A magyar ellenzéki médiát elárasztották a „lehallgatási botrányról” szóló cikkek. A valóban felelős újságírás szellemében utánajártunk, milyen bizonyítékokat tud a magyar és a nemzetközi sajtó felhozni az ügyben.
Kezdjük a forrás vizsgálatával. A Forbidden Stories (FS) nevű „civil kezdeményezés” szervezett egy nagy példányszámú újságokból álló hálózatot, konzorciumot a sztori terítésére. Az FS azt állítja magáról, hogy világszerte az újságírók és az újságírás szabadságát védi a kormányoktól, a cenzúrától és a szervezett bűnözéstől. Tagja a Globális Oknyomozói Újságírás Hálózatának (Global Investigative Journalism). De nem csak annak: Soros Nyílt Társadalom Alapítványának a támogatottja, az egész hálózattal együtt.
A lehallgatásra a bizonyítékokat az Amnesty International (Soros) találta meg egyes lehallgatottak telefonján. Hogy honnan tudjuk, hogy így történt? Mert az Amnesty International ezt állítja! Egyetlen független szervezet sem kapott betekintést az Amnesty dokumentációjába! Az Amnesty eljárását a Citizen Lab nevű kanadai egyetemi kutatóintézet (az eddigi vizsgálatait Soros támogatta) auditálta, és megfelelőnek találta. Ez az a tényalap, amelynek alapján a Wall Street Journal, a CNN, a New York Times, az Al-Jazeera, a France 24, a Radio Free Europe, a Mediapart, az El País, az Associated Press, a Le Monde, a Bloomberg, az Agence France-Presse, az Economist, a Voice of America világgá kürtölte, hogy micsoda jogsértés történt.
Az FS szerint több mint 50 országban 50 ezer telefonszámot figyeltek meg. A Guardian megfogalmazása szerint
több mint 50 ezer telefonszámról gondolják azt, hogy az NSO (a kémprogram izraeli gyártója) ügyfelei számára érdekesek lehetnek. /…/ Az, hogy egy telefonszám szerepel a listán, nem utal arra, hogy az eszközt megfertőzték a Pegazussal vagy hogy megpróbálták volna feltörni. A konzorcium azonban úgy hiszi, hogy az adatok az NSO kormányzati ügyfeleinek célpontjaira utalhatnak, amelyeket lehetséges lehallgatási kísérletek előtt azonosítottak.
Ugye érezzük a ravaszkodást? „Azt hiszi”, „lehetséges”, „utalhatnak”… Ezt adják elő aztán szilárd tényként.
Az Amnesty 15 (!) újságíró telefonját vizsgálta meg, és állítása szerint megtalálta rajtuk a kémprogram nyomait. Ez az összes telefonszám 0,03 százaléka! Mégis ténynek tekintik, hogy a listán lévő mind az 50 ezer számot lehallgatták – noha arra sincs független bizonyíték, hogy azon a 15 telefonon találták meg kémprogram nyomait. Hogy milyen listáról van szó, arra még kitérünk.
Harcban az NSO-val
A Citizen Lab, amely az Amnesty eljárását megfelelőnek minősítette, komoly intézet. Vizsgálatait gondosan dokumentálja. Az NSO nevű izraeli céggel, amelynek a termékét állítólag újságírók megfigyelésére használják, évek óta harcban áll. Folyamatosan leleplezi módszereit, a telefongyártók figyelmét felhívja a kémprogram által kihasznált sebezhetőségre, így ezeket ki tudják javítani. Ennek az a sajátos erkölcsi vetülete, hogy a programokat teljesen legitim nemzetbiztonsági és bűnüldözési szervek vásárolják, így a Citizen Lab nagy szolgálatot tesz azoknak, akik ezek előtt lepleznék tevékenységüket. Az NSO szerint termékét például a terrorizmus, a drogterjesztés, a pedofil hálózatok ellen és eltűnt vagy elrabolt gyermekek megtalálása érdekében használják a bűnüldöző szervezetek nap mint nap.
Amikor a Citizen Lab megvizsgál egy telefont, teljes leírását adja a vizsgálati módszereknek és a vizsgálat közben tapasztaltaknak. Szakértők ezt követni tudják, és meggyőződhetnek a leírtak helyességéről. Ugyanakkor ők is nagyon óvatosan fogalmaznak: „a jelek arra utalnak, hogy”, „minden bizonnyal”, „jó okkal hisszük” stb. fordulatokat használnak.
A kutatóintézet honlapján szerepel, hogy hogyan auditálták az Amnesty módszereit – Soros egyik kitartottja igazolja a másikat. Nincs azonban okunk feltételezni, hogy maga a módszer ne lenne technikailag helyes és szakszerű, azonban nem bizonyítja, hogy tényleg azokon a telefonokon találták meg a lehallgatás nyomát.
Már 2018-ban és 2019-ben erre az akcióra készültek
Feltűnő, hogy jobbára 2018-as és 2019-es eseményekre hivatkozik az Amnesty. Egy francia újságíró telefonja a kivétel, nála 2020. májusi adatok vannak, illetve két francia jogvédő ügyvéd telefonján vannak idei adatok. Furcsamód mégsem hallunk a francia kormány felháborító jogsértéséről…
Az Amnesty jelentésének nagy részében az NSO támadó infrastruktúrájával foglalkozik, amelynek szerverei vannak többek között Németországban, Nagy-Britanniában, Svájcban, Franciaországban, Ausztriában, Japánban, az USA-ban, Hollandiában, Kanadában és Finnországban.
