Pesti Srácok

A holland állam módszeresen szakította el a gyermekeket az édesanyjuktól

A holland állam módszeresen szakította el a gyermekeket az édesanyjuktól

Az emberi, főleg az LMBTQ jogokért harcoló Hollandiában 1956 és 1984 között közel 14 ezer hajadon nő kényszerült arra, hogy a holland törvények nyomására lemondjon gyermekéről. Ez Magyarországon nemhogy most, de abban az időben - a kommunizmus ellenére - is megdöbbentő lett volna. A tulipánok országában ugyanis egyszerűen elszakították a gyermekeket édesanyjuktól, hogy utána másoknak adják oda őket. A per, amit a kényszerítés alatt álló nők indítottak az állammal szemben fellebbviteli szinten is lezárult. Az ítélet pedig megdöbbentő.

Hollandiában az 1950-es és 1980-as évek között a házasságon kívüli terhesség erős társadalmi megbélyegzéssel járt, mivel a társadalom elítélte a házasságon kívüli szülést. Ezért a hajadon anyákat ahelyett, hogy az állam támogatta volna, gyakran arra ösztönözték, hogy adják örökbe gyermekeiket. A szociális munkások, valamint más segítők is arra biztatták ezeket az anyákat, hogy mondjanak le gyermekeikről, és inkább válasszák az örökbeadást. Ennek az intézkedésnek a következményeként az anyaotthonokban élő, házasságon kívül teherbe esett fehér nők 80 százaléka - állami segítség híján - örökbe adta újszülöttjét.

Az egyik ilyen édesanya, Trudy Scheele-Gertsen volt, aki 22 éves korában 1968-ban hajadonként adott életet fiúgyermekének, és akit nem sokkal a szülés után akarata ellenére elvettek tőle. A gyermeket örökbefogadása előtt, egy katolikus intézményben helyezték el, édesanyja csak 2018-ban vette fel vele a kapcsolatot.

A nő pert indított a holland állam ellen, az elsőfokú ítélet pedig 2022-ben született meg, amely kimondta, hogy az állam nem felelős az ilyen helyzetbe került nők megpróbáltatásaiért. Ezt követően Trudy Scheele-Gertsen fellebbezett az ítélet ellen, és később a Bureau Clara Wichmann nőjogi szervezet, amely több érintett nőt képviselt, csatlakozott a jogi eljáráshoz.

PestiSracok facebook image

A felperes szerint a gyermekvédelmi tanácsnak támogatnia kellett volna a fiatal anyákat, és tájékoztatnia kellett volna őket jogaikról, a testület azonban azt javasolta a nőknek, hogy mondjanak le a gyermekeikről.

A fellebbviteli bíróság viszont megállapította, hogy az érintett nők esetei egyedi jellemzőik miatt nem vonhatók össze. Emellett a bírák úgy ítélték meg, hogy Scheele-Gertsen ügye már túl régre nyúlik vissza, és az elévülési idő lejárt. A bíróság azt elismerte, hogy az ügy "a holland történelem sötét fejezete", és az érintettek valódi fájdalmat éltek át. Ezzel pedig a fellebbviteli bíróság is felmentette a felelősség alól azt a holland államot, amely arra kényszerítette a nőket, hogy lemondjanak házasságon kívül született gyermekeikről.

Az ítélet után Scheele-Gertsen kijelentette, hogy mindent megtett, amit lehetett, bár a harc sok energiát és pénzt emésztett fel. Hangsúlyozta, hogy az ügy nyilvánosságra hozatalával sikerült láthatóvá tenni a múltat, és ma már sokkal többen tudnak arról, hogy több ezer csecsemőt vettek el anyjuktól engedély nélkül.

Forrás: MTI

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.