Rasszizmus és toxikus munkakörnyezet jellemzi az Amnesty International belső működését
Toxikus munkakörnyezet és rasszizmus – általában nem ez szokott az emberek eszébe jutni, ha az Amnesty International kerül szóba. A neves emberi jogi nem kormányzati szervezet (NGO) belső dokumentumai mégis azt vetítik előre, hogy a szervezet nem egészen azon értékek jegyében szervezi a belső munkát, mint amelyek mentén rendszerint kormányzatokat igyekeznek hitelteleníteni a nemzetközi közvélemény szemében – írta meg a Mandiner.
A lap azt írja: a rendszerszintű problémákat feltáró dokumentumok eredetileg belső felhasználásra készültek, azokról a széles közvélemény számára például a The Guardian tudósított. Ezzel a fejleménnyel a közvélemény igen szélsőséges önellentmondással szembesülhet. Az Amnesty International ugyanis számos esetben nyújt tanácsadást például az olyan mértékadónak szánt, de mindenképpen jelentős horderejű jelentésekhez, mint amilyenek az Európai Bizottság jogállamisági jelentései is.
Magyarország esetében tavaly az Amnesty International első helyen szerepelt azon a listán, amely azokat a nem kormányzati szervezeteket, tanácsadó testületeket vonultatta fel, amelyek a magyar helyzetről a Bizottság számára tájékoztatást adtak. Ezzel kapcsolatban természetesen felmerülhet a kérdés, hogy mennyiben tekinthető hitelesnek egy olyan (nem választott) szervezet állásfoglalása a jogállamiság kapcsán, amelyen belül olyan rendszerszintű problémák azonosíthatók, mint amelyek alább is olvashatók.
A rasszizmus szinte minden formája jelen van
Egy tavalyi, sajtókommunikációra egyáltalán nem szánt belső dokumentum szerint a magára a globális emberi jogvédelem úttörőjeként tekintő Amnesty International szervezetén belül intézményes rasszizmus uralkodik. A nem kormányzati szerv (NGO) eredetileg magáncélú és bizalmas tartalmú elemzése egy, a szervezet dolgozóinak szánt belső e-mail ismertetésével indul. Noha a tanulmány szerzői kiemelik, hogy az e-mail egészében olvasandó és értelmezendő, a levelezésben félreérthetetlenül áll többek között az, hogy a szervezeten belül a diszkrimináció jelensége általános jelleggel, a feketék elleni rasszizmus pedig különösképp azonosítható. Az e-mail küldője ezen felül hosszasan tárgyalja, hogy mindez annak tükrében visszás, hogy a szervezet dolgozóit elvileg épp a rasszizmus elleni harc melletti elköteleződésnek kellene összekovácsolnia. A következő idézet már nem az e-mailből, hanem a tanulmányból származik. A dolgozók egy csoportjának a tagja állítja, hogy úgy érzi, hogy faji alapú hierarchia uralkodik az Amnestyn belül, amelynek alján mindig a feketék vannak.
Ugyan a jelentés fókuszában ennek megfelelően az Amnesty Internationalen belüli rasszizmus állt, ezen felül a szervezeten belül jól azonosítható a meghatározott vallás(ok)hoz való tartozás alapján történő negatív diszkrimináció is. Hogy a tanulmány szerzői mit tekintenek rasszizmusnak, azt rögtön az elemzés elején definiálják is. Ennek megfelelően különbséget tesznek nyílt és szisztematikus rasszizmus, és rasszista alapú mikroagresszió között is. A nyílt rasszizmust nem szükséges részletezni, az mindenki számára jól azonosítható jelenség. Az utóbbi két kategória azonban alattomosabb, ugyanis ezek esetében olyan gesztusokról, cselekedetekről, megnyilvánulásokról beszélünk, amelyek összességében eredményeznek faji, vallási, szexuális, stb. alapú hátrányos megkülönböztetést.
„Négerek” és „pakik” a hierarchia alján
A tanulmány szerzői úgy találták, hogy a rasszizmus valamennyi formája azonosítható az Amnesty Internationalen belül. Vagyis a tanulmány szerint a lappangó rasszizmus intézményesült, rendszerszintű formái mellett bizonyos dolgozókat vagy munkájukat többször is illették olyan kifejezésekkel, mint az „N betűs” vagy a „P betűs” szó. Nincs másról szó, mint hogy a szenior dolgozók a fekete bőrű embereket többször is a „néger” és e kifejezés egyéb szalonképtelen formáival illették, a „P betűs” szó pedig pakit takar, az érintett pakisztáni hovatartozására tekintettel.
A négerezés és a pakizás egyébként sem illendő, és különösen visszásnak tűnik a politikai korrektség zászlóshajóján, de a rasszizmushoz az Amnesty Internationalen belül megbélyegzéshez agresszív magatartás, és az illető dolgozók alkalmasságának megkérdőjelezése is társul. A Black Lives Matter apropóján készült tanulmány szerkesztői az egészhez kontextust is adnak. Szerintük a fentiek épp a BLM-mozgalom narratíváját erősítik. Az Amnesty International székhelye ugyanis az elnyomó gyarmati múlttal rendelkező Nagy-Britannia fővárosában, Londonban található, továbbá a szervezet munkatársai is jellemzően fehérek lakta területeken dolgoznak.
Toxikus munkakörnyezet
Az emberi jogi NGO-n belül további problémákat is azonosítottak. Egy korábbi, 2019-ben publikált tanulmányban leírják, hogy bár az Amnesty International hírnevét és megbecsülését a szervezet által kifejtett munka alapozza meg, a szervezeten belül valójában igen nehéz munkát végezni. A szerzők ebben az esetben a toxikus munkakörnyezetre gondolnak. A toxikus munkakörnyezet alatt például a helytelen adatkezelést, a bizalmas információk feletti hanyag rendelkezést értik. Jelenti továbbá azt is, hogy az NGO-n belül a fentiekben részletezett diszkrimináció feltárása is rosszul működik, amely hátrányt okoz a dolgozók számára. Ennek oka, hogy a szervezeten belüli panaszkezelés elégtelen, a menedzseri pozíciókban lévő döntéshozók ugyanis sok esetben figyelmen kívül hagyják a dolgozók sérelmeit. Vagyis, ahogy áll a tanulmányban, a dolgozóknak és a szervezetfejlesztőknek nincs hatalmuk arra, hogy érvényt szerezzenek a megfelelő felelősségre vonási mechanizmusoknak.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/Kovács Tamás
