Holnap dől el, hogy republikánus vagy demokrata többségű lesz-e az amerikai kongresszus felsőháza
Joe Biden gazdasági terveit is meghatározza a keddi döntés, amelyben eldől, hogy a két betöltésre váró szenátori szék demokrata vagy republikánus politikusokhoz kerül-e. Ha a republikánusok kerülnek többségbe, a választott elnöknek valószínűleg le kell mondania reformterveiről.
A novemberi amerikai elnökválasztás mellett a kongresszusban is választásokat tartottak, ahol az alsóházban a felméréseknek megfelelően a demokraták fölényes győzelmet arattak. A szenátusban – felsőház – szintén voltak választások, a székek harmadát újították meg – a 100 fős testületben a 6 évre szóló mandátumokat rotálva ítélik oda, kétévente a szenátusi helyek harmadáról voksolnak az amerikaiak – a felmérések itt kiélezett versenyt hoztak, és a szavazás még mindig nem dőlt el: két helyről holnap döntenek és ezek egyben azt is eldöntik, hogy milyen többségű lesz a felsőház – írja a Portfolio.
A felmérések novemberben rendkívül kiélezett versenyt mutattak az addig republikánus többségű szenátusban, és a választási éjszakán is republikánus győzelmet hirdethettünk ki, ugyanis a 100 székből 50-et a republikánusok már biztosan megnyertek, a demokraták 48 széket szereztek, két helyen pedig nem dőlt még el a választás – itt tartanak megismételt fordulót holnap. Mindkét választást Georgiában tartják, ahol Joe Biden meglepetésre legyőzte Donald Trumpot az elnökválasztáson: az egyik választáson az inkumbens republikánus David Perdue szenátor mérkőzik meg Jon Ossoff demokrata kihívóval. A másik választás speciális, mert ott Johnny Isakson szenátor lemondása miatti megüresedett székért megy a harc: a republikánus oldalról Kelly Loeffler verseng a demokrata Raphael Warnock-kal. A republikánusoknak duplán keserű lehet a szájíze: egyrészt a novemberi választáson Perdue-nak mindössze 0,77% kellett volna ahhoz, hogy megtartsa a székét (és ezzel a republikánusok 2 évre megtartsák a többséget), másrészt most mindkét helyen demokrata előnyt mérnek a felmérések.
Loeffler esetén nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert ott több jelölt is elindult novemberben (a nagy pártoknak sem csak egy jelöltje volt), és ott Warnock akkor mindössze a szavazatok 32%-át szerezte meg, 7%-pontot verve Loefflerre, viszont a sokszereplős mezőny miatt ebből nem tudunk következtetést levonni. A felmérések viszont Warnock-előnyt mérnek. A hibahatáron belüli felmérések tehát mindkét választáson demokrata győzelmet jósolnak, ezzel pedig 50-50 lenne az állás a szenátusban. Ha ez történik, akkor a szenátus elnökének a szavazata dönt – ő pedig nem más, mint a megválasztott demokrata alelnök, Kamala Harris. Ezzel lehetségessé válna, hogy a demokraták a képviselőház után a szenátusban is többséget szereznek.
A republikánusoknak elég csak 1 helyen diadalmaskodniuk, és biztosított számukra a többség (az alelnöknek ugyanis normál esetben nincs szavazati joga, csak akkor, ha a voksolás nem hoz eredményt). Egyelőre lehetetlen megjósolni a választás kimenetelét, mert a felmérések eredménye hibahatáron belül van, másrészt a részvétel jellemzően alacsonyabb, mint az első fordulóban – ez pedig tovább rontja a felmérések pontosságát.
A szenátusi többségre a demokratáknak azért van szüksége, mert nélküle Joe Biden nagyszabású tervei aligha valósulnának meg (a felsőháznak nem csak reprezentatív szerepe van az Egyesült Államokban, a törvények jelentős része átfut rajta, de számos diszkrecionális jogköre is van). Fontos paradigmaváltást ígért Biden a külügyek terén – például a nemzetközi szervezetekbe való visszalépést –,de egy republikánus többségű szenátus itt könnyen keresztbe tehet neki, hiszen a nemzetközi egyezményeket a felsőháznak is jóvá kell hagynia.
