Tavaly év vége óta látogatható a Várkert Bazárban az első világháborús kiállítás, amely a korábbi eseménytörténeti, illetve „a jó és a rossz harca” értelmezési kerettel szakítva, a háborús felek valódi céljait, a teljes régi világ lerombolását és a létrehozott új világrendet mutatja be. A kiállítást létrehozó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány még teljesebbé teszi a képet azzal, hogy a Versailles-i világrendet felváltó jövőről is megkezdte a nyilvános gondolkodást. A közalapítvány munkaszervezetének számító XXI. Század Intézet szerdai, Ki nyeri a XXI. századot? című konferenciáján a 2008-as gazdasági válság történetéből kiindulva mutatták be a nyugati civilizáción elhatalmasodott vezetési, társadalmi és kulturális válságot, amelyek összeadódva korfordulót eredményeznek. Ebben élünk most.
Bankok egész sora ment csődbe, és emberek milliói vesztették el az állásukat a 2008-as gazdasági válság eredményeként, és ezzel elveszett a középosztály gyarapodásába vetett hit – mondta bevezetőjében Lánczi Tamás, a XXI. Század Intézet igazgatója. Kifejtette, hogy a válság a gazdasági növekedés mítoszát is tönkretette, pedig több ezer milliárd dollárral tőkésítették fel a gazdaságokat. Lánczi szavai szerint a válság felelősei végül mindent megúsztak, és az elit azóta is a válság előtti rendszert akarja restaurálni. Ezzel összefüggésben immár vezetési válság van – magyarázta –, a nyugati hagyományos pártok nem képesek megújulni, hanem kartellekbe tömörülve próbálják megőrizni a pozícióikat. Kitért rá, hogy a nyugati emberek pesszimisták, nem kérnek a bevándorlásból, és egyedül Kína próbál életformát felkínálni az Egyesült Államokkal szemben.
Orbán Viktor mondta ki elsőként a Nyugat vezetési válságát
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója bővebben is kifejtette a válság korszakfordító szerepét. Kijelentette, hogy az egész szakértői elit felsült, amikor válaszokat kellett volna adni a 2008-as válságra, mert mindannyian ugyanazt az egy könyvet olvasták, aki pedig mást írt vagy olvasott, azt már rég kiközösítették. Visszautalt Lánczi Tamás előadására, hogy a nyugati elit csak a saját érdekeit, kizárólag gazdasági szempontokat vesz figyelembe,
és jött Orbán, aki politikai válaszokat adott a gazdasági kérdésekre.
A magyar miniszterelnök nem az emberekre terhelte, hanem a csődöt mondott gazdasági elitre terítette szét a válságkezelés költségeit, az idő és az ország gazdasági eredményei pedig őt igazolták – mondta Schmidt Mária, hozzátéve, hogy akik csak a középosztály megsarcolásával és az elit átmentésével foglalkoztak, azok mára elvesztették a legitimációjukat. A hagyományos pártok komoly népszerűségvesztéséről beszélt, miközben a populizmusnak gúnyolt népképviseleti elvhez visszatérés előfutárának bizonyult Orbán Viktor nyíltan kimondta, hogy szakít a neoliberális gazdaságpolitikával, a pénzközpontú helyett munkaalapú gazdaságot hirdetett, és mindezt illiberális, keresztény alapokon.
Ő mondta ki elsőként, hogy nyugaton rendszerválság van, a nyugati vezetők pedig nem győztek elhatárolódni tőle, mert tudták, hogy igaza van
– szögezte le a Terror Háza Múzeum főigazgatója, egyértelművé téve, hogy a válság elsősorban politikai és filozófiai természetű.
Előbb a gazdasági, majd a politikai önállóságot vennék el
Schmidt Mária kimerítően taglalta Görögország sorsát.
A nyugati államok nem tudták, vagy nem akarták megoldani az Európai Unió GDP-jének mindössze 1 százalékát előállító görög gazdaságot? Hogy válhatott ez az ingatag Görögország egyáltalán az eurózóna tagjává? Hogy nem tűnt fel senkinek korábban a görög béremelések irreális mértéke? Miért bízta az IMF-re Görögországot az EU? Miért csak a német és francia bankok uniós polgárok általi megpénzelése volt a cél a görög válságkezelés álcája alatt?
– sorolta a megválaszolatlan kérdéseket. Felhívta a figyelmet, hogy Görögország államadóssága a „válságkezelés” során a GDP 180 százalékára duzzadt, miközben az ország lakossága a GDP 26 százalékának megfelelő megszorításokat szenvedett el.
