Hodász és Perintfalvi szerint a Fidesz–KDNP miatt üresek a magyar templomok
Újabb eseményt tartott a Szabadság körei, amelyen Gulyás Balázs beszélgetett Perintfalvi Ritával és Hodász Andrással, ahol sikerült oda kifuttatniuk a társalgást, hogy a Fidesz–KDNP-kormány miatt ürültek ki a templomok – számol be a vasárnap.hu. Hodász ugyanis felhozta a II. Vatikáni Zsinatot, miszerint annak tételes tanítása, hogy „az Egyház nem kötődhet szorosan egyetlen politikai párthoz sem”, és „a híveknek megvan a szabadsága, hogy maguk válasszák meg, a saját lelkiismeretük szerint, hogy kire akarnak szavazni”.
Ezzel szemben Magyarországon az van, hogy ha te hívő vagy, akkor egy bizonyos pártra szavazol. Ami egyébként visszaüt, mert Magyarországon az elmúlt 15 évben kereszténynek lenni azt jelenti, hogy egy bizonyos helyre szavazol – és kiürülnek a templomok
– véli Hodász András. Ezzel aztán több mindent is állít.
Ha azt jelenti kereszténynek lenni, hogy bizonyos helyre szavazok, akkor minek menjek el templomba?
– tette fel a kérdést. Tehát azt akarja mondani, hogy nem kell elmenni a misére, nem kell imádkozni, hinni, hanem csak behúzni négyévente az ikszet a megfelelő helyekre. Ezt mi, keresztények, katolikusok sem állítjuk, ahogyan a (nem libsi) papjaink sem, azt viszont igen, hogy olyan pártot támogatni nem lehet katolikusként, amely nyíltan kiáll az abortusz vagy a betűleveslobbi mellett (amely szigorúan nem összekeverendő a „sima” melegekkel, azokkal, akiknek „csak” homoszexuális hajlamaik vannak, és nem akarják ezt mindenkire, főleg a gyerekekre ráerőltetni). Ráadásul a beszélgetés azon részén, amelyen az LMBTQ-ról volt szó, könnyelműen elfeledkeztek a katekizmus homoszexuálisokkal kapcsolatos tanításának ezen mondatairól:
Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét
– persze azért „az ereszen lecsúszó morál” megemlítését nem hagyhatta ki Hodász.
„A Fidesz-KDNP kormányzása az oka annak, hogy kiürülnek a templomok” című narratívához azonban már vannak számaink is: a Tárki 2022-es Társadalomriportja szerint 2006-ban 18 százalék volt azok aránya, akik legalább havonta egyszer elmentek templomba, 2010-ben ez a szám 17 százalék, 2012-ben és 2014-ben 15 százalék, 2016-ban és 2018-ban 16 százalék, míg 2020-ban ismét 18 százalékra nőtt az arány – a mi számításaink szerint a 18 százalék még több is, mint a 2010-es 17 százalék. Ezzel szemben érdekes adat, hogy a Georgetowni Egyetem központjának kutatása szerint Magyarországon a katolikusok 24 százaléka vesz részt szentmisén legalább hetente egyszer.
Hodász az Ipsos Religion 2023 felmérésre hivatkozik, amely alapján a magyarok 58 százaléka vallja magát kereszténynek (62 százaléka vallásosnak), viszont csak 11 százalék jár templomba. A kutatás azonban rávilágít a Z generáció (1997 és 2009 között születettek) és a boomer generáció (1946 és 1964 között születettek) közötti különbségekre: Magyarországon az a helyzet, hogy a katolikusok aránya 4 százalékponttal csökkent a két generáció között, míg a protestánsok és egyéb keresztény felekezeti tagok száma 9 százalékponttal nőtt. Viszont érdemes megnézni azt is, hogy a Z generáció tagjai a boomerekhez képest 7 százalékponttal nagyobb arányban imádkoznak legalább havonta egyszer, és 11 százalékponttal nagyobb az esélye annak, hogy szentmisére vagy istentiszteletre mennek.
Talán a Tárki adatait érdemes alapul venni, ha Hodász szavait értelmezni szeretnénk, miszerint az elmúlt 15 évben kiürültek a templomok – csakhogy a kutatók nem ezt mondják. A 2006-os állapotokhoz képest – sajnos – nem nőtt a templomba járók aránya, azonban nem is csökkent, még ha volt is benne egy kis megingás, de 2014 után ismét növekedni kezdett az adat. Az viszont tény, hogy kevés: akár a 11 százalékot, akár a 24 százalékot, akármelyik adatot vesszük elő, kevesen látogatják a szentmiséket. (Maradjunk a szentmiséknél, hiszen Hodász, Perintfalvi és Gulyás is katolikusnak vallja magát.)
Aztán rögtön át is térhetünk arra, hogy miért is ürültek ki a templomok, és ez valójában mikor is történt. Röviden nézzük, hogy Magyarországon hogyan is áll a dolog: a második világháború után hamar szétosztották az egyházi birtokokat, feloszlatták a társadalmi szervezeteket, majd államosították az iskolákat.
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után megkezdődött az egyházak vezetésének megtörése. 1950-ben összesen mintegy háromezer szerzetest internáltak, majd megszüntették az ország 23 férfi és 40 női szerzetesrendjét, akik végül 1989-ben újra folytathatták a működésüket: 1990 elején 58 női és férfi szerzetesközösség szerveződött újra, 2004-ben pedig már 70 női és 30 férfi rendet, illetve közösséget tartottak nyilván a Magyar Katolikus Egyházban több mint 2500 taggal.
A politikai viszonyok ismeretében természetesen nem meglepő, hogy a Kádár-rendszerben a vallási kérdés hiányzott a népszámlálási kérdőívekről, de az egyházi adatok azt mutatják, hogy az 1950-es évektől csökkenő vallási aktivitás 1978 körül érhette el a mélypontját, és az 1980-as évektől tudott újra valamelyest erősödni. 1972-ben vallásosnak és nem vallásosnak is 46–46 százalék mondta magát; ez 1977-re 39 és 58 százalékra változott, 1980-ban 38 százalék volt a vallásosok aránya, 61 a nem vallásosaké, 1985-ben már 41 százalék vallotta, hogy vallásos, míg 57 százalék azt, hogy nem, a rendszerváltásra, 1990-re viszont már ismét többségbe kerültek a vallásosok: 51 százalék a 46 százalék ellen.
A teljes cikk ITT olvasható.
Forrás: vasarnap.hu; Fotó: Magyar Hang
