Ezek háborút akarnak

Sosem gondoltam volna, már csak a józan észből kifolyólag sem, hogy egyszer Magyarországon még valaki azt fogja követelni, hogy határozott léptekkel haladjunk egy Oroszország elleni háború felé. Igaz, az sem tűnt valószínűnek, hogy a náci-liberális-zöld-kommunista-elmebeteg koalíció a hazai gazdaság teljes elpusztítását fogja követelni, hiszen az alapvető nyersanyagok beszerzésének erkölcsi alapú leállítása ezzel azonos értékű. Ez különösen annak a fényében izgalmas, hogy az állítólagos ellenségre ezzel semmiféle valós gazdasági csapást sem mérnénk.

Ezek azonban háborút akarnak, olyan hisztériahullámot akarnak kelteni, ami a hazai és az európai közvéleményt is egy Oroszország elleni nyílt katonai támadás mellé állítja. Ebben az esetben már mindegy, hogy a közismert ostobaságuk-e az ok, vagy a gazdáik parancsát követik-e. Az ellenzék ebben az ügyben tanúsított viselkedésével végleg kilépett az értelem birodalmából, hogy egyszerre náci és kommunista eszelősséggel és zöld zavarossággal akarhassa a hatalmat. Egy hét sincs hátra a választásokig és sok bizonytalan szavazót kell még meggyőznünk arról, hogy egy rossz helyre tett iksszel el tudja intézni, hogy orosz rakéták repüljenek el a háza felett. Persze, ha lesz akkora szerencséje, hogy azok nem pont oda csapódnak be majd véletlenül.

A profilképüket mindig aktuálisan változtató „jóemberek” a világ összes háborújáról tudják, melyik az erkölcsileg jó oldal. Gyűlölik a katonákat, talán ezért is küldenék el őket háborúzni bárhová, ahol az LMBTQ-jogok, valamint a fékek és ellensúlyok rendszere még nem elég fejlett. Magyar katona csak egy dolgot nem tehet meg szerintük: a magyar határt nem védheti meg. Fegyvert és a NATO kötelékében magyar katonákat bármilyen háborúba küldhetünk, ha a haladók gazdái üzleti vagy esetleg nagyhatalmi érdekből úgy látják erkölcsileg helyesnek. A katonákat gyűlölik a legjobban; mintha élvezetüket lelnék abban, ha azoknak értelmetlenül kockáztatják az életét. A magyar ellenzék az utolsó ukrán és magyar katonáig kész lenne harcolni a Dnyeperen túl az erkölcsi győzelemért. Ezek a gazemberek most azt mondják, hogy álljunk a győztesek oldalára. Nem azért, mert az jó a magyar embereknek, nem azért, mert annyira látványos és gyors lesz az a győzelem, nem azért, mert ez bármilyen módon is jó lesz a nemzetünknek, az országunknak és az államunknak, hanem csakis azért, mert ezzel megmutatják a gazdáiknak, hogy végre hozták a kötelezőt: a fogaik között Magyarországot a lábaikhoz.

A történelem ismétli önmagát? Nem, a hazaárulók ismétlik meg mindig ugyanazt a mutatványt, azt, hogy az erősebb oldalára állnak, és azt gondolják mindig erősebbnek, akik aktuálisan éppen többet fizetnek nekik. Az ellenzék nagy része – némelyik még kommunista, illetve szocialista korában, a Jobbik meg a maga teljességében még pár évvel ezelőtt is – állt már orosz zsoldban. Az oroszok íze még ott van a nyelvükön, de most mindegyik egy ideológiai mikro-Rambo, aki bármilyen helyzetben azonnal felismeri az amerikai érdekeket. Addig, amíg az ellenzék nem hív be NATO-csapatokat Magyarországra, hogy azok megvédjék az amerikai és a magyar ellenzék érdekeit – tehát amíg valódi választásokat tarthatunk a saját hazánkban –, addig még hozhatunk jó döntéseket. Magyarország demokrácia, abból az igazi fajtából, ahol a kormány tényleg leváltható egy választáson és nemcsak ugyanannak a bugyuta liberális ideológiának a degenerált képviselői cserélgetik egymás között a hatalmat, a valódi változás lehetősége nélkül. Tehát a választásnak tényleg tétje van. A szabadság ára az, hogy április harmadikán fordulhatunk nagyon rossz irányba is. Az ellenzék nyíltan megmondta, hogy nem maga kívánja meghatározni, az ország belekeveredik-e az orosz–ukrán konfliktusba, hanem azt a nyugati nagyhatalmak döntésére, vagyis az amerikaiak és néhány középhatalom belátására bízza, de persze azt is megígérte, hogy lelkesen helyeselni fog minden ilyen döntést. Utoljára a kommunista időkben volt ennyire kevés beleszólásunk a saját sorkérdéseinkbe. A NATO védelmi szövetség, a tagországait kell megvédenie. Elsősorban a létéből következő fenyegetéssel és a katonai súlyával, és nem a hatáskörén kívüli konfliktusok eszkalálásával.

Ne feledjük, hogy a háború lehetősége nemcsak az ellenzék szolgalelkűségéből, hanem perverz ideológiájából is következik! Toleranciájuk nem terjed túl a saját aktuális álláspontjukon; bárki más ellen elfogadhatónak tartják az erőszakot, ha arra bármilyen tetszőleges okuk támad, legyen az eszmei, gazdasági vagy csak egyszerűen szimplán aktuálpolitikai. Az ellenzék politikája mindent elpusztíthat, ami az utóbbi tizenkét évben létrejött, és azt is, amit az elmúlt évszázadok rombolásából kimentettünk vagy újraépítettünk. Az ellenzék azt kéri tőlünk, hogy pusztán ideológiai okokból áldozzuk fel az életszínvonalunk felét és lényegében költözzünk vissza az ötvenes évek végére. Az értelmetlenül kockáztatott magyar katonaéletekről nem is beszélve. Ráadásul a kubai rakétaválság óta nem voltunk ilyen közel egy fegyveres NATO–orosz konfliktushoz. A magyar nemzet egységesen, elsöprő többségében ellenzi azt, hogy ebbe a háborúba belekeveredjünk. Egyesegyedül az ellenzék mondja azt, hogy a NATO-szerződés szigorúan védelmi kikötésein és az EU szankcióin túl is bele kell keverednünk ebbe az őrületbe. A magyar választóknak világos és végleges döntést kell hozniuk ebben az ügyben vasárnap. Soha többé nem veszünk részt idegen érdekek miatt háborúban!

Vezető kép: MTI/AP/Felipe Dana