A mi torkunkon ugyanezt akarták lenyomni! Ezért küldte haza Orbán az IMF-et
– tért a lényegre.
A gondolatmenetet folytatva kifejtette, hogy a „szakértők” elvonták a nemzetállamoktól az önálló gazdaságpolitika jogát, így kormányt még választhatnak, de abba, hogy a kormány mit csináljon, már sem a választópolgároknak, sem maguknak a kormányoknak nincs beleszólásuk. Ez a birodalomépítés gazdasági része, és emlékezhetünk Soros György közös uniós költségvetést erőltető ötletére, amelynek népszerűsítésével már meg is bízta a hálózata befolyásos embereit. Eközben a birodalomépítés politikai része is zakatol, hiszen Juncker már felvetette az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöki címeinek összevonását, csak a nagy ellenállás miatt egyelőre nem feszegette tovább az elit ezt a módosítást. Egyre közelebb kerülünk tehát a nemzetállamok és nemzeti érdekek feletti európai birodalomhoz, amelyet Schmidt Mária úgy jellemzett, hogy ismeretlen, arctalan apparatcsikoktól erednek a döntések, a liberális demokrácia pedig mára az emberi jogok és a bíráskodás, a szakértők és a civil szervezetek alá rendelte a politikát.
Hiába nyeri meg a gazdasági harcot az, aki behódol a kultúrharcban
Frank Füredi előadása videofelvételről hangzott el, de az erejéből ez sem vett el: a gazdasági és vezetési válság mellé rendkívül hatásosan állította oda a nyugati civilizáció társadalmi válságát. A Ronald Reagan és Margaret Thatcher nevével fémjelzett nyugati aranykortól indított, amikor a jobboldal megnyerte a gazdasági harcot a baloldali mintákkal szemben, de eközben egyáltalán nem törődött a kultúrával. A kultúrharcot így a baloldal nyerte meg, és még a 2008-as válságnál sem vették észre, hogy a baloldal kulturális győzelme tönkretette a jobboldal korábbi gazdasági sikerét. Az egyetemekről, az alapítványok és az NGO-k köreiből fél évszázaddal ezelőtt kezdett előtörni a polkorrektség szellemisége, a fennálló helyzet folyamatos leszólása, a rossz hangulat terjesztése.
Emiatt pesszimista a korszellem
– összegezte Füredi a következményeket.
Pusztít a pesszimizmus
Már a gyerekekkel megtanítják a pesszimizmust, hogy a világ rossz, és nem lehet bízni az emberekben, ezzel gerjesztve bennük a csalódott meggyőződést, hogy a szüleik nemzedéke elrontotta az ő életüket. Az érzékenyített fiatalok a politikai korrektség nyelvi béklyója miatt kifejezni sem tudják magukat rendesen, a duálisra, jóra és rosszra szűkített gondolkodásmód elkente a határokat férfi és nő, fiatal és öreg, felnőtt és gyerek között, megnyitva az utat a korábban abnormálisnak számító dolgok – például a számolatlanul növekvő genderek – előtt.
Ha nem hiszünk a múltban, és félünk a jövőtől, akkor az emberek visszabújnak önmagukba, nem látják, ami az orruk előtt van, és nem tudják megválaszolni a világ kérdéseit
– mutatta be Füredi a hiperérzékeny, önző, a saját lelkivilágán túl nem látó nemzedéket, hozzátéve, hogy emiatt a pszichológia a jelenkor uralkodó tudományága. A magyar származású brit szociológus hangsúlyozta, hogy az ázsiai fiatalok körében nem tapasztalható ez a keserű, előre menni és kockáztatni félő jellemvonás; a depressziós, keserű és előre menni félő, kockáztatni nem merő fiatalság világából nem az érzékenykedés, hanem a kulturális optimizmus jelenti a kiutat.
Visszatér a történelem és a politika
A válság gazdasági, politikai és társadalmi megjelenésének bemutatása után Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója jóval harciasabbra vette a hangnemet. Úgy vélekedett, hogy a liberális kultúrhegemónia elleni lázadás és a népszuverenitás összefogásával létrejött populizmus lezárni látszik a korlátlan piacosítás korát. A történész szerint véget érni látszik a Fukuyama-féle tétel a történelem végéről a liberális demokráciában, és
a politika visszatérésével visszatér a történelem is.
