Pesti Srácok

Potápi Árpád János: a magyarság nem származás, hanem vállalás kérdése

Potápi Árpád János: a magyarság nem származás, hanem vállalás kérdése

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezete Petőfi Sándor nélkül elképzelhetetlen; ő is a bizonyítéka annak, hogy a magyarság vállalás, és nem származás kérdése – hangsúlyozta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára csütörtökön, a vajdasági Királyhalmon, ahol Petőfi Sándor szobrát avatta fel.

– hangsúlyozta Potápi Árpád János.

PestiSracok facebook image

– tette hozzá. A nemzetpolitikai államtitkár szerint minden magyar szabadságmozgalomnak ugyanaz volt a célja: a magyar nemzeti függetlenség megőrzése, elérése, a magyar nemzet megmaradása, a nemzeti hagyományok tiszteletben tartása, "és az, hogy ez az ország, ez a nemzet az önálló törvényei alapján tudja megélni a mindennapjait".

– szögezte le.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében kiemelte, hogy ha a vajdasági magyarság összefog a közös célokért, akkor együtt jobb eredményeket tud elérni, és ezt már bizonyította is.

– hangsúlyozta.

Négy Petőfi-szobrot állítottak fel a tavalyi és az idei év során a Mozdulj! Petőfi! program keretein belül, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a Vajdaságban. Tavaly nyáron Törökfaluban, Kúlán és Kishegyesen kapott szobrot a költő. Pásztor Bálint beszédében köszönetet mondott a magyar kormánynak a szobrok felállításában nyújtott támogatásért. A csütörtökön átadott szobrot, amely a költőről elnevezett általános iskola udvarán kapott helyet, Lantos Györgyike Sára készítette. Ez a tizedik köztéri Petőfi-szobor a Vajdaságban. Az első mellszobrot 2006-ban adták át Bácskertesen.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/Illyés Tibor

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.