„Kérése az, hogy partnerként kezeljük és vegyük figyelembe, hogy Ő elsősorban riporter és e munkája mellett segiti szervünket” – mondta „Szilágyi Ákos”, azaz Forró Tamás titkos megbízott tartótisztjének, miután egyre ismertebbé vált Szolnokon. A napkeltés Forró a filmrendező Szabó Istvánhoz hasonló, rosszindulatú jelentéseket írt, sőt, tartótisztje utasítására gyakorlatilag nyomozott korábbi kollégája után, akinek „büntetés-gyanús” ügyeiről is beszámolt. Dossziéját újravizsgálva Forró tökéletesen beillik azok közé a “menedzselt újságírók” közé, akiknek támogatását a III/III csoportfőnöke, Horváth József határozta el.
Jóval több mint tíz évet kellett várni ahhoz, hogy megszülessenek az első fokú ítéletek a brókerbotrányban. Forró Tamás boldogan várhatta az új esztendőt, hiszen a Nap-kelte korábbi “sztárriporterét” felmentette a bíróság a vesztegetés vádja alól. Pedig nem aprópénzről volt szó: 2003-ban arról írtak, hogy a Forró és felesége tulajdonában álló Tízezer Kft. számlájára egy off-shore cégen és Kulcsár Attila egyik arab kapcsolatán keresztül összesen 164 millió forint érkezett.
Az ügy kirobbanása után a Magyar Narancs akkori újságírója, a ma az ATV szerkesztőjeként dolgozó Gavra Gábor körbejárta Forró kacskaringós életútját, most csak egyetlen mondatot idéznék a cikkből: „egyik korabeli ismerőse szerint rádióriporterként [a rendszerváltás előtt – a szerk.] a legtermészetesebb módon olyan dolgokat engedett meg magának, aminek »negyedrészéért is bocsátottak el újságírókat, ám az általa kikészített vezetőkön mindenki röhögött«”.
Egy évvel később, 2004-ben már máshogy csengtek ezek a szavak, miután a Magyar Nemzet megírta, hogy Forró a hetvenes-nyolcavanas évek fordulóján a belső elhárítás titkos megbízottja (megbízható, lojális ügynöke) volt. Tény, hogy az újságírónak sem abból, sem más ügyekből – lásd az ítéletet – nem lett baja, mintha burokban született volna.
Csodás karrier, milliók – valahogyan a Nap-keltés csillagokra ráragyogott, s ragyog most is a nap.
Ügynökügyéhez visszatérve: már az is meglepő volt, hogy egy ilyen neves, befolyásos újságíró dossziéja nyilvánosságra kerülhetett. Valahogy porszem került a gépezetbe.
Sokak szerint máig érvényes az az íratlan és ki nem mondott szabály, miszerint élő, pláne aktív és ismert egykori ügynökök aktáját nem adják át a Történeti Hivatalnak.
Nem véletlen, hogy csupán olyan újságírók szennyes múltját lehet feltárni, akik ma már teljesen hiteltelenek, jelentéktelenek (lásd a Népszava matuzsálemét vagy a szintén népszavás, de már visszavonult lapszerkesztő ügyét). A szabály alól voltak és vannak kívételek, Forró Tamás dossziéja is így lett kutatható. Anyaga akkor került át a Történeti Hivatalhoz, amikor a Szolnok megyei Rendőrkapitányság leselejtezte az iratokat. Eltelt néhány év és a levéltárban összerakták, hogy “Szilágyi Ákos” tmb. és Forró Tamás egy és ugyanaz. Képzelhetjük, mennyire meglephette ez az újságírót, aki nyilván biztonságban érezte magát.
Hatos karton / Forrás: ÁBTL
Említettem, hogy a Forró ügyét a Magyar Nemzet írta meg először, de a napilap cikkeibe – terjedelmi okokból – nem fért bele minden. Talán nem ártott újra átvizsgálni az ügyet. Az már más kérdés, hogy sajnos máig is csupán egyetlen munkadossziéja kutatható, pedig bizonyára érdekes lenne betekinteni a beszervezési dossziéjába (dossziéiba). Talán megtudnánk, hogyan lett egyből titkos megbízott, “hazafias alapon”. Forró szerint sehogy: „Úgy tudom, ilyen dokumentumok az érintettek tudta nélkül is készülhettek. Egyébként engem a hetvenes évek közepén neveztek ki a Rádió szolnoki tudósítójának, és akkoriban éjjel-nappal vizsgálatoknak és egyéb tortúráknak voltam kitéve” – magyarázta még 2004-ben.
Nem mellékes, hogy Forró korábban egyszer már bekerült ebbe a rovatba. Ebből a cikkből kiderül, hogyan próbálták meg lejáratni (az állambiztonsági módszereknek megfelelve) az ellenzék ikonikus alakját, Krassó Györgyöt a NapTv-ben. Többes számot használtam, hiszen nem egyedül igyekezett bohócot csinálni a cinikus és pökhendi kérdésekre ügyesen válaszoló Krassóból.
Társa az a Havas Henrik volt, akit Forróval ellentétben még ma is láthatunk a tévében, és akiről ismét hangsúlyozni kell, nincs nyoma annak, hogy a Hálózat tagja lett volna. Ettől függetlenül részt vett a riportnak álcázott lejáratásban.
Forró rendszerváltás utáni pályafutása nagyjából ismert, inkább nézzük a fiatal titkos megbízott szolnoki munkáit. Az ügynök (fedőnevén “Szilágyi Ákos”) dossziéját 1976 szeptemberében nyították meg, majd 1983 nyarán lezárták. Utolsó jelentését 1981 decemberében adta le, de a következő – januári – találkozó már előre meg volt beszélve… Ez a kurta-furcsa lezárás mindössze néhány hónappal azután történt, hogy Forró egy találkozón ismét elkötelezte magát a Hálózat mellett:
„Kifejtette, hogy ő is ugy értékeli, nagyon sok segitséget tud nyujtani szervünknek és hajlandó is a kapcsolatot fenntartani.
A kapcsolat fenntartásának azonban csak ugy látja értelmét, ha nem az Ő személyes körülményei állnak érdeklődésünk középpontjában […] Elmondta, hogy a kapcsolat titkosságával, a fedőnévvel és annak használatával egyetért, nincs kifogása az általa megállapított jelentősebb információk irásban történő rögzítésével sem.
Kérése az, hogy partnerként kezeljük és vegyük figyelembe, hogy Ő elsősorban riporter és e munkája mellett segiti szervünket.
[…] A találkozók megtartására javasolta, hogy 3 hetenként és ne Szolnokon, hanem valamelyik vidéki városban tartsuk meg, mivel rendkivül sokan ismerik a TV riportjai alapján és a jelenlegi „T” lakásba történő járását nem tudta megfelelően legalizálni.”
Igen, az ismerté vált újságírónak már feltételei voltak, partnerré, igazi titkos ügynökké (talán titkos munkatárssá vagy szigorúan titkos tisztté?) akart válni, akit nem rángatnak mindenféle szolnoki találkozókra. Egy ügynöknek is lehet önérzete: ő elsősorban riporter!
Elégedettek voltak egymással / Forrás: ÁBTL
Mivel a dossziéban nyoma sincs semmiféle összezördülésnek, hibának, így felettébb érdekes, hogy „Szilágyi Ákos” néhány hónappal a találkozó után eltűnik a szemünk elől, köddé válik. Lehetséges, hogy új fedőnevet és megbízatásokat kapott? Vagy kizárták? Utóbbi eléggé valószínűtlen.
„Amikor 1986-ban Forró Tamást választottam társul – ő akkor jött fel Szolnokról -, elhatároztuk, hogy meggazdagszunk. Ez így utólag nevetséges, de tényleg Gyöngyös környékén, egy öreg Zsiguliban mondtuk, hogy megcsináljuk. Forró hozta az üzleti érzéket, én a szakmát” – emlékezett erre az időszakra Havas Henrik ebben az interjúban. „Gyakorlatilag azt csináltunk, amit akartunk. Forróval mi ketten voltunk az első szocialista országbeli újságírók, akik benn jártak a traiskircheni menekülttáborban, és Keletről mi voltunk az elsők a Szabad Európa Rádiónál. Jó érzékkel használtuk ki ennek az időszaknak a politikai bizonytalanságait, közben könyvet írtunk az erdélyi menekültekről, a Grósz-Ceausescu-találkozóról, Bős-Nagymarosról… Sok pénzért persze” – mondta nagyképűen Havas. Jó érzékkel, igen. Ha máshonnan nem, ezekből az iratokból is lehet tudni, kik utazhattak ilyen könnyedén, kik írhatták meg ezeket a kényes témákat. De akad idevágó idézet a Hamvas Intézet alapművében, az Állambiztonsági játszmákban is: „A cél az lenne, hogy olyan újságírói kapcsolatkörrel rendelkezzünk – lehetőség szerint minden jelentősebb sajtóorgánumnál –, akiket a megfelelő információkkal ellátva a maga területén sikerekhez juttatunk, és akik alkalmasak az általunk megjelölt témában a kívánt politikai hatású cikk vagy egyéb irás megjelentetésére” – mondta egy belsős értekezleten Horváth József III/III-as csoportfőnök, amikor a Hálózat “menedzselt” újságíróiról értekezett.
Volt, akire felnézett / Forrás: Fortepan.hu
S most vissza Szolnokra: Forró első jelentését 1976. szeptember tizenötödikén adta, ekkoriban a Kossuth Rádió szolnoki tudósítója volt, első feladata a városi színház rendezőjének elemzése volt: „Róla többet a színészektől hallottam. [Ezután hosszú rész törölve, letakarva – a szerk.]. Emberi tulajdonságai ellenére a színészek elismerik szakmai tudását.” A találkozót a „Bástya” fedőnevű T-lakásban (találkozási lakás) tartották, ez lett Forróék törzshelye. Tartótisztje, Urbán István főhadnagy elégedett volt: „Értékelés: Feladatának megfelelően jelentést készített Horváth Jenővel, a Szigligeti Színház rendezőjével kapcsolatos ismereteiről”.
Természetesen megkapta a következő leckét: „Feladat: Készítsen írásos jelentést Balogh György a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának munkatársáról. A jelentésben rögzitse mindazokat a körülményeket, amelyet Balogh korábbi munkáiból ismer, részletesen térjen ki politikai magatartására, kijelentéseire.” A fiatal tudósító elvégezte feladatát: „Balogh György mind szakmailag, mind politikailag megrekedt az 1950-es éveknél. Hajlamos ilyen kijelentéseket tenni: »nem az [hogy pontosan mi, azt sohasem tudjuk meg – a szerk.] a fontos hanem, hogy legyen elég hús a népnek.« – A jelenről tájékozatlan ideológiai kérdésekbe elmaradott. [Ismét törölt rész – a szerk.] Rendszeresen feljegyzéseket, feljelentéseket ír a rádió vezetőinek, gyakran vádaskodik. A »nagy igazságtevő« színében tetszeleg, közben közhelyeket, frázisokat hírdet. Természete, szokásai, tulajdonságai, magatartása miatt elszigetelődött ember.” – jelentette szeptember 29-én. Akkor is a „Bástya” fedőnevű lakásban találkoztak, és újabb feladatokat kapott: „Készítsen részletes jelentést a Stúdió vezetésében beálló változásokkal kapcsolatos hangulati megnyilvánulásokról, valamint Dalocsa István stúdióvezető k.-el kapcsolatos ismereteiről. Ismerkedjen meg Körmendi Lajos újságíróval, a Néplap munkatársával. Megismerkedésüket követően törekedjen arra, hogy lehetőség szerint rendszeresen tudjon vele beszélgetni, kapcsolatukat elmélyíteni.”
Találkák a “Bástyá”-ban / Forrás: ÁBTL
A következő találkozót október 11-én tartották, és ebből az iratból látható leginkább Forró Tamás ügynöki természete. (Ez az irat kísértetiesen hasonlít arra a jelentésre, amit Szabó István rendező fiatalon elhunyt kollégájáról, Novák Márkról adott. Mindkét ügynök komoly váddal mártotta be áldozatát, szomorú, hogy a leginkább Tiltott, legfeljebb Tűrt, de – Szabótól vagy éppen Forrótól eltérően – semmiképp sem Támogatott Novák végül fiatalon öngyilkos lett.) Forró sem bánt kesztyűs kézzel egyik korábbi munkatársával:
„Nyitrai Gyulát körülbelül 1974 eleje óta ismerem […] Munka-jellegű találkozásainkon kívül több alkalommal jártam a lakásán, egyszer pedig közösen voltunk 4 napig Jugoszláviában. Lakásában feltűnö volt, hogy nagy értékű elektroakusztikai berendezésekkel rendelkezett, amelyeket gyakran cserélt. Ezeknek a magnóknak, lemezjátszóknak, erősítőknek az árát laikusként is több tízezer forintra becsültem. Nyugati országokból hozta be őket, mivel gyakran utazott. Hogy miként kapott rendszeresen utlevelet, nem tudom, erről nem beszéltünk. Utjai előtt meglévő berendezéseit eladta, majd ennek árából vásárolt. A pénzt – tudomásom szerint – részben itthon fekete úton valutára váltotta, részben pedig küldföldön forinttal vásárolt. Hogy kívül váltott magyar pénzt valutára, nem tudom. Szintén nem esett szó közüttünk arról, hogy külföldön vannak-e személyes kapcsolatai. Bár több országban járt – állítólag NSZK, Anglia, Svédország, Be-ne-lux államok, Ausztria, tudomásom szerint saját címén senkivel nem levelezett.”
Már ez is felért egy vádirattal, de Forró nem elégedett meg ennyivel:
„Tanácsnál végzett munkájáról keveset tudok, azt azonban igen, hogy ügyfeleivel kisajátítási ügyekben privátként is rendszeresen tárgyalt, javasolta például, hogy ne fogadják el a tanácsi végzést, hanem pereljenek a bíróságon. Ezért bizonyára anyagi ellenszolgáltatást kapott.”
A jelentés részlete / Forrás: ÁBTL
Sőt, “Szilágyi Ákos” még ezt ezt is hozzátette: „Soha nem beszélt arról, hogy miért került a honvédség állományából a tanácsi testületre, holott a Néphadseregben korábban felelős beosztásban volt”.
Célzás a homályos múltra / Forrás: ÁBTL
A jelentés végéből megtudjuk, hogy Nyitrai korábban az ügynök kollégája volt: „Fél-háromnegyed évvel ezelőtt a studio vezetésével úgy határoztunk, hogy nem tartunk igényt Nyitrai Gyula tudósítói munkájára. Ezt közöltük vele, azóta nem is beszéltünk, nem is találkoztunk” – fejezte be „Szilágyi Ákos” aláírással.
Urbán főhadnagy elégedett volt: „Kiértékelés: A III/II. Osztály [kémelhárítás – a szerk.] kérésére kikérdeztem a tmb-t Nyitrai Gyula szolnoki lakos, tanácsi dolgózra vonatkozó ismereteiről, majd ezt le is irattam vele. A jelentés értekes, büntettgyanús gazdasági visszaélésre, tevékenységre utal. […]A jelentés kivonatát átadjuk a III/II osztálynak”.
Intézkedési terv /Forrás: ÁBTL
Egy héttel később (október tizenhetedikén) Forró beszámolt a Nyitrai Gyuláról szerzett új információkról. A titkos megbízott alapossága elképesztő, gyakorlatilag oknyomozó riportot írt tartótisztje utasítására: „Nyitrai Gyula rendszeresen behozott külföldről és értékesített hanglemezeket. A vámszabályok 20 lemez behozatalát engedélyezik vámmentesen, ezért ő, ha többet hozott, Pozsonyban hagyta, és többször átutazva kistételekben hozta be az országba. A lemezek nagy részét azonnal eladta, néhány darab kivételével Budapesten. Ahol valamelyik Vendéglátóipari Vállalatnak adta tovább, állítólag nagy tételben. Ezeket a kislemezeket zenegépekben használták a különböző szórakozóhelyeken […] Az elektroakusztikai berendezéseket szintén eladta, részben magánosoknak, részben a műszaki bizományinak. Így került egy japán gyártmányú képmagnó a szolnoki Pályaalkalmassági Intézethez, amelynek egyik munkatársa elmondta nekem, hogy a vámcédula körüli tisztázatlanság miatt feljelentést tettek Nyitrai Gyula ellen”.
A titkos megbízott ezúttal sem érte be ennyivel: „Nyitrai Gyulát soha nem tartottam egyenes embernek [írta az ügynök, jár a pont a humorért – a szerk.] Kapcsolataiban az érdeket nézte, ezért nem voltak barátai, inkább sok üzletfele és személyes ismerőse […] Nyitrai Gyula lakásán több esetben találkoztam Pintér Istvánnal [nem mellékes, hogy ezt a nevet aláhúzták, és odaírták: „a keresztnév nem biztos”], aki az Olajiparnál dolgozik, és rendszeresen vásárolt lemezeket, műszaki cikkeket. Tanácsi munkájában konktétan tudok arról, hogy ő intézte Kőhídi Lászlót szülei ingatlanának kisajátítását, majd ő bíztatta Kőhídi Lászlót, hogy ne fogadja el a tanácsi végzést, hanem forduljon a bírósághoz.”
Látjuk, hogy Forró Tamás igen jól teljesített Nyitrai ügyében, aki, ha minden igaz, Németországba ment, majd a rendszerváltás után a müncheni Nemzetőr főszerkesztője lett. Zárszóként: a fiatal ügynök buzgalmát, Nyitrai Gyula feltalálást látva talán nem is olyan meglepő Forró Tamás utóélete. Kezdve a brókerbotránnyal, folytatva a hamisított képekkel kapcsolatos ügyekkel. Forró további titkos megbizotti munkájával következő cikkemben folytatom.
A vezető képen e cikk főszereplője, elsősorban riporterként…
Facebook
Twitter
YouTube
RSS