Pesti Srácok

Az első szabad november 7- Semmi sem úgy történt, ahogy évtizedeken át tanították

Az első szabad november 7- Semmi sem úgy történt, ahogy évtizedeken át tanították
Harmincnyolc évig volt állami ünnep Magyarországon november 7-e, amelyen a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" győzelmét ünnepelték. Ma már azt is tudjuk, hogy a legtöbb dolog nem úgy történt, ahogy évtizedeken át tanították. Ez a nap 1988-ban utoljára volt Magyarországon hivatalosan is „piros betűs” állami ünnep és munkaszüneti nap. Míg ebben az évben a Népszabadság a „marxista értelmezésű szocializmus híveinek” hűségéről cikkezett, addig 1989-ben, a „csodák évében” már egy másik forradalomról, a Berlinben tüntető egymilliós tömegről szóló vezércikkel és nem piros fejléccel jelent meg a napilap. Egy év alatt megfordult a világ, utat tört a közép-európai népek szabadságvágya.
061.HU
PestiSracok facebook image

November 7-én évtizedeken át az 1917-es bolsevik hatalomátvételt, hivatalos elnevezéssel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat ünnepelte az ország. 1917. november 7-én, az Oroszországban, az akkor használt Julián - naptár szerint október 25-én, lezajlott a "forradalmi" eseménysor, a bolsevikok megdöntötték az ideiglenes kormányt. A hatalomátvétel következtében megalakult az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa, amely forradalmi rendelkezéseket hozott. Ma már biztosra vehető, hogy semmi sem úgy történt, ahogy évtizedeken át tanították. Nemcsak az Auróra cirkáló ágyúi nem dördültek el 1917-ben, hanem a téli palotát sem ostromolták meg.

November 7-ét Magyarországon 1950-ben nyilvánították ünneppé, és 1988-ban volt állami ünnep utoljára. 1950-ben vette fel Lenin nevét a Nagykörút egy szakasza, az ünnepi dátumét pedig az Oktogon. 1956-ban éppen november 7-én érkezett Pestre szovjet harckocsival Kádár János, akinek egyik első rendelete volt, hogy munkanappá minősítse a szovjet forradalom napját, miközben a Vörös Hadsereg éppen Sztálinvárost ostromolta.

1917. november 7. napján Oroszország munkásosztálya, szövetségben a dolgozó parasztsággal és az elnyomott népekkel, Lenin és Sztálin dicső Bolsevik Pártja vezetésével, megdöntötte a kapitalizmust s a földkerekség egyhatodán megteremtette a világ első szocialista államát: a Szovjetuniót” – áll abban az 1950-es törvényerejű rendeletben, amelyben állami ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánították november hetedikét Magyarországon is.

A Rákosi-korszak egyik, 1956-ban is sokat vitatott nemzetpolitikai rendelete szerint nekünk, magyaroknak is van okunk ünnepelni, hisz a Szovjetuniónak köszönhetjük a „felszabadulást” és a „nemzeti függetlenséget”. November 7. ezért „a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett hála ünnepe” is. A rendelet kihirdetése után a fővárosi tanács az Oktogont November 7. térre, a Nagykörút egy szakaszát Lenin körútra változtatta, az épülő fővárosi hidat pedig Sztálinról (a mai Árpád híd) nevezte el. A minisztertanács 1951-ben a november elsejei Mindenszentek napja helyett november 7-ét, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóját nyilvánította munkaszüneti nappá. Ahogy a kommunisták minden hagyományos keresztény ünnepet, így a november elsejét is eltöröltek.

A Népszabadság 1988. november 5-i száma még címlapos vezércikkben emlékezett meg a „forradalom” napjáról. A szerző így írt november hetedikéről: „A forradalom nem ünnep. De amikor mégis ünneplünk, akkor egyszerre emlékezünk és fogadalmat teszünk: méltók akarunk lenni itt, Magyarországon is, méltók akarnak lenni a Szovjetunióban is, és a marxista értelemzésű szocializmus hívei mindenütt a világon hűségesek kívánnak lenni az októberi forradalom mégiscsak megvalósuló nagy céljaihoz”.

Az 1989-es esztendő a csodák éve (annus mirabilis) néven vonult be a köztudatba, s így emlékezünk ma már rá. Az elnevezés az év közép- és kelet-európai politikai eseményeinek váratlan gyorsaságára és fejleményeire utal. A sebesen változó történelem látlelete, hogy az 1989-es Népszabadság már csak a 6. oldalon írt a nagy októberi szocialista forradalomról, az emberek munkába mentek és nem volt nagy, állami ünneplés, csak szórványos és érdeklődés nélküli koszorúzás azon a november 7-én.

A Népszabadság pedig a Berlinben a Fal előtt tüntető milliós tömegről írt, amit két nappal később a német emberek saját kezükkel vertek szét.

November 7. nem csupán a kommunista diktatúrák szimbolikus ünnepnapja volt, hanem a rendszerváltoztatás éveiben is fontos fordulópontok történtek e napon. Az NDK-ban a több napja tartó tüntetés után végül 1989. november 7-én lemondott a Willi Stoph vezette kommunista kormány.

1990. november 7-én pedig – amikor Magyarországon már ülésezett az első szabadon választott parlement – Gorbacsov ellen követtek el merényletet egy igen szerényre sikeredett moszkvai ünnepségen. A lefűrészelt csövű vadászpuskával sikertelen gyilkossági kísérletet elkövető leningrádi lakatosmester saját bevallása szerint 1917-ért akart bosszút állni Gorbacsovon. Magányos, elégedetlen elkövetőről beszélünk, akit a korabeli beszámolók szerint a főtitkár észre sem vett. Nem úgy, mint az egy év alatt Közép-Európában végbement változásokat, amelyek keretében a térségben élők kivívták szabadságukat és függetlenségüket.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.