Óriási régészeti bravúr: felfedezték a IV. Béla sírját rejtő esztergomi bazilikát

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója még márciusban rendelte el, hogy a régészek vizsgálják meg az esztergomi Jókai utca egy szakaszán lévő házak alatti területet, illetve környezetüket annak érdekében, hogy a megleljék a török korban elpusztult Segítő Szűz bazilika romjait és az ott eltemetett jeles Árpád-házi uralkodó végső nyughelyét. A kutatás Gombkötő Csaba szellemi irányítása mellett a IV. Béla Kegyeleti Bizottság szakmai érvekkel és dokumentumokkal alátámasztott bizonyítékai alapján indult el – írja az Index.

061.HU

A hét szakemberből álló csapat végül nem a Jókai utcánál kezdte meg a munkálatokat, hanem a szomszédos Szent Anna templomnál. Ennek az volt az oka, hogy a régész-történészek többsége még mindig azt feltételezi, hogy ennek a barokk stílusú templomnak a környezetében lelhető fel az elveszett székesegyház maradványai, ráadásul a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium szükségessé vált kibővítése miatt Kocsis Anita intézményvezető itt már két évvel ezelőtt talált egy olyan padlószint nélküli középkori épületet, amely vagy ispotály, vagy zarándokház lehetett. A leletek között Kocsis Anitáék találtak még néhány III. Béla korából származó pénzérmét és egy sárkányfejes gyűrűt is.

A munkálatokat végül kiterjesztették a Jókai utca legelején álló Sándor-palota egész területére is. A júniusig elnyúló újabb földradaros kutatás pedig sikerrel zárult. A tudományos áttörés lényege, hogy a Főapát – Bottyán János –, IV. Béla és Kossuth Lajos utcák határolta tágabb területen a geofizikai mérések szerint biztosan nem állt a sokat keresett gótikus stílusú Segítő Szűz bazilika. ennek a ténynek megfelelően az Árpád-házi uralkodónak és közvetlen családtagjainak sírja sem lehet ennek a fallal körbevett háztömb alatt.

Bár a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei már levonultak az általuk kiválasztott területről, a tudományos kutatások nem álltak le. A szakérők még mindig elemzik, formálják, álláspontjukat arról a zónáról, amelyet már a kutatások elején eleve kizárt a régészeti feltárást kérvényező IV. Béla Kegyeleti Bizottság. Rezi-Kató Gábornak, a nemzeti közintézmény főigazgató-helyettesének tájékoztatója szerint mivel a felmérés sok ponton egymásba kapcsolódó, több szakterületet érintő folyamat, így az eredményeket nem kívánja idő előtt megosztani.

A Régészeti Intézet viszont feloldotta az öt éve blokkolt építési engedélyt, és július elején meg is kezdték a ferences gimnázium új tornatermi szárnyának kivitelezési munkálatait. A Jókai utca páratlan oldalát pedig annak ellenére nem akarják megkutatni és talajradarral felmérni, hogy ezt Orbán Viktor miniszterelnök külön kérte.

Idén nyáron viszont a Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport kutatói felvették a kapcsolatot a IV. Béla Kegyeleti Bizottsággal és levéltári kutatásaik igazolták mindazt, amit a bizottság is összegzett, valamint új részletek is napvilágot láttak:

• 1961 nyarán az esztergomi Jókai utca elején négy hatalmas méretű cifrán kifaragott követ találtak csatornaépítés közben, amelyek valószínűleg egy oszlopfő vagy templomablak keretének darabjai lehettek. Prokopp Gyula levéltáros a Béla sírja című tanulmányában azt írta, hogy ezek a mívesen kifaragott kövek a tekintélyes méretű ferences zárda és templom romjaiból kerülhettek elő, hiszen más nagyobb és díszesebb épület soha sem állt ezen a környéken.
• innen nem messze találták meg a burgundiai Dijontól 60 km-re fekvő ciszterci monostorból ismertté vált, az Abbay Fontenay-i La Vierge et l’enfant, Madonna a gyermekkel mintájára mészkőből faragott gótikus Madonna-torzót, amelyet dr. Balogh Albin történész-régész a múlt század harmincas éveiben fedezett fel a Belvárosi Plébániatemplom kriptájában, és amelyről dr. Zolnay László régész úgy nyilatkozott, hogy valamikor 1360 körül készülhetett. Az interneten elérhető régészeti adatbázis azt írja, hogy 1979-ben a Jókai utca 4. és 6. szám alatti házak előtt késő középkori kőfalakat, padlót és épületomladékot talált dr. Horváth István régész, illetve ugyanennek a falnak a folytatását a 12. szám előtt is feltárta Fehér Géza is.
• Bél Mátyás földrajztudós szintén azt írta 1735 körül, hogy az akkor még romjaiban látható bazilika olyan tekintélyes méretű és tágas épület volt, hogy mellette szinte eltörpült az 1699-ben közadakozásból épített Szent Péter- és Pál apostolok tiszteletére szentelt szegényes csűrtemplom.