A jelenlegi médiakampány nem pécézte ki ezeket az országokat. A célpontban helyettük Azerbajdzsán, Bahrein, Kazahsztán, Mexikó, Marokkó, Szaúd-Arábia, Magyarország, India és az Egyesült Arab Emirátusok vannak, a konzorcium ezeknél „állapította meg”, hogy kormányuk használja a Pegazust.
Feltűnő a szándék az NSO teljes üzleti tevékenységének a tönkretételére. Az Amnesty közzétette a saját teljes kiberbiztonsági eszközkészletét, amellyel ki lehet szűrni a Pegazust a mobiltelefonokon. Mióta feladata ez egy jogvédő civilszervezetnek? Persze ha egy civilszervezetnek aktív, magas szintű elhárító szolgálata van, sok minden megtörténhet!
Milyen listán találták a több mint 50 ezer telefonszámot?
A listát a „HLR Lookup service” nevű szolgáltatás hozta létre. A HLR Lookup valós időben szolgáltat információt a mobilszolgáltatók Home Location Register nevű tárából. A szolgáltató minden mobilszámhoz társítja az aktuális státuszt (érvényesség, aktívak-e a hálózaton, éppen roamingol-e) és a hordozhatóságot. A HLR nélkül pl. nem lehetne bárkinek SMS-t küldeni. Ezért számtalan cég használja ezt a szolgáltatást.
Mi köze a HLR-nek a lehallgatáshoz?
Közvetlenül semmi. De ha le akarunk hallgatni valakit, tudni kell ezeket az adatokat, amelyek legálisan megszerezhetők. Van rá bizonyíték, hogy az 50 ezres lista valóban lehallgatottak adatait tartalmazza? Ezt még a Guardian sem állítja, mégis úgy tesznek, mintha volna. Ha tényleg hiteles lenne a lista, az egyedül az NSO szerverén lehetne meg, de ők azt állítják, hogy a kémprogram vásárlóinál vannak a célpontok információi, nem náluk. Ez egyébként logikus is.
Ha igazat mondanak, akkor 50 ország lehallgató ügynökségének szerveiről kellett begyűjteni a listát, amire csak nagyon komoly titkosszolgálat lehet képes. Ha hazudnak – amit én nyilván nem tudok kizárni – akkor viszont az ő szerverükre is csak egy titkosszolgálat törhetett be, mert még az Amnesty is hallgatásba burkolódzik a lista eredetéről. A Guardian szerint „hozzáfértek a kiszivárgott listához”. Na persze.
Másik lehetőség, hogy a HLR szolgáltatás bármely ügyfele lekérheti egy ilyen lista adatait. Aztán nagy csinnadrattával odaadják 17 lap „oknyomozó” újságírójának, akik megdöbbenve fedezik fel rajta újságírók, jogvédők stb. számait.
Ettől kezdve elhagyom az újságírás terepét, és feltételezésekbe bocsátkozom. Világpolitikai szintű machinációról van szó. Ehhez még Soros sem elég erős, a hálózatát legfeljebb felkérték együttműködésre. Titkosszolgálati hátterű dezinformációs akciónak tűnik az egész, amerikai eredettel. A legfontosabb célpont nyilván nem Magyarország, hanem India, Szaúd-Arábia és Izrael, na meg maga a cég, az NSO. Az adatgyűjtés ellenük már 2018-ban és 2019-ben nagyban folyt, de amíg Trump volt hatalmon, nem kaptak zöld jelzést.
Trump Iránra kemény szankciókat vetett ki, és megerősítette Szaúd-Arábiával a szövetséget. Obama és elnökké vált alelnöke, Biden éppen fordítva. Izrael is a közel-keleti amerikai szövetségi rendszer átalakításának útjában állt, amíg Netanjahu volt hatalmon. A mostani izraeli kormány nagyon gyenge lábakon áll, Netanjahu bármikor visszatérhet, ezért nem árt, ha az emberi jogok és a szabad sajtó ellenségének állítják be.
India hindu nacionalista vezetője Modi szálka a globalisták szemében. A CNN magát Biden elnököt is óva intette attól, hogy Indiában jó szövetségest lásson. Modi nem elég muszlimbarát, „megsérti az emberi jogokat”.
Ami az NSO-t illeti: az Apple telefonjai legendásan biztonságosnak számítanak. Az amerikai kormány bírói úton akarta kötelezni az Apple-t, hogy biztosítson „hátsó ajtót” az amerikai titkosszolgálatoknak. Végül az FBI hátrált meg. És akkor jön egy kis izraeli cég, és sorozatban töri fel az Apple egyre újabb és újabb operációs rendszereit.
Végül Magyarország: ha nem is fő célpont, de a nemzetközi sajtóban is előkelő helyen szerepelnek az Orbán-kormány elleni támadások.
De erről majd holnap!
Vezető kép: Wikimedia Commons
Facebook
Twitter
YouTube
RSS