Magyar Péter tehetséges! - mondta Kornis Misi bácsi, majd belenézett a tükörbe és ráköpött
Ha hiányoltunk egy újabb Magyar Pétert zengő dicshimnusz-posztot, a szinte már elfeledett entellektüel Kornis Mihály elhozta nekünk. Hogy ő is kivegye a részét a nyalakodási versenyből, ő egyenesen a legjobb beszédtechnikájú színésznek nevezte a "Messiást." Most, hogy Havas Henrik után Kornis is megérkezett, el kell gondolkodnunk, hogy ki lesz a következő? Netán Farkasházy Tivadar? Esetleg Gálvölgyi János? Mindegy is.
Amikor Havas Henrik két hete bejelentette, hogy támogatja Magyar Pétert, hirtelen egy sorminta rajzolódott ki előttünk: Nagy Ervin, Nagy Bandó András, Bruti, Nagy Blanka. De hiányzott egy puzzle-darab. Tátongott egy lyuk, amit nem tudtunk megmagyarázni. És akkor megérkezett Kornis Mihály, akit Újlipóciában csak úgy szólítanak: "Misi bácsi." A sor így teljessé vált (vagy legalábbis bevégzettnek tűnik).
"(...) Ilyen tehetséges politikust nem látott ez az ország 200 éve, de továbbmegyek, vagy inkább visszahátrálok, és azt mondom, színházrendezői diplomámmal a hónom alatt: nem láttam jobb beszédtechnikájú színészt a magyar színpadokon, mióta egyáltalán meg tudom különböztetni a magyar színészt az utcai járókelőtől."
De Misi bácsi továbbment:
"És ez az ember nem csak, hogy jól beszél, igazat mond és az életét kockáztatja az igazságért, de a médiatulajdonosok úgy néznek rá, mint klimaxos asszony a fiatal és felháborítóan ,,csinos” színésznőcskére. Világosnak tűnik előttük, ha az a normális világ, amit Magyar Péter meghirdetett és Magyarországon nemsokára megvalósul, az influenszerek többen is nézők nélkül maradnak, vagy igencsak meg fog csappanni a nézőik száma, mert Magyar Péter jobb mindegyiküknél, mint műsor IS."
Misi bácsi megváltozott. Eltűntek a ráncai, kisimult, egyre jobban alszik, mióta a "Messiás" megjelent. Ma már a csodával határos módon járni is tud, egy szóval: meggyógyult. Pedig volt honnan talpraállnia a szadeszes fenegyereknek: 1993. december 21-én a "Vannak-e a szeretetnek határai?" című eposzában ejtette el a baloldali liberálisok azóta is tagadhatatlan irányelvét:
"Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti. mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket mint ti minket."
Eltelt harminc év, és Kornis Mihályból ma már akkora szeretet árad, hogy Magyar Pétert egyenesen Nagy Imréhez hasonlítja – ahogyan az Élet és Irodalomban tette még tavaly októberben.
Ha belegondolunk, hogy ők voltak a magyar társadalom szürkeállományai, akkor a mosolyunk hirtelen zord búslakodássá alakul át. Az SZDSZ-lelkület nem vész el csak átalakul.
És ki gondolta volna, hogy egyszer Konok Péter kommenteli majd be azokat a sorokat, amiket akár én is írhattam volna:
"tök nosztalgiám lett, pedig még nem is éltem 1953-ban.”