Hadházy Ákosról szóló cikket tett közzé Füssy Angéla kolléganőnk. A cikk szemmel láthatóan nem tetszett a tényfeltárás nagy bajnokának, ezért a fészbúkon válaszolt, ahol Füssyt zaklatónak és propagandistának titulálta. Az az apróság speciel nem zavarta meg a nagy posztolót, hogy ő maga is szeret mindenhova becsörtetni és dolgozókat zaklatni. Tehát akkor fel is vázolhatjuk a képletet: ha ő tényfeltár, az a demokrácia győzelme, ha más ír cikkeket, az a diktatúra propagandaanyaga. Négy láb jó, két láb rossz.
Ez a baj ezzel a fránya vélemény és sajtószabadsággal, ez mindenkinek jár, még annak is, aki valamilyen oknál fogva egy jobboldali portálnál dolgozik. Vagy pont egy jobboldali párttal ért egyet – szeretnék idézni egy remek, ideillő mondatot, magától a nagy Hadházytól (még két párttal korábbról, amikor a jelenlegi ellenzékről beszél):
A másik oldalon ez az erkölcsi tőke hiányzik – a szellemi kapacitás is sokszor, de az erkölcsi tőke mindenképpen.
(Feltenném a kérdést, azóta mi változott az úgynevezett ellenzék területén – úgy nézem, a zöme pont ugyanazokból áll, no de most efölött nagyvonalúan elsiklok, s vissza a nagy megmondó mondatához…) Teljesen igaz az állítása, ugyanis az erkölcsi tőke felhalmozásának biztos záloga a kettős mérce elkerülése. Mint olyan, ha az ember kettős mércét alkalmaz, az valóban nem üdvös az újságírók és politikusok megmérettetésénél.
Megvilágosodunk
Ahogy Hadházy folytatja, meg is világosodunk, amikor a jobboldali párt támogatottságáról, tagjairól beszélt:
Ennek a pártnak a tagsága és a vezetésének legnagyobb része tisztességes, és az ország javát tartja szem előtt (…).
Pártról pártra
Namármost, azóta a szekszárdi illetőségű honatya, Hadházy (listás) képviselő igen szerteágazó politikai tevékenységet és pártbéli aktivitást mutatott. Az interjú után először az LMP soraiban tűnt fel, ahol három évvel később már társelnökként kormányozta a kis párt hajóját a magyar politikai viharok tengerén Szél Bernadett-tel 2018-ig.
Majd újabb három év elteltével mostanra – még mindig ugyanarról a személyről beszélünk – a Momentum nézeteivel azonosul oly mértékben, hogy immár a párt képviselőjelölt-jelöltjeként indul Zuglóban. Az Budapesten van, nem Szekszárdon, de spongyát rá. Véleménynyilvánítási szabadság van, sőt, gondolatszabadság és pártválasztási szabadság is, végül is a képviselő, ex-párt-társelnök azt csinál, amit akar. Ez jó.
Ki a propagandista és ki az újságíró?
Ami nem jó, az az, hogy közben ugyanarról, amit csinál – bemegy helyekre, fotókat, videókat hoz nyilvánosságra, tényfeltárást végez – ha róla hoznak nyilvánosságra információkat, cégét ellenőrzi valaki, tényfeltárják, fotókat, videókat hoznak róla nyilvánosságra, akkor azt viszont propagandistának, zaklatónak titulálja. Sajnos a rettenetes igazság az, hogy Hadházy, mint szekszárdi zuglói képviselő, honatya a jelek szerint nem tudja a párt-antipátiáját levetkőzni. Ha ugyanis az újságírónő munkáját végzi – vagyis információkat szerez, tényeket vizsgál, netán fényképeket, mozgófelvételt készít –, akkor az a rossz hírünk van Hadházy képviselő úr számára, hogy az nem propagandista, hanem újságíró.
Ami pedig a politikai performanszokat illeti, kívánunk neki jó egészséget hozzá, kitartást, erőt. Nem kívánunk beleszólni, melyik párt színeiben, milyen településen kíván indulni, ez a demokratikus akaratképzés, választási eljárás terepe, ha neki a szíve úgy kívánja, bátran jelöltetheti magát bármely párt listáján, esetleg lehet képviselő, ha megválasztják, felőlünk képviselheti akármelyik kerületet, települést. Ez mind jogában áll, ahogy az is, hogy bármikor tényfeltárást végezzen, anyagokat gyűjtsön, azokat publikálja. Ez is teljesen rendben van, feltéve, ha azok a tények helytállóak, nem kontextusból kiragadottak – egyszerűen fogalmazva igazak. Van persze némi problémánk néhány megnyilatkozásával, ugyanis néha bizony úgy ítéljük meg, a képviselő úr számos területen kissé elveti a sulykot, politikai show-t csinál. Ám ez is teljesen rendben van: ha a mérce nem kettős, tegye így, ha jónak látja.
Botrány Szentendrén
Amit problémásnak látunk, az az, ami például legutóbb is megtörtént, amikor már kegyeletsértő és félrevezető anyagokat publikált – amúgy ez egy csúnya öngól volt az ellenzéknek – Szentendrén. Ugyanis az ellenzék által irányított városban a szerződéses fél által nem biztosított kegyeleti szolgáltatásról rántotta le a leplet – nos, tehát akkor Hadházy képviselő ezek szerint kormányzati propagandista volt, ha nem is túl sokáig.
Akkor is kormányzati propagandista volt, amikor Bíró László jobbikos képviselőről rántotta le a leplet, hiszen maga nyilatkozta róla, hogy „ha Bíró nyert volna, nem csak egy rasszista indulatú ember került volna be a parlamentbe, hanem egy olyan ember, aki elég egyértelműen részt vett abban, hogy egy kis csapat valódi fejlesztés helyett magára költött 50 millió forint EU-s támogatás egy jelentős részét”. De a kormányzati propagandista szerepébe öltözött képviselő itt nem állt meg, folytatta: „a kormánypropaganda ugyan csak a ki nem fizetett varrónőkről harsogott, de személyesen tájékozódtam az ügyről és emiatt azt ennél jóval súlyosabbnak tartom”.
elutasítjuk a kettős mércét
Egyszóval a helyzet a következő: a képviselő végezte tényfeltáró munkáját, amit a jelek szerint akkor kormányzati propagandának kellene neveznünk. Vagy nem? Lehet, hogy Füssy Angéla is csak a munkáját végezte? Nos, a jelek szerint igen, Füssy Angéla a munkáját végezte, mint újságíró, tényfeltáró. Tehát akkor mi is csak annyit tehetünk, amit Hadházy Ákos: elutasítjuk a kettős mércét, személytől, személyeskedéstől függetlenül. Mi csak annyit kérünk tőle, amit amúgy mindenkitől – beleértve a kormánypárti képviselőket, kormánytagokat is –, az egyenlő elbánást, egyszerűen szólva: fegyveregyenlőséget.
Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS