Pesti Srácok

A koszovói albánok függetlenségi harcát bemutató múzeum lett egy pristinai börtön

A koszovói albánok függetlenségi harcát bemutató múzeum lett egy pristinai börtön

A koszovói albánok második világháború óta vívott függetlenségi harcának állomásait mutatja be az a múzeum, amelyet egy hajdani börtön falai közt alakítottak ki Pristinában.

Koszovó 1999. április 13-át tartja a szerb elnyomás alóli felszabadulása napjának; ekkor kezdődött meg a szerbek elűzése a helyi albánok által saját területüknek tartott térségből. Koszovót a szerbek kultúrájuk és vallásuk bölcsőjének tartják, a térségben azonban már csak alig százezer szerb él; éppen 1999-ben kezdődött meg nagymértékű elvándorlásuk. A NATO 1999. március 24-én indított légicsapás-sorozatot Jugoszlávia ellen. A támadással vetettek véget Slobodan Milosevic jugoszláv elnök koszovói albánok ellen folytatott erőszakkampányának. A Szerbiából és Montenegróból álló országot 78 napig bombázták; a hadművelet legfőbb célja az volt, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Koszovóban, ahol a szerbek súlyos etnikai tisztogatást kezdtek a tartomány albán lakossága körében. Koszovó végül 2008-ban egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, amit Belgrád azóta sem hajlandó elismerni, és továbbra is déli tartományának tekinti a többségében albánok lakta területet. Koszovó függetlenségét több, mint száz ország ismerte el, de öt európai uniós tagállam – Szlovákia, Románia, Ciprus, Görögország és Spanyolország –, valamint Oroszország és Kína szerint sem önálló állam Koszovó.

A mai napig tartó küzdelemnek emléket állítva nyitották meg pénteken a függetlenségért vívott harc múzeumát a koszovói fővárosban. Az épületbe lépve az ironikus "Isten hozott" graffiti várja a nézelődőket. Egy egykori rab elmondása szerint a cellákban nem voltak ágyak; deszkákra ácsoltak négy lábat, hogy priccsként szolgáljon. A magánzárkáknak ablaka sem volt; egy fémlapot lyukasztgattak ki 36 helyen, hogy fény jöjjön a cellába. Az egykori börtönt 1945-ben építették a jugoszláv kommunista rezsim politikai foglyai. A kiállítás az objektum születésének körülményeivel kezdődik, és bemutatja a titói Jugoszláviát, a hatvanas évek függetlenségi törekvéseit, az 1968-as és 1981-es tiltakozásokat, majd a kilencvenes évek délszláv háborúit követő önálló államok létrejöttét és Jugoszlávia felbomlását, egészen az 1999-es szerb-koszovói konfliktusokig vezetve a látogatókat.

Forrás: MTI

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.