Békés világossá tette, hogy az EU-n belül is tapasztalható, a korábbiaknál sokkal élesebb szembenállás nem elvi vagy eszmei természetű, hanem a területtel rendelkező országok és nemzetek állnak szemben a területen kívüli elittel. Egy területhez nem kötődő, kozmopolita, globális újburzsoázia dönt a sorsunkról – magyarázta –, amihez a népképviseleti legitimáció helyett technokrata, szakértői, jogi és civilszervezeti legitimációkat vesz igénybe. A kutatási igazgató szembeállította egymással az anyanyelvükön beszélő választópolgárokat a csillogó életű, nemzetközi nagyvilágiakkal, a trópusokon nyaraló globális elittel, amely nekünk viszont testközelbe hozza a Magrebet.
Mit viszünk magunkkal a XXI. századba?
A populisták népszerűsége azonban növekszik: erről tanúskodik a Fidesz sorozatban három kétharmada, a lengyel belpolitikából kiszorult baloldal és a PiS győzelme, a német AfD, a francia Nemzeti Tömörülés, az olasz Északi Liga, a holland Szabadságpárt erősödése és persze Trump győzelme az USA-ban – sorolta a példákat Békés Márton, úgy értékelve, hogy a nemzetközi elit elleni lázadás tűzfészkei lassan összeérni látszanak.
Az elit érti, hogy a populizmus lázadása a bőrére megy, és akár ő is lehet a globális osztályharc vesztese
– mondta. Kinevezett bírók és felhatalmazás nélküli NGO-k harcolnak a törvényesen megválasztott kormányok ellen, az államok elleni puha intervenció eszközei pedig a sajtószabadságra, bírói szabadságra, civil jogokra és korrupcióra hivatkozás – részletezte a globális osztályharc eszközeit és megnyilvánulását. A korfordulón, amiben élünk, drámaian fognak összeérni a kulturális, a demográfiai és a gazdasági változások, felbomlik a neoliberális konszenzus és az első világháború után létrehozott világrend – figyelmeztetett, jelezve, hogy most kell eldöntenünk: a liberalizmus vagy a nemzeti demokrácia jön-e velünk a XXI. századba?
bl
2019-04-05 at 05:48
Csak a kulturális optimizmusnak van jövője. Objektíven. Matematikai precizitással bizonyítható módon.
A hit, a remény, a szeretet, a bizakodás stb jelenti azt a nagyon-nagyon-nagyon picike többletet, amitől hosszú távon és végső soron eldőlnek a dolgok, ami győztessé teszi az optimistát a pesszimusta fölött. Ez a legfontosabb visszatanulandó dolog.
Persze csak akkor, ha egyébként minden erejével ismerni, tudni, érezni akarja a valóságot.
Paphalmy Gyorgy
2019-04-04 at 19:06
Miért foglalkozunk ilye szarokkal mint ez a Szarvari! Ezt a cikket mindenki továbbítsa, tanítani kellene az iskolákba , elég volt ebből a reflekciobol ,hogy rögtön reagálunk , ugrunk , levan szarva az egész hazaáruló ,gazember úgymond ellenzék !
Namond
2019-04-04 at 18:18
Remélem Frank Füredi látomása csak a lehetőségek oktaéderének egy oldala.
Eva-Anna
2019-04-04 at 17:38
Kedves Sárvári, az alábbi cikk szerint a reálbérek Németországban 1990 ota 50 %-ig csökkentek. Ennyivel kisebb a vásárloérték. Hollandia után az ado a legmagaasabb. A migránsokra valo kiadás minden évben emelkedig, joszerével becsülhetetlen, mert sok eldugott kiaddás van. Minden esetre több jelenleg, mint 35.000.000.000 €
Németországban több, mint 1.000.000 hontalan van. Nem ez nem Propaganda, van egy réteg, amelynek sokkal jobban megy, mint a 90-es években. Filozofia die, vagy oda. ès a következö években még rosszabbul fog menni.
Reallöhne sind seit 1990 um bis zu 50 Prozent gesunken
Ernüchterndes Ergebnis: Ein großer Teil der Beschäftigten verfügt heute über eine geringere Kaufkraft als vor 20 Jahren. Das geht aus einer Untersuchung der Gehälter in den 100 häufigsten Berufen hervor. Die Einbußen im Vergleich zu 1990 liegen bei bis zu 50 Prozent.
Ba
2019-04-04 at 16:43
Kedves János Sárvári ,
Mint olvasom neked a marhaság már megvan, a demagógiáért sem kell a szomszédba szaladgálnod..