit találni az Egyházat minden nélkülözhetetlen társadalmi pozíciójából kiszorító, sőt létében is fenyegető kommunista hatalommal. A gyilkos kézzel kiegyezés – ez a tudathasadásos állapot nyomasztotta a szabadságvágyó magyarokat 1867-től és 1957-től egyaránt. Erre Ungváry, aki amúgy történésznek tartja magát, képes arra az aljasságra, hogy ezt Mindszentyre kiterjesztve a katolikus egyháztól is elvárta volna. Talán, titkon egy kicsit még szeretnie is kellett volna az érseknek Rákosi „pajtást” meg Kádár „apánkat”, ugye?

Az érsek „irreális politikai elképzelései” meg „politikai kérdések alá rendelt egyházi küldetése” valójában nem önzés és hatalomvágy volt, hanem a széthulló világban az állhatatos ragaszkodást jelentették ahhoz a Magyarországhoz, amelyet éppen megsemmisíteni igyekeztek az idegen megszállók. A kommunizmus merev elutasításának eszköze volt Mindszenty József alapállása, hogy semennyit sem engedett a hódító, gyilkos ideológia képviselőivel szemben. Az a fajta ember volt, akit el lehet törni, de nem lehet meghajlítani – ami papként kifejezetten megsüvegelendő tulajdonság.

Náci! Antiszemita! – rikoltotta álmából felkeltve a baloldal

Természetesen vannak toposzok, amelyeket a baloldali propagandisták alkatilag képtelenek mellőzni, elengedni. Mindszenty antiszemita volt, és kirekesztette a nemzetből a baloldaliakat meg a nem keresztényeket – szól a dörgedelem. Értjük, ugye? Mindszenty a Fidesz emlékezetpolitikájának fontos része, tehát a Fidesz antiszemita, és kirekeszti a nemzetből a baloldaliakat meg a nem keresztényeket. Erre gondol Ungváry, csak ezt gyáva így kimondani. Meg hát a végén még összeütközésbe kerülne Horn Gáborral, aki szerint nincs Magyarországon antiszemitaveszély.

Ungváry Krisztián ma is legalább annyira függetlenobjektív, mint tíz éve. Fotó: MTI/Illyés Tibor

Mindszenty nem engedélyezte a zsidók deportálásáért mondott veszprémi nyilas misét, utána vizsgálatot indított, a felelőst áthelyeztette, de mégis vállalhatatlan Ungváry szerint, mert nem csinált az ügyből cirkuszt a széles nyilvánosság számára. A szerző próbálja a bíboros nyakába varrni a diszeli pogromot is, mondván, a Mindszenty által szerkesztett Zalamegyei Ujság uszító cikkei váltották ki azt. Ha ezentúl valamilyen katolikusellenes kirohanás, ne adj’ Isten atrocitás történik Magyarországon, akkor az meg ezek szerint Ungváry Krisztián felelőssége lesz a Mindszenty elleni hadjárata miatt.

Az antiszemita Mindszentynek természetesen lehetőleg nácinak is kellene lennie, úgy teljes a kortárs politikai céllal megírt könyv.

Ezt a feladatot azzal a hajlítással oldotta meg a szerző, hogy a Mindszenty által szerkesztett Zalamegyei Ujság és a fajvédő Ébredő Magyarok Egyesülete ugyanott működött 1919-ben, továbbá az akkor még csak zalaegerszegi plébános Mindszenty támogatta a fajvédőket. Hiába derült ki a könyvbemutatón is, hogy Mindszenty a nácizmust és a kommunizmust egyaránt elutasította (értelemszerűen mindkettőt a felbukkanása után), méghozzá a hasonló társadalommérnöki jellegük miatt, Ungváry szerint ez mégsem elég ahhoz, hogy példakép legyen. A hatalmat már bitorló, tömeggyilkos diktatúrákkal szembeni – mindkét esetben letartóztatásba torkolló – nyílt kiállás tehát nem elég a példaképpé váláshoz. Elég furcsa állításokat képes összehozni Ungváry elméje, habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem az első elme lenne, amely beleroggyan a politikai propagandába.

Ezt a fajvédő dolgot is érdemes lenne egy történésznek a történelmi összefüggésében kezelni, és nem aktuálpolitikai hisztériázás tárgyává tenni. Akkoriban még meglehetősen új vívmány volt a zsidóság emancipációja, akárcsak a zsidókat egyenlő tagjaiként elismerő polgári rendszer. Mindkettő körül hullámzott még a társadalmi vita, és számos ellenzőjük volt.

Hátha a borászathoz jobban ért, mint a történészkedéshez! Fotó: 12.kerulet.ittlakunk.hu

A fajvédők zsinórmértéke a nem oly régen leváltott rendi társadalom és a zsidók abban betöltött szerepe volt, mert más nem is lehetett. A nácizmus és a holokauszt akkor még nem létezett. Aktuálpolitikailag biztos van értelme az 1919-es fajvédőket 25 évvel későbbi rémtettekkel összekenve nácizni, csakhogy aki ilyet tesz, az nem történész, hanem hitvány propagandista.

Kontrollvesztett személyiség

Persze fölösleges lenne úgy tenni, mintha nem értenénk Ungváryt. Ha Orbán hitet tesz Mindszenty és a magyar történelmi alkotmány mellett, akkor Ungváry inkább a magyar történelmi jogot eltipró szovjet katonák és magyarországi kommunista felforgatók oldalára áll. Kétségtelenül léteznek ilyen háborodottak, nem is kevesen. Persze szíve joga az országunk meghódítóihoz, az ő érdekeikhez és szempontjaikhoz húzni a saját nemzete helyett, de ettől Mindszenty még az marad, aki volt.

Ungváry viszont pont ettől lesz az, aminek tartjuk.

Kényszeresen szembehelyezkedik a sorozatban négyszer kétharmados felhatalmazással kormányzó Orbán Viktor Magyarországával, és mindehhez a botrányhős szerepét is magára húzza. Ezek a dolgai arról tanúskodnak, hogy Ungváry kontrollvesztett személyiség. A kiforgatott történelmi eszmefuttatásai azt is felvetik, hogy Ungváry a történészi szakma tanításaival is szembehelyezkedik, amikor a saját szakmai küldetését aktuálpolitikai kérdéseknek rendeli alá. Ezek miatt alkalmatlan történésznek.