A Jókai utca páratlan oldalán dokumentáltan azért csak 1735 után kezdtek el lakóházakat építeni az emberek, mert eddig tartott a török korban megsemmisített székesegyház romjainak eltakarítása – írja az Index.

Ezek a korabeli feljegyzések, leírások mind azt mutatják, hogy a Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoportnak is érdemes még a területen további kutatásokat végeznie. A rendelkezésre álló, immár bőséges ismeretek és a térképek birtokában saját jól bevált kutatási módszereikkel meghatározták az elveszettnek mondott székesegyház maradványainak helyét.

A mérések kimutatták, hogy a főhajó déli része még mindig ép, és valószínűleg az északi oldala is, amelyet a beépítettség miatt sajnos nem tudtak megvizsgálni.

A bazilika méretei még a kutatókat is meglepték. Az épület majdnem akkora, mint a regensburgi Szent Péter-katedrális. A kutatásokból kiderült az is, hogy a Szent Anna ferences templom tornyának a szentély hossztengelyéhez képest szokatlan, több mint 40 fokkal elfogatott középvonala mindenkinek szemet szúrt. Esztergom műholdképén is utánanéztek, és mindenkinek leesett az álla, amikor kiderült: ennek a különös, nem 90 fokos szögben elforgatott toronynak a középvonala meghosszabbítva a Jókai utca 5-7. határfalát metszve érinti a 9. szám alatti ingatlan portáját, vagyis voltaképpen pontosan oda mutat, ahol a IV. Béla Kegyeleti Bizottság kutatóinak vélelmezése szerint a többszögletű torony állhatott, közvetlenül az elveszett királysír közelében. Ennek tükrében úgy néz ki, hogy az 1737 és 1754 között felépült

Szent Anna-torony ismeretlen építőmestere a torony jelzés értékű elforgatásának irányával szakrális üzenetet próbált kódolni a múltból a későbbi korok ferences barátainak.

A Sicambria-csoport talajvizsgálatai során előkerült Horváth Csaba építőmérnök-közgazdász is, aki annak a Harcsa Dánielnek az unokája, aki még 1919-ben megvette a Jókai utca 7. szám alatti házat, majd az ottani istállóból csizmadiaműhelyt akart kialakítani. A munkálatok során viszont talált a föld alatt három mívesen megmunkált márványszarkofágot ám, mivel nem akarták megbolygatni azt, így inkább betömették Ennek helyén most a Jókai utca 9. szám alatt található lakóház szaunája található, ami azért érdekes, mert a ház udvarát a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának 48977/1 számú utasítása alapján a Dorogi Járási Földhivatal 1978. november 28-ai rendelete alapján a régészetileg különösen védettnek nyilvánította. Az állami védelem ellenére ezt a portát dokumentáltan eddig még egyetlenegy régész vagy hivatalos személy sem vizsgálta meg, így ígéretük ellenére a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei és régészei sem.

A Sicambria-csoport azonban a műholdas képátfedések és a helyszínen elvégzett föld alatti méréseiknek köszönhetően most augusztusban megtalálta ennek a székesegyháznak a maradványait a Jókai utca 5—7. és a Deák Ferenc utca 24—26. közötti területen. A Miniszterelnöki Kabinetiroda írásbeli tájékoztatása szerint Nagy János államtitkár úr kérésére a IV. Béla Kegyeleti Bizottság munkájának további koordinálása a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetőjéhez Csák János miniszterhez került át- olvasható az Index cikkében.