A Mohácsi Történelmi Emlékparkban megkezdett legújabb feltárás egyik legizgalmasabb következménye az, a kései leszármazottak is megtudhatják esetleg, hogy vajon őseik egyike a mohácsi csatatéren vesztette-e az életét. Ez a családi történeteken keresztül újra személyessé teheti ezt az 500 évvel ezelőtti eseményt – tudta meg a PestiSrácok.hu, amikor kollégáink nemrégiben az ásatás helyszínére látogathattak. Az 1526-os mohácsi csatát „nemzeti nagylétünk nagy temetőjeként” emlegetik a kutatók, amelyre 150 évnyi török hódoltság következett. A jelenlegi feltárások DNS-kutatásai lehetővé tehetik, hogy a csatában elhunytak leszármazottai részt vehessenek őseik méltó újratemetésében. Ki tudja, talán ötszáz év elteltével éppen Ön igazolhatja: minden viszontagság ellenére megmaradtunk magyarnak, és tisztességesen eltemethetjük őseinket…
A Mohácsi Történelmi Emlékparkba látogatott a PestiSrácok.hu stábja, ahol nemrégiben kezdték meg egy 120-130 főt rejtő tömegsír feltárását, amely fontos, akár a személyes életünkre is hatással bíró eredményeket is hozhat. Videós összefoglalónkban dr. Bertók Gábor régész, az ásatás vezetője, valamint dr. Papp Adrienn régész, az ásatás konzulense beszél a feltárás részleteiről, míg az alábbiakban a Varga Szabolccsal, az MTA tudományos munkatársával készült interjút olvashatják.
Nagy valószínűséggel keresztény katonák fekszenek a tömegsírban
Varga Szabolcs történész portálunknak elöljáróban arról beszélt, hogy az 1526-os mohácsi csata legfontosabb emléke az 1960-as, ’70-es években fellelt öt tömegsír. Mivel ezek a sírok a Duna-Dráva Nemzeti Park kezelésében levő Mohács Történelmi Emlékhelyen találhatók, értelemszerűen az intézmény feladata és felelőssége, hogy a csata 2026-ban esedékes 500. évfordulójára az ezekkel kapcsolatos kutatásokat koordinálja, míg a tudományos munkát a Janus Pannonius Múzeum régészei, illetve a különböző kutatóműhelyek antropológusai végzik el.
Varga Szabolcs elmondta: a területen eddig megtalált öt – nagyjából összesen hétszáz ember tetemét rejtő – tömegsír minden valószínűség szerint az 1526-os csatához köthető, hiszen mind pár száz méteres közelségben helyezkednek el. Mint hangsúlyozta, a leletegyüttes annyiból unikális, hogy eddig egyetlen másik nagy csatánk tömegsírját sem találták meg a régészek, István és Koppány harcától kezdve egészen a legutolsó időkig. Emiatt a kutatóknak nagyon kevés információjuk van arról, hogy mi történik a csatában elhunytakkal. A most kibontott tömegsír az eddigi ismeretek szerint 120-130 fő nyughelye. Azon túl, hogy a kutatóknak a konkrét halálnemekre lesz lehetőségük rálátni, kiderülhet, hogy ténylegesen mikor és a csata melyik fázisában eshettek áldozatul az ellenségnek. A szórványos sírleletekből gyanítható, hogy nagy valószínűséggel keresztény katonákról van szó, akik vagy a keresztény tábor kiszolgáló személyzetéből, vagy a csata után lemészárolt hadifoglyok közül kerültek ki. Megjegyezte:
az sem kizárt – és erre is az antropológiai vizsgálatok fognak választ adni –, hogy esetleg a csata során meghalt katonákról van szó.
Varga Szabolcs kiemelte: a most kibontott tömegsírt eredetileg 1976-ban, az emlékhely kialakítása során fedezték fel. Körbeásták, de nem bontották szét, tehát nem lehet tudni, mi van a tömegsír belsejében vagy a tömegsír alján. A jelenleg folyó feltárás során a csontokat egyenként felszedik, majd az egyes maradványokat külön-külön megvizsgálják. Ez azért fontos, mert 1976-ban a tudomány még nem ismerte a mai, modern kor vizsgálati lehetőségeit, így az akkori régészek részéről bölcs döntés volt, hogy nem bolygatták meg a sírt. A jelenlegi tervek szerint 2026-ra a DDNP és a JPM együttműködésében még négy sír lesz feltárva, míg az ötödikhez nem nyúlnak, hogy esetleg 30-50 év elteltével, a tudomány továbbfejlődéssel a jövő régészei is kutatásokat végezhessenek, még modernebb eszközökkel.
Méltóképp temethetjük el őseinket
Varga Szabolcs szerint kegyeleti szempontból is érdekes kérdéseket vet fel a tömegsír, hiszen ha bebizonyosodik, hogy nem török sírokról van szó, akkor 500 év elteltével lehetőség adódik arra, hogy méltóképpen temessék el ezeket az embereket. Kiemelte: a sírok feltárásával párhuzamosan zajlik a levéltári kutatás, hogy a kutatók minél több nevet megtudhassanak a mohácsi csatasíkon életüket vesztettekről. Mint megjegyezte, már a kutatás elején elmondható, hogy több tucat név ismert, ugyanakkor az előzetes várakozások szerint akár több százra is bővülhet a névsor. Hozzátette, hogy a tömegsírokból előkerült csontok DNS-vizsgálata révén talán kapcsolatot lehet találni a ma élő leszármazottakkal.
A feltárásnak ez az egyik legizgalmasabb pontja, hiszen a 2026-os évfordulóra hidat képezhet a múlt és a jelen között; a leszármazottak is megtudhatják, hogy őseik egyike a mohácsi csatatéren vesztette életét, és ez a családi történeteken keresztül újra személyessé teheti ezt az 500 évvel ezelőtti eseményt
– fogalmazott.
Mi történt Mohácsnál…?
A törénész arról is beszélt, hogy a különböző tudományos műhelyekben (BTK–TTI, PTE–BTK, PPKE) komoly esély van rá, hogy újabb adatok kerülnek elő a késő középkori Magyar Királyságról, jobban megismerjük a késő középkori magyar állam egyházi és világi elitjét, gazdasági és katonai teljesítményét, külpolitikai próbálkozásait. Úgy vélte, van esély az 1526. évi hadjárat pontosabb rekonstruálására; a JPM és PPKE régészei, és a civil fémkeresősök, történészek és etnográfusok munkája révén megismerhetjük a korabeli csatateret és a kistérség települési viszonyait, anyagi kultúráját és mindennapi életét. Az előkerülő tárgyak megfelelő alapot nyújtanak arra, hogy a Nemzeti Emlékhely területén egy új, a mai elvárásoknak megfelelő, hosszú távon biztonságosan üzemeltethető emlékmúzeumot hozzanak létre, amely
2026-ban az akkori legpontosabb ismeretek alapján meséli majd el nekünk, hogy mi történik a késő középkori Magyar Királysággal, és mi történik a mohácsi csatasíkon.
Megjegyezte:
arra is van esély, hogy a kettős királyválasztás koráról, illetve az utolsó magyar királyi dinasztia, a Szapolyaiak történetéről is végre megalapozottabb tudásunk legyen, hiszen velük a legutóbbi időkig nagyon mostohán bánt a magyar történelmi emlékezet. A mohácsi csatából ugyanis épp a következmények miatt lett korszakos vész a magyar történelemben, így a kutatások nem állhatnak meg az augusztus 29-ei eseményeknél.
Ötszáz év elteltével is megmaradtunk magyarnak
A kutató úgy vélte, fontos üzenete lehet a legújabb kutatásoknak, hogy a legnagyobb kudarcokból is “jól jöhetünk ki, ha hajlandók vagyunk tanulni belőle. Ma ritkán gondolunk bele, de őseink nagy sikere, hogy ötszáz évvel egy ilyen súlyos vereség után is megmaradtunk magyarnak.”
A vereséget eltagadni, átértelmezni nem lehet, nincs is miért. Pár dolgot azonban érdemes végiggondolni. Eljuthatnánk végre odáig, hogy az itt életüket áldozó katonák hősök és mártírok voltak, akik hatalmas túlerővel szemben vállalták a szinte kilátástalan küzdelmet. Ugyanez elmondható Jagelló (II.) Lajos magyar és cseh királyról, aki az utolsó pillanatig küzdött, és csak a legutolsó pillanatban, sebesülten mentették ki testőrei a csatatérről. Valószínűleg ez okozta a halálát is, hogy Buda felé menekülve kimerülten és elcsigázva elmerüljön a Csele-patak ingoványába
– jegyezte meg. Hozzátette: fontos tanulság, hogy 1526-ben a Magyar Királyság egyedül, komoly európai szövetségesek nélkül maradt, és ennek megvoltak a következményei. A visszafoglaló háborúk sikerei mutatják, hogy akkor voltunk sikeresek, ha erős európai szövetségeseink voltak. Azt is látjuk, hogy milyen óriási pusztítást okozott a török hódítás, és mekkora lemondással, illetve áldozattal járt, hogy a magyarság 150 évig kitartott a szülőföldjén. Mint fogalmazott,
az ő kitartásuk nélkül ma Mohácsból maximum török vagy bosnyák emlékhely lehetne.
Felelős emlékezetpolitika
A kutató úgy vélte, “2026-ban magyar nyelven a magyar emberek számára készül egy méltó emlékmű a mohácsi csata hőseinek, amelyen keresztül jobban megismerhetjük saját magunkat is”.
Ez óriási lehetőség a bölcsészettudományok és a politika számára egyaránt. Egyben azonban hatalmas felelősség is, hiszen nem engedhetünk pillanatnyi érdekeknek, és továbbra is a megalapozott tudományosságnak kell dominálni a kutatásokban, mert csak erre lehet felelősen emlékezetpolitikát építeni
– fogalmazott.
Forrás: pestisracok.hu; Videó: Susánszky Mátyás/László Petra; Fotó: Horváth Péter Gyula
Hesslerezredes
2020-08-25 at 17:00
Igen, hiába ismerem az ebben a 15 évben történteket, mégsem értem, hogy hogy lehetett 15 évet elvesztegetni. Ez rejtély számomra mind a mai napig.
balbako
2020-08-25 at 16:37
A mohácsi csata után még 15 évig nem volt török Magyarországon. Buda megszállása után is (harc nélkül kaparintották meg)a tényleges megszállás 1552 ben történt.
Oriza Triznyák
2020-08-24 at 17:45
Így utólag én is azt gondolom mint a kőszegiek: a város összes polgára védte a várat hogy Bécs ostroma lehetetlen vagy legalábbis jóval nehezebb legyen, ezt a művelt Nyugat Trianonnal hálálta meg!
Oriza Triznyák
2020-08-24 at 17:42
Meg kell érteni csak magunkra számíthatunk ma is. Ha ehhez vannak szövetségesek az jó. A gond az, a belső ellenség ma is a nemzet ellen dolgozik!
Hesslerezredes
2020-08-24 at 16:43
Bressa-nak.
Hesslerezredes
2020-08-24 at 16:43
Sajnos Önnek nagyon sok mindenben igaza van.
Hesslerezredes
2020-08-24 at 16:42
A tömegsírokban vélhetően javarészt lengyel, cseh, bajor, spanyol (!) gyalogos katonák – hősök – holttestei vannak. Nekik nem sikerült elmenekülniük a csatatérről, mint a nagyobb részt magyar lovasságnak. A gyalogosokat a törökök az utolsó szálig lemészárolták. Minden tiszteletem egyébként az összes katonáé, aki ott a kereszténység védelmében hősi halált halt.
Bressa
2020-08-24 at 11:48
A törökök Bécset akarták és átvonulást kértek, hetekig vártak az engedélyre. Engedni kellett volna őket! Európa jól megköszönte, hogy mi kivéreztünk helyettük. ha az akkori magyar népesség megmaradt volna, ma a német, francia népességszám lenne magyarban és nem kellett volna idetelepíteni senkit.
1030
2020-08-23 at 20:14
El kell kerűlni a belénk idomított önmarcangolást, azt , hogy az őseinket hibáztassuk.
1030
2020-08-23 at 20:12
Az oszmánok elleni harc már az 1300-as években elkezdődött-Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János, és Mátyás egész életükben hadakoztak.-Eközben lassan felmorzsolódott a végvárrendszer, kettős várrendszer-és az ütközőállamok rendszere-Moldvától, Havasalföldön át Boszniáig-ezek vazallusállamok voltak, ütközőállamok-részben itt lett kiépítve a kettős vévárlánc.-Ezek fokozatosan elestek-így kerűltünk már a királyság területén közvetlenűl szembe az oszmán haderővel-az 1300-as évektől rengeteg katonát elveszítve-ezeket az 1500-as évektől már nem lehetett pótolni-és a hadvezéri szinten is épp nemzedékváltás volt. Uhyanakkor a mahgyar királyság európa egyik leggazdagabb területe volt-arany, ezüst, só, gabona, stb-.Nincs ok arra, hogy önmagunkat hibáztassuk-nem kell belemenni ebbe a csapdába.-Az őseink igenis mindent megtettek, amit megtehettek.
imre
2020-08-23 at 19:49
Akkoriban Magyarorszag volt az egyik leggazdagabb Europaban.Arany es ezust banyak,so banyak,mind osztrak kezbe kerultek.150 torok hodoltsag utan jott az osztrak remuralom 250 evig.
Baktria
2020-08-23 at 17:14
Mátyás halála után kettAő és négy évvel már éhség lázadás volt Budán. A kamat 104%-ra futott föl. 36 éven át Fugger bankház bábszínház uralma volt, ami tökéletesen tönkretette az országot. A Dózsa féle testvérháborút is ők provokálták ki. Így akartak leszámolni a Szapolyai vezette hazafias köznemesség ellenállásval. Aztán Szerencsés Imre végképp mindent tönkretett. Budavári Szent György téren lévő palotájában dorbézoltak rendszeresen a korabeli globalista Udvar párt tagjai. Ők nem voltak hajlandóak segítséget küldeni az élet-halál harcot vívó Nándorfehérvárra (“Nincs aki egy garast adna,Magyarország…,stb.) Ez a korabeli Gyurcsány kormányra vonatkozik).
A lengyel nagykövet jelentése Budáról, a mohácsi csatát követően,mindent elmond: “A magyarok örömmámorban úsznak, hogy megszabadultak az idegen uralomtól”(mármint a Fuggerek globalista bábkormányától). A “latornőnek” (könnyűvérű értelemben is értendő) hívott Habsburg Mária Pozosnyba (Bécsbe) rabolja a Magyar Királyi Kincstárat és Levéltárat. Később ebből fedezi az ország gyarmatosítását Habsburg Ferdinánd.
Vak Pali
2020-08-23 at 16:55
Óriási elánnal motíválják az embereket, hogy ÖNKÉNT kérjék DNS analízisüket. Az indokok különfélék, a szándék elég sötét…
gyozo2018
2020-08-23 at 16:50
“2026-ban az akkori legpontosabb ismeretek alapján meséli majd el nekünk,”
Reménykedjünk, hog még leszünk.
Ahogy a dolgok működnek, nem tudni, hogy a gender – liberálfasiszta és
az eu-s “jogharmonIZÉLT” honi joggyakorlat hogyan csinálja ki
az országot, a nemzetet.
moliere
2020-08-23 at 15:57
Mátyással kapcsolatban vannak kételyeim.
– Utódlás. Az uralkodó egyik legfontosabb feladata, hogy kérdések nélküli helyzetet hagyjon hátra. Minden uralkodót elsősorban az utána következő időszak minősít. Ez alapján Mátyás elégtelen. Szent István elégtelen. Szent László jeles, mert ő megmutatta, hogy közvetlen leszármazott nélkül is el kell tudni ezt intézni egy jó királynak. Károly Róbert jeles. Nem azért, mert nem volt trónviszály, az nála adottság. Nála az a szempont, hogy egy emberöltő alatt a káoszból a nagyhatalomba emelte Magyarországot, és az utódja nemcsak hogy nem volt kérdéses, de az sem, hogy alkalmas volt.
– Mendel Jakab. Élek a gyanúperrel, hogy ahogy a történelem számos más koránál és országánál, már ősidők óta számolnak azzal a tudósok, hogy bizonyos szereplők túl szép vagy túl kedvezőtlen jellemzése bizonyos érdekek torzításának köszönhető. Az, hogy az Álmos-párti leszármazottak utókora szerint lett púpos Könyves Kálmán, azt már tudjuk, ill. ki szabad mondani. Azt, hogy kik ellen tett gesztusok miatt lett a modern magyar történelemben feketeseggű II. Endre és Nagy Lajos, és kik miatt lett oly nagy királyunk Mátyás, a német-római lázálmával, azt legfeljebb suttoghatjuk. A sor hosszasan folytatható… (Hóman: “Jaj annak, akinek idegenek írják a történelmét”)