„Gavallér állambiztonságiak”, megtört kisgazdák – egy párt kivéreztetésének története

Mennyből a pokolba – ma is tanulságos a Független Kisgazdapárt története. Az FK(G)P az 1945-ös választást simán megnyerte, később leszalámizták, kivéreztették, felbomlasztották. Az állambiztonság mindent bevetett ’56 után: Pártay Tivadart és másokat beszerveztek, a hiteles figurákat eltávolították, lejáratták, elüldözték. S volt, aki még így is gavalléroknak nevezte az állambiztonsági fiúkat…

MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet

1957 februárjában járunk, az ’56-os forradalmat és szabadságharcot a szovjet hadsereg segítségével leverték, majd elkezdődött a megtorlás. Több mint harmincezer embert letartóztattak, kétszázhuszonkilenc forradalmárt kivégeztek, de Kádár János még így is kevesellte a számukat. A jó Kádár megtorló gépezetével (Zinner Tibor kitűnő művét ismertetve) korábbi cikkeinkben (itt és itt) már foglalkoztunk, most azt vizsgáljuk meg, hogyan bomlasztotta az állambiztonság az ’56-os eseményekben jelentős szerepet játszott Független Kisgazdapártot. Cikkünk nem tér ki a párt történetére, arra, hogyan nyerte meg fölényesen a választást a második világháború után, majd miként szalámizták le a kommunisták (Szűcs László állambiztonsági iratokat idéző tanulmányát érdemes elolvasni). Inkább a bomlás, szétesés időszakával foglalkozunk, azzal a korszakkal, amely tele árulásokkal, beépített ügynökökkel. Utóbbiak közül kulcsszerep jutott „Budai”-nak (vagy „Buday”-nak), azaz Pártay Tivadarnak. Ő előbb jelentett, majd „fellázadt” a hálózat ellen, végül 1988-ban az újjáalakult Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt elnöke lett (itt megnézhető egy vele készült tévés interjú). Különös történetével következő cikkünkben foglalkozunk, most térjünk vissza 1957 elejére.

1957, csendélet: Le az úszítókkal! – Dob utca – Erzsébet (Lenin) körút sarok / Fotó: Fortepan.hu

Különleges szerepet töltöttek be 56-ban

Arra, hogy miért tartotta kiemelten veszélyesnek a Kádár-rendszer a Független Kisgazdapártot, az állambiztonsági iratok adnak tökéletes választ. „A Független Kisgazdapárt jelentős politikai tevékenységet fejtett ki az ellenforradalom alatt. Vezető emberei /: B. Szabó István, Tildy (Zoltán – a szerk.): / jelentős szerepet játszottak a Nagy Imre kormány jobbratolódásában. A párton belül ebben az időben a szélső jobboldal került hatalomra. A becsületes szándéku politikusok nem tudták a befolyásukat érvényesíteni. Kovács Bélát könnyen befolyásolták a karrierista, jobboldali elemek, mint pl. Kővágó (József – a szerk.), Antall József, Bencsik (Gyula – a szerk.), Koszér (Nándor – a szerk.), stb., a pártban ezek uralták a helyzetet” (Összefoglaló jelentés a Független Kisgazdapárt jelenlegi tevékenységéről, 1957 február).

Operatív helyzetünk nem kielégítő / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Közel 1400 „ellenforradalmár” kisgazda

Egy jóval későbbi, már a hatvanas években készült jelentés közel ezernégyszáz „ellenforradalmi” kisgazdát említett: „Az 1956-os ellenforradalmi eseményekben a volt FKP jobbszárnyához tartozók – a többi volt polgári pártokhoz viszonyítva – a legaktivabban vettek részt. 1956 október 30-tól elsősorban Budapesten, de szinte minden jelentősebb városban elkezdték az FKP újjászervezését, illetve bekapcsolódtak a megalakult nemzeti bizottságok és bizottmányok tevékenységébe… Az ellenforradalmi Nagy Imre kormányban 3 államminiszteri tárcához jutottak.

Aktivitásuk mértékét mutatja, hogy országosan: párt-szervező tevék. fejtett ki 574 fő
Nemzeti Bizottmányban részt vett 250
Munkástanácsokban részt vett 51
Nemzetőrségben részt vett 32
Egyéb ellenforr. Tevékenységet fejtett ki 451
Összesen: 1368 fő. Ellenforradalmi tevékenységéért biróságaink 27 főt vontak felelősségre”. (Jelentés a volt Független Kisgazda Párt jobboldali elemei elhárítási vonal felülvizsgálatáról).

Pártay Tivadar: ügynök és áldozat? / Forrás: Nava.hu

Csupán hat “értékes” ügynökük volt az FKP-ben

Még Szalai Sándor szociáldemokrata vezető lejáratásával kapcsolatban idézte fel Zinner Tibor jogtörténész (Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmünkben) Kádárék jelmondatát: „Szocdemeket még egyszer perbe fogni nem lehet!”.  Ez az előírás talán a kisgazdákra is igaz volt. Akadt más megoldás: egy párt vagy csoport szétszabdalására, vezető tagjainak, híveinek megfélemlítésére, elkedvtelenítésére kiválóan alkalmas volt a bomlasztás módszere. Az 1957. július 30-án készült iratban (A Független Kisgazda Párt jobboldali elemeinek tevékenysége és célja) 18 oldalán át elemezték a pártot, részletesen leírva a szervezeten belüli csoportokat, a beépített ügynököket. „Az FKP vonalon az operatív helyzetünk nem kielégítő – ismerték be a jelentésben. – Bár ismerjük az egyes centrumokat, azonban azok tevékenységéről, céljaikról mély felderítési adataink nincsenek. Ez adódik abból, hogy ügynökségünk régi, dekonspirálódott. Jelentős új beszervezést nem hajtottunk végre… …Véleményünk szerint fő gyengeségünk a hálózat minőségéből fakad. A vonalon jelenleg összesen 16 ügynök dolgozik. Dekonspirálódott: 3 ügynök. Árulógyanus: 2 ügynök. Fokozatos beszervezés alatt: 2 fő. Gyenge hirszerző lehetőségekkel rendelkezik: 5 ügynök. Felhasználható, értékes munkát végez: 6 ügynök”. Rájuk hárult a munka nagy része: „Fel kell mérni az eddigieken tul, egészen részletesen a csoportosulásokat, baráti társaságokat és a közöttük felmerülő politikai, személyi ellentéteket és nézeteltéréseket”.

Gyönge hálózat / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

„Egy kommunistát se hagynak életben”

Az állambiztonság egyik kisgazda célpontja a Hungária Kávéházban (a legendás Newyork) találkozó csoport volt: „Az ellenforradalom után, 1957 januártól ismét összejártak és számuk állandóan változott 8-tól 14-15 főig. A csoport tevékenységére jellemző volt, hogy tagjai munkahelyeiken, lakókörnyezetükben a bel- és külföldi rádiók adásait, valamint ujságok hireit megtárgyalták, értékelték … Pl. Czövek Jenő volt FKP képviselő 1957 május 20.-án a következőket mondta: „… a Kádár kormánynak nem szabad segítségére lenni. A helyzet minél jobban romlik, annál jobb. Állította, hogy a győri dolgozók azt várják, hogy ujból meginduljon a harc az országban s ha a szikra lángralobban, még olyan emberirtást nem látott a világ, mint amilyen itt lesz. Meggyőződése szerint egy kommunistát se hagynak életben” – írták a csoportról készült jelentésben 1959. április 30-án.

Egy kommunistás se hagynak életben / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Hatott a rendőrségi beszélgetés

„A csoport bomlasztására a korábban tett javaslat alapján 1958 december 30.-án került sor. A csoport tagjai közül 4 személyt hivtunk be a Vizsgálati Osztály épületébe” – olvashatjuk, majd az is kiderül, hogy Bencsik Gyuláról, Czövek Jenőről, Gritsch Ferencről és Idrányi Barnáról volt szó. Egyikük az ügynökük volt: „A bomlasztás céljából behivott 4 személlyel folytattunk beszélgetést, mely során szinte valamennyi – ügynökünk kivételével – tagadni próbálta azt a tényt, hogy a hungáriai csoport tagjai ellenséges hangnemben beszélik meg a bel- és külpolitikai híreket, eseményeket és azokból saját szempontjukból következtetéseket vonnak le… A behivott személyeket figyelmeztettük, hogy a jövőben tartózkodjanak a csoportosulásoktól, tartózkodjanak attól, hogy a kávéházi asztaltársaság égisze alatt ellenséges megnyilvánulásokat tegyenek… A csoport bomlasztását követő időben a csoport behivott tagjai adataink szerint komolyan vették a figyelmeztetést és megszűnt a Hungária kávéházi asztaltársaság. Czövek Jenő pl. Simonyi Sándornak és másoknak kijelentette, hogy nem megyek azoknak a piszkoknak a közelébe sem”.

Levonták a megfelelő következtetéseket / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

(Végül az 1959. november 18-ai összefoglaló jelentésből derült ki, ki volt a négy ember közül a hálózat embere. Az iratban hosszan foglalkoztak Bencsik Gyulával és Czövek Jenővel, Gritsch Ferencet „jelentéktelen személyként” jellemezték, majd megjegyezték, hogy a negyedik volt az ügynökük (Idrányi Barna)).

Megkímélték, így keverték gyanúba

Az állambiztonság ördögi hálót szőtt, a csoport(ok) vezető személyiségeit behívatták, velük együtt az egyik ügynököt is, hogy róla eltereljék a gyanút. Másokat pedig éppen azzal járattak le, hogy megúszta a rendőrségi zaklatást. „A lejáratás módszerét sikeresen alkalmaztuk Szemes József volt FKP képviselő, műbutorasztalos, a Hungária Kávéházban összejáró csoport egyik legaktivabb tagja ellen. Szemes régi kisgazda, aki főleg vagyona révén az FKP-n belül komoly tekintélyre tett szert. 1956 októberében az ujjászervezett FKP Zárda utcai központjában az Intéző Bizottság tagjává választották. Az ellenforradalom leverése után a Hungária Kávéházban történt összejöveteleken mindig „jólértesült” politikusként szerepelt. Ennek ellenére a csoportból történt kihallgatásokból és rendőri figyelmeztetésekből kihagytuk Szemes József személyét. Ez idő óta az asztaltársaság tagjai gyanakodnak Szemes személyére és tartózkodnak vele szemben” – jelentette Orosz István őrnagy 1959. november 18-án a sikeres akcióról. A lejáratott politikus életrajza szerint végül visszaköltözött a falujába.

Buday (Pártay Tivadar) “szimpatikus” jellentése Szemes Józsefről / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Igazi gavallérok ezek az állambiztonsági fiúk

A rendőrségi zaklatás bevált, sőt, az állambiztonsági jelentések szerint az áldozatok – bármilyen furcsán hangzik – valamelyest még hálásak is voltak a visszafogott bánásmódért. Nem véletlenül – a módszerváltással szinte büszkélkedő jelentések szerint a hálózat szakemberei (akik amúgy nyilván a fizikai, lelki megalázás, kínzás professzorai voltak) kedvesen, visszafogottan bántak a kihallgatottakkal – a kitelepítések, bebörtönzések, kivégzések után ez igen hatásos pszichológiai fegyver lehetett. Mások mellett idősebb Antall József is dicsérte a „simább modort”: „az FKP körökben a bomlasztás módját pozitiven vitatták meg. Pl. Antall József volt FKP képviselő, ujjáépitési miniszter a bomlasztással kapcsolatban azt mondotta: „Mennyivel másabb azért most a politikai légkör, legalábbis a fenti irányitásban.” Elmondotta, hogy az utóbbi időben két olyan személy is felkereste, akiket behivtak a rendőrségre és figyelmeztették, hogy ne járjanak a Hungária kávéházi társaságba. Véleménye szerint „Rákosi ebből pert csinált volna, vagy szó nélkül lecsukatta volna őket”. A csoport egyik vezető tagja Bencsik Gyula, aki figyelmeztetve lett, a következőket mondta el a csoport tagjainak figyelmeztetéséről: „Szerinte nagyon udvarias formában közölték és igen gavallérok is voltak a társasággal szemben, mert egyszerűen csak internálhatták volna az egész társaságot… a bomlasztást pozitiven értékelik és több személy kijelentette, hogy tartózkodni kell minden csoportosulástól” – fogalmaztak az 1959. április 30-án készült jelentésben. Állambiztonság–FKP 2–0.

Még meg is köszönték a finom eljárást… / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Id. Antall József „megmutatta segítőkészségét”

A nyilván felettesei dicséretére vágyó Orosz István őrnagy Összefoglaló jelentésében (1959. november 18) szinte már kérkedik ezzel az „újítással” (nem hatott rá Bástya elvtárs „szerénysége”): „Eddig végzett munkánk eredményességét bizonyítják azok a hálózati jelentések, melyek egyes kisgazda személyek közeledéséről számoltak be. Ezek állásfoglalásainak megváltoztatásához részben hozzájárultak az állambiztonsági munka megváltozott eszközei is. Ezt bizonyítja többek között Antall József volt FKP képviselő, újjáépítési miniszter jelenleg a volt kisgazdák egyik központi alakjának állásfoglalása is. Antallt a Péntek ügyben tanuként hallgattuk ki a Vizsgálati Osztály helységében. A kihallgatás során őszinte, nyílt légkör alakult ki, Antall megmutatta segitőkészségét. Elmondotta többek között a volt lengyel menekültekkel kapcsolatos akcióit és beszélt arról is, hogy a Lengyel Követség 1958-ban milyen kérdésben kereste meg, Antallt a kihallgatás után ellenőrzés alatt tartottuk. Megállapitottuk, hogy kihallgatásának tárgyát titokban tartotta és környezetében terjesztette, hogy a rendőrség megváltozott módszerei milyen jó benyomást tettek rá. A kihallgatás során Antall őszintén feltárta saját problémáit is, ami alapot adott volna a vele való további foglalkozásra is, azonban, mivel problémáit megoldani nem tudtuk, nem volt erkölcsi alapunk a tárgyalások folytatására”. Utólag már lehetetlen megállapítani, hogy milyen problémái voltak Antall Józsefnek, melyeket a BM sem tudott megoldani. Mint ahogyan arra sem egyszerű válaszolni (főleg a később történtek fényében), hogy ki játszott kivel?

„Kicsi András” méltányolta a „kellemes” beszervezést

Már az 1957-es értékelésből kitűnt, hogy a kisgazdák közé beépült hálózati csapatot tökéletlennek tartották. Orosz őrnagy 1959-es jelentése szerint viszont a kifinomult módszerek a beszervezésben is segítettek. „Kihallgatásoknál általában tartózkodtunk a lakosság felesleges zaklatásától – fogalmazott. – A rendelkezésünkre álló terhelő adatok alapján kihallgattuk és ügynöknek beszerveztük „Kicsi András” fedőnevű, az ügyvédi Kamarából kizárt ügyvédet, a FKP volt törvényhatósági bizottságának titkárát. „Kicsi” ellenséges tevékenységét külföldre küldött levelek útján követte el. Nyugaton élő bélyegcsere partnereinek gyalázkodó hangon írt a Szovjetunióról és nép demokráciánkat rágalmazó leveleket küldött… „Kicsi András” kihallgatása és beszervezése alatt méltányolta eljárásunkat. Mint tanult jogász, tisztában volt ellenséges tevékenysége jogi következményeinek… Tettét láthatóan őszintén megbánta és minden jóvátételre hajlandónak mutatkozott. Mint beszervezett és most már aktivan dolgozó ügynökünk gyakran visszatér első kihallgatásának kérdésére, amit mindig pozitivan értékel. Ez nagymértékben könnyiti az ügynök tartását, növeli hozzánk való ragaszkodását”. (Azért ez is abszurd: a beszervezett ügyvéd szívesen felemlengeti tartótisztjével beszervezését, amelyet pozitíven értékel).

“Kicsi András” beszervezése / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

A kellemes modor felajánlásokhoz vezetett?

Nem csupán „Kicsi András”-ra hatott a jó modor. „Hasonló eredményt értünk B. Szabó István volt FKP képviselő, államminiszter kihallgatásai során, akit még mind elítéltet hallgattunk ki a börtönben – írta Orosz őrnagy ugyanebben az iratban. – A többszöri kulturált kihallgatás és politikai beszélgetéseknek tudható be, hogy bizonyos kérdésekben még a velünk való együttműködést is elvállalta. Felajánlott szolgálatait eddig utasítás szerint nem vehettük igénybe”