A másik fontos terület, ahol a szenátus keresztbe tehet az elnöknek, a gazdaságpolitika. Joe Biden nem kevés ígérettel vágott neki a választásnak, olyan jelentős gazdaságpolitikai programot állított össze, amely teljes paradigmaváltást hozna Trump jobboldali gazdaságpolitikájával szemben:
Biden 1700 milliárd dollárt költene klímavédelmi célokra 10 év alatt, ezeknek jelentős része infrastruktúra-fejlesztés és technológiai beruházás lenne.
300 milliárd dollárból hajtana végre kutatás-fejlesztési beruházásokat,
400 milliárdos kormányzati vásárlásokkal pedig célzottan támogatná az amerikai feldolgozóipart.
Emellett az egészségbiztosítás átalakítása 750 milliárd dollárba kerülne 10 év alatt.
Mindennek természetesen jelentős költségvonzata van, amelyet a kormányzat adóbevételek-emelésével kínálna fedezni, összesen 4000 milliárd dolláros adóbevétel-növekedést generálva 10 év alatt:
a személyi jövedelemadó felső kulcsát 37-ről 39,6%-ra emelné vissza,
a társasági adót 28%-ra emelné (ezt korábban Trump csökkentette 21%-ra, Sanders és Warren 35%-os adókulcsot ígértek).
Növelné a vállalatok külföldön szerzett jövedelmének adóját 10,5%-ról 21%-ra.
A tőkenyereség 1 millió dollár feletti része a személyi jövedelemadó felső kulcsával adózna (a vagyonosokat büntető adó rendkívül szokatlan az Egyesült Államok történetében).
Emellett szociális hozzájárulási adót vetne ki az évi 400 ezer dollár feletti jövedelmekre,
valamint felszámolna egy sor adókedvezményt, és szigorítaná az adóelkerülésre vonatkozó szabályokat.
Csakhogy amennyiben republikánus többségű marad a szenátus, akkor ezeket az intézkedéseket Biden alighanem elfelejtheti, mert az ellenzéki attitűdökkel bíró (és épp egy jobbra tolódást átélő) Republikánus Párt nem szavazná meg sem az adóemelést, sem a költségvetési kiadások növelését, hiszen ez volt a párt egyik legfőbb kampánytémája. Természetesen a republikánusoknak is fontos a választás, hiszen a többséggel érvényre tudnák juttatni politikai céljaikat, és blokkolhatnák a kormányzati tevékenységet is, megakadályozandó, hogy az egyes intézkedésekkel a demokraták politikai tőkét építsenek.
A republikánus párt identitásválsága egyáltalán nem mellékes szempont a választáson: a párton belül két markáns tábor alakult ki a választás után. Az egyik csoport az, amelyik Trump köré szerveződve nem hajlandó elismerni a választási vereséget – ők azok, akik keresetekkel, újraszámlálási kérelmekkel folyamatosan támadták az eredményt. A másik tábor sokkal kompromisszumkészebb, mérsékeltebb, ők már elhatárolódtak az elnök kijelentéseitől a választás után is. Az előbbiekhez tartozik a korábbi elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz is (Trump egykori ellenfele az előválasztásokon), a másik csoport jeles képviselője többek között az elnökjelölt Mitt Romney. A republikánusok között jelenleg még a trumpisták a dominánsabbak – mivel az elnök még hivatalban van, így ez nem is meglepő. Mivel Trump a georgiai választások folyamatos támadásával aktívan szerepelt a helyi híradásokban, az elemzők szerint a választás egyben egy Trumpról szóló népszavazás is – ha a republikánusok elveszítik a novemberi előnyüket, az egyértelműen az elnök választások utáni viselkedésének a következménye lesz. Ilyenformán a választás egyben a republikánusok számára is kijelölheti az utat, és eldöntheti, hogy a trumpisták vagy a mérsékeltek kerülnek domináns pozícióba a következő évekre.
Forrás: Portfolio; Fotó: MTI/AP/Carolyn Kaster
