Vidám, gondtalan időkben könnyű szívvel elvitatkozgatnak az emberek olyan magasztos fogalmakon, mint szabadság és erkölcs. Amikor viszont beköszöntenek a zűrös idők, akkor előtérbe kerül a biztonság. Mohács idején már nem Mátyás király magas adóin panaszkodtak az emberek, hanem a Mátyás korabeli stabilitást sírták vissza. Most, amikor a közemberektől az államfőkig mindenki ideges, és a bőrünkön érezzük, hogy véget ér a rendszerváltás óta megtapasztalt biztonság, már kezdjük sejteni, hogy a gazdasági buktatók mellett is micsoda értéke volt ennek a korszaknak, amely hamarosan valószínűleg végleg átkerül a múltba. Ilyen szemmel nézve egészen más fénytörésbe kerülnek a moralizáló jólétből korábban egyszerűen fasisztának bélyegzett rendszerek is. António de Oliveira Salazar 1932-től 1968-ig kormányozta Portugáliát, mai fogalmaink szerint nyilvánvalóan nem teljesen demokratikus eszközökkel. 2006-ban megnyerte „a valaha élt legnagyobb portugál” és „a legrosszabb portugál” szavazást is. Ahhoz, hogy teljesebb képet lássunk róla, a XXI. Század Intézet szervez konferenciát.
A mélyen vallásos Salazar eredetileg papnak készült, és ellenezte az 1910-ben kikiáltott, szekularizált köztársaságot. A Katolikus Centrumpárt színeiben kezdett politizálni, 1928-ban pedig az egyik katonai junta pénzügyminisztere lett, és hamar egyensúlyba hozta az államháztartást. A folyamatos belpolitikai válságok közepette az ő személye rajzolódott ki nagyjából egyetlenként, aki képes úrrá lenni a felforduláson, és 1932-ben a katolikus klérus, a nagytőkések, az értelmiségiek és a katonaság egyetértésével őt nevezték ki kormányfőnek. A tisztséget már az állammal kapcsolatos kiforrott elképzelésekkel vette át, amelyek aztán az Estado Novo, vagyis az „Új állam” képében testet is öltöttek. A demokratikus kereteket erősen leszűkítették, ám a közkeletű fasisztázás és diktátorozás ellenére a fasizmust se nézte jó szemmel az egyszemélyi uralmat gyakorló Salazar. A rendszer leginkább salazarizmus volt.
Portugáliának sikerült kimaradnia a második világháborúból, a gazdasági szétesés felé haladó ország helyzete stabilizálódott, miközben a gyarmatbirodalmát is a legtovább sikerült megtartania az európai államok közül. Ez a birodalom már Salazar halála és a rendszerének bukása után hullott szét, ám a tudata, majd az emléke fontos volt, sőt ma is fontos a portugáloknak.
J.Kornél
2023-02-15 at 11:51
Érdekesnek találom a cikk címét! Véleményem szerint nem jó a kérdésfeltevés: Fasizmus vagy stabilitás?Helyesebb lett volna úgy kérdezni: Nemzeti szocializmus vagy stabilitás?
Magyarázatom az alábbiakban.
Bizonyos történelmi fogalmak a mai napig nem tisztázottak. Hogy miért? Az un.kötelező polkorrektség okán. Aki ismeri Dimitrov nevét az tudhatja, ő kommunista vezető volt valaha.”Szabadalmi gondolata” az volt, aki nem kommunista,arra fasisztát kell mondani. Ezt a szót a nép biztosan megjegyzi és ez szitokszó a mai napig. Ha azt mondja valaki, hogy nemzeti szocialista, akkor összezavarodnak az emberek és nem fogják érteni, hogyan lehet az,hogy szocialista és az miért ellenség. Szóval így lett fasiszta mindenki, aki nem kommunista. Ha már itt tartunk az un. nemzeti szocializmus gyűjtőfogalom, melynek elemei vannak. Minden eleme más-más nemzetre utal,ezért is nemzeti. Pélául:német nemzeti szocializmus, fasizmus-olasz,falangizmus-spanyol,usztasa mozgalom-horvát,hungarista mozgalom-magyar,stb….)
Ami jellemző a nemzeti szocializmusra általában: jelképeiben mindegyik nemzeti sajátosságokat foglal magába, theista azaz Istenhitre épít és egy nemzetben a sajátjában gondolkodik és cselekszik.
Talán még annyit,a fasizmus szó sajátosan az ókori Itáliához kapcsolódik. A fasces vesszőfonatos harci bárd volt, mely a birodalom egységét és erejét jelképezte.Egy vesszőt könnyen el lehet törni,de az azokból készített fonatot nem.
Rátérve Antonio de Oliveira Salazarra:
Salazar rendkívül népszerű volt Horthy kormányzó úr által irányított Magyarországon. Több irodalmi forrás is foglalkozott gondolataival. Többek között Pajzs Elemér újságíró „Egy kis ország nagy embere”definicióval illette, mely igaz is volt. Magyar fordításban is megjelent „Békés Forradalom” című műve, mélynek előszavát gróf Teleki Pál írta, aki „nagy tanításként” határozta meg a szerző által leírtakat.
Salazar véleményem szerint sajátos nemzeti szocialista gondolkodásmóddal rendelkezett. Ez beleillett a nemzeti szocializmusok halmazába de mégis más volt, sajátos, ahogyan az írásban is megemlítették, olyan salazari.Portugáliára profilirozva. Ebből következik, hogy egy mélyen vallásos,puritán életet élő,rendkívül képzett egyetemi tanár, pénzügyi szakértő, közgazdász sajátmagára támaszkodva, szigorral és következetesen ki tudta rángatni Portugáliát abból a csődállapotból amiben volt. Stabilizálni tudta a gyarmatok állapotát és a kereskedelmi tevékenységeket, biztosítani tudta az akkori kornak megfelelő életet a polgároknak és ami nagyon lényeges,ki tudott maradni a II.Világégésből.. Halálában egy baleset játszott szerepet. ami gyors leépülését eredményezte.
Halálát követően, ahogy az lenni szokott az erős ember eltávozásával az ország is leépült.
Isten nyugosztalja.
Végül pedig az előzőekben leírtak alapján Salazar portugál létére nemzeti szocialista lehetett, de fasiszta nem.
Személyével kapcsolatos konferencia nagyon is időszerű.
Hesslerezredes
2023-02-15 at 10:36
Az okos diktatúra csak ott diktatúra, ahol kell: magyarán a szükséges és elégséges mértékéig az. Az ilyen “diktatúrák” maradnak meg sokáig.
Ha nem pofázik bele lépten-nyomon az emberek magánéletébe meg a gazdaságba (ott azért fenntartva egy erős állami jelenlétet), akkor az emberek nem foglalkoznak vele.
Horthy abszolút ilyen volt, és Kádár is ilyen lett (volna, ha a szovjetek hagyják).
És persze meg kell teremtenie egy biztos relatív jólétet és biztonságot, meg kiszámíthatóságot.
Ha ez megvan, akkor évtizedekig el lehet lennie.
TS
2023-02-15 at 07:26
Salazar és Franco vezette a hispániai országokat a fejlődés útjára, megőrizte őket a háborútól. Pedig Francóra elég nagy nyomást tett Hitler!
Kiss Róbert
2023-02-15 at 03:43
A káoszból utat mutathat rövid távon a szakralitás,nacionalizmus,ha nem vesszük
NÉMET!!! módon KOMOLYAN,tehát nem az ESZKÖZT!!! Tekintjük a CÉLNAK!!!!
A NÉMET!!! Értelmezés itt IS!!!helytelen,
TÚL MEREV…???
moliere
2023-02-15 at 02:50
Régóta teljesen nyilvánvaló, hogy a mediterrán/latin népek nem teljesítenek jól demokráciában. Nem válságálló a gazdaságuk és a társadalmuk. Hisztérikusak, instabilak. Fogékonyak a szocialista eszmékre, és főként ahogy vallástalanodnak, az erőszak alól is felmentést ad a “haladás”, az “egyenlőség”, ami persze a legtöbb hülye ember fejében egyben “igazságosság” is, pedig a legtöbbször pont nem. Úgyhogy talán a fasizmus is jó nekik, de inkább nyilván humánusabb megoldások a jók. Tekintélyuralmi rendszerek. Salazarizmus. Viszont a szabályokat tisztázni kell! Például ha valaki erőszakos szocialista (komcsi, anarchista, maóista akármi), akkor az pont olyan, mint a zombifilmekben a zombi. Nem lehet megmenteni. “De ő az anyám!” “Ő már nem az anyád. Valami, ami megölte anyádat.” És ahogy a zombifilmekben mondják, nincs kegyelem. Pedig a zombik a legtöbb filmben lónak a faszai a szocialistákhoz képest, társadalmi veszélyesség tekintetében.
Mára kezd kiderülni, hogy fenti paraméterek a szőke kékszemű űbermencsekre is érvényesek. Csak ők mindjárt átesnek a ló másik felére, és a nagy egyenlő demokratikus négersimogatás előtt/után elkezdik majd fullba nyomni a kretén nácit. Előre megmondom. Nekik nincs középút. Ha ebből az alagútból kitolatnak, padlógázzal visszatolatnak a régibe. Úgyhogy valami tekintélyuralmi valami kéne a német angol holland svédnek is. Vagy tényleg így jó, hogy eltűnnek a hülye fejükkel a ködbe.
moliere
2023-02-15 at 02:03
bl úgyhogy akármilyen nehéz, keménynek kéne lenni… meg aztán megbocsátani. De ez hogy megy? A világ rendje ma arról szól, hogy nekik kéne megbocsátaniuk, ha van kedvük.
nem tudom, hogy lesz vége ennek a beteg világnak, mert beteg, mert hazugságra épül, de vége lesz. Én sem akarom a végítéletet holnapra, életembe, szeretteim életébe, de ez a csökönyös oldal nem fog engedni, és ha veszít, nem fogja belátni, hogy vége, zsákutcába juttatták a világot. A világ nagyobbik része persze szintén ember, fogékony a jólétre, ígéretekre, hazugságokra, meg a mézes madzagra, hogy most ő is számít, mert a világ sokszínű lett ( 😀 ), de azok nagy része komolyan vallásos, másrészt a legtöbb tudja, hogy ami Amerikából jön, az szép, ügyes, de nem biztos, hogy jó. Túl sokszor átverték, kifosztották, vagy akár le is lőtték mellette az embereket. The good boys…
Cuki
2023-02-14 at 22:58
bl 2023-02-14 at 21:28
de jót írtál…komolyan
bl
2023-02-14 at 21:28
A nagy lisszaboni földrengést szoktam emlegetni, ha a kereszténységről van szó: Virágvasárnap a templomban érte a hívőket a földrengés, rájuk estek a kőszentek, majd hazaszaladtak a túlélők, de otthon már égett a lakás, hiszen a főtt a virágvasárnapi leves és a földrengés megrongálta a kéményeket. Ezután a tűzvész elől a tengerpartra szaladtak le, ahol már “várta őket” a cunami.. A túlélők aztán kiéhezve egymást kezdték enni a következő hetekben. Az egésznek azzal lett vége, hogy jött a király katonasága és a zavaros tekintetűeket megölte, a normálisabbakat meg kényszermunkára fogta (romeltakarítás). A példa szépen mutatja, hogy a Jóisten nem úgy szeret minket, ahogy azt mi képzeljük és biztosan lehet állítani azt is, hogy az emberek közti bizalom megbomlása okozza a legnagyobb bajt. A természeti csapás semmi ahhoz képest, ami akkor következik be, amikor az emberek már nem bíznak többé egymásban. Közel 200 évvel az események után a királygyilkosság meg a pénzhamisítás hozta válságba az országot, ebből született meg Salazar. Addig amíg őrzi egy ember a keresztény gyökereit nem tud igazán se jófasiszta, se jókommunista, se jóliberális lenni. Mert a keresztény tud megbocsátani, nem úgy mint a “jakobinusok”.