A liberális és illiberális szemlélet egyaránt kiüresíti a demokráciát – Körösényi András a 168 órának

Az egykor szebb napokat látott közéleti hetilap természetesen elsősorban arra volt kíváncsi, hogy hogyan váltható le mégis a Fidesz a választásokon elért kétharmad ellenére, valamint az elvárt kvóta alapján olyan frázisokat kellett pufogtatni, mint a rezsim és a permanens visszacsúszás (ld. Románia lekőröz) apokaliptikus rémképe. Ám ezek mellett olyan valódi kérdésekre is igyekezett a Corvinus egyetem professzora választ adni, mint például hogyan lehetséges, hogy az egyre dühösebben fújt véleménybuborékok ellenére a centrális erőtér él és virul, valamint milyen új társadalmi törésvonalak jöttek létre az eddigiek mellett/helyett, amelyekről a baloldal eddig tudomást sem vett.

Centrális erőtér

2010 után gyökeres fordulatot vett a magyarországi politika – állapította meg szemfülesen Körösényi András az interjú elején. De nem az intézményrendszer változott meg, hanem az intézményrendszer működése, a hatalomgyakorlás módja, ami sokkal fontosabb kérdés, minthogy mennyiben tér el az Alaptörvény a korábbi alkotmánytól. A létrejött centrális erőtér, ami azt jelenti, hogy a Fideszt jobbról és balról is kisebb pártok ölelik, erősebb garanciája a fideszes kormányzásnak, mint az intézményrendszer. A professzor megállapítja azt is, hogy hiába kap a Fidesz és az ellenzék nagyjából ugyanannyi szavazatot, az utóbbiak szét vannak töredezve és nem tekinthetőek egy tömbnek. A hatalomgyakorlás módját illetően kifejti, hogy a liberális és illiberális szemlélet egyaránt kiüresíti a demokráciát, az előbbi jogtechnikai ügyeskedéssé zülleszti, az utóbbinál pedig mindent leural a népszuverenitásból következő nyers politika, az alkotmányozó többség birtokában az Alkotmány is felülírható. A 90-ben meghatározott közjogi keretek és a 2010-es cezúra közti különbséget az alkotmányos önkorlátozás és a konszenzusos elv eltűnésében látja Körösényi András, ám megjegyzi, ennek a típusú hatalomgyakorlásnak van legitimációja, hiszen az emberek elfogadják.

Új politikai modell

A liberális demokráciából az illiberalizmusig vezető skálán elfoglalt helyünk pontosan nem állapítható meg a professzor szerint, bár megjegyzi azt is, hogy az idealizált állapothoz képest valóban érzékelhető visszacsúszás. A gyenge demokrácia vagy hibrid rendszer között a harmadikat választja, szerinte a vezérdemokráciával írható le a magyar politikai berendezkedés. Mert az intézményrendszernél sokkal fontosabb a tartalom. Ma nem a pártok programjai vetélkednek egymással, hanem a vezetők személye: a beléjük fektetett bizalom, a karizma a fontos.

Válságnarratíva

Körösényi András Max Weber nyomán úgy gondolja, hogy a válság termeli ki a karizmát, és ezért van szüksége Orbán-kormánynak a folyamatos válsághelyzet narratívájára. Szerinte ennek előzményeit 2006-ban kell keresni, amikor a jobboldali közvélemény cezúrát, új alkotmányt követelt, mivel a régi alkalmatlannak bizonyult az olyan válságok kialakulásának megakadályozására, mint Gyurcsány Ferencék által előállított morális és gazdasági csőd. A válságok pedig lehetőséget nyújtottak Orbán Viktornak arra, hogy egységesítse a fragmentált jobboldalt, miközben a korábban egységesnek tekinthető baloldal szétesett.

Törésvonalak

Az informáltságból csak erősebb pártosság következik, nem pedig nagyobb nyitottság – ütötte el Körösényi András a főváros-vidék törésvonalat intellektuális szakadékká emelni akaró kérdést. Budapesten is a Fidesz a legerősebb párt, csak totális összefogással sikerült legyőzni a választókerületek többségében. Újfajta törésvonalként említette azt, ami a globalizáció és a multikulturális piacgazdaság, illetve a partikuláris, lokális, tradicionális közösség között feszül.

Egyenlőtlen pálya?

Az ellenzék által felállított narratívák közül egyik sem magyarázza a Fidesz győzelmét – ezzel lepte meg Körösényi András a 168 óra olvasóit. Sem a médiahelyzet (aminek a balliberális leírása nem fedi a valóságot), sem más „keretfeltételek”, sem a migránskampány. Szerinte megint a vezérelvű politikai berendezkedés a válasz, az, ahogy Orbán Viktor a hódmezőváráshelyi vereség után nyakába vette az országot és kampányolt. Emellett a közpolitika jól reagál az emberek vágyaira, valamint képes korrigálni, amire a vasárnapi boltzár eltörlését hozza példának. Az interjút végül azzal a megnyugtató gondolattal zárja, hogy „nem tudhatjuk a jövőt, csak azt, hogy semmi nem tart örökké”, bár hozzáteszi, a szupertöbbség birtokában a kormánypártok előnyei „könnyen kumulálódhatnak”.