Kacsoh Dániel: Isten veled, Imre atya!
Kacsoh Dániel a szívhez szóló nekrológban emlékezett meg Imre atyáról, a hit harcos védelmezőjétől és a cselekvő szeretet példamutató képviselőjétől. A Mandiner főszerkesztő-helyettesének publicisztikáját változtatások nélkül közöljük.
Portálunk is beszámolt róla, hogy életének 85. évében elhunyt Kozma Imre katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője.
Imre atyával a PestiSrácok.hu többször is készített beszélgetést, interjút, s az atya számos alkalommal meglátogatta szerkesztőségünket, a Pesti TV stúdióját (még a gesztenyéskerti búcsúbulin is felszólalt), vagy éppen a Revolution’56 Szabadságharcos Sörözőt, hogy az újságírókat és a közélet iránt érdeklődő fiatalokat életre szóló jó tanácsokkal, útmutatással lássa el.
Imre atyáról Kacsoh Dániel a Mandiner főszerkesztő-helyettese is megemlékezett egy nekrológban, melyet alább változtatások nélkül közlünk:
Meghalt Imre atya. Harcos ember volt, az értékek világában nem ismert alkut. Ha nem mondta volna saját magáról, akkor is tudtuk. Keménység és határozottság, mégis keresztényi alázat és állandó szolgálat – mindez röviden elmondható a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítójáról. Bár ez sem kevés, Istennek hála, sokkal több is. Hiszen Imre atya elképesztően aktív és tartalmas életutat járt be.
„Testesítsd meg mindazt, amit tanítasz, de csak azt tanítsd, amit megtestesítesz” – fogalmazott tavalyi gyémántmiséjén Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke. Tűpontos.
Imre atyának már csak a rendszerváltozás idején betöltött szerepe miatt is a történelemkönyvek oldalain a helye, de ő – mondjuk úgy - nem érte be ennyivel. A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború idején kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett, önkéntesek százait mozgósító csoport, ami mára a legnagyobb ilyen szervezet lett hazánkban.
Később, a plébánosi évtizedek után lényegében újraalapította a nagy múltú Betegápoló Irgalmasrendet, kórházat gründolt, visszavonultságában is folytatta a munkát. Sőt. Mintha energiája sosem apadt volna, folyamatosan dolgozott és utazott, ha kellett.
Imre atya emellett kőkemény kritikusa volt a nyugati világ vallástalanodásának és értékvesztésének. Egy alkalommal így fogalmazott a Mandinernek:
Sajnos ez igaz a mi térségünkre is. Ez korunk rákfenéje. Ezzel ellenkezve a megmaradásunk zálogát jelentő örökséget vissza kell hozni a társadalom életébe.”
Nekem azonban Imre atya mégsem (csupán) a történelmet formáló személyiség, hanem az ember, aki csecsemőként a keresztvíz alá tartott, aki a hittanórákon személyes példamutatásán keresztül is bölcsen magyarázta a keresztény hit, a megbocsájtó szeretet lényegét, s beszélt a halálon túli örök életről, aki együtt ünnepelt húsvéthétfőn a közösséghez tartozó családok tömegeivel a Budakeszi Vadaspark melletti réten, aki lebilincselő prédikációival szinte lenyűgözött bennünket a szentmiséken. S aki később is mindig érdeklődött szüleim és családom felől, jelezve, pásztorként sosem feledkezett el a reá bízott nyájról.
Forrás: Mandiner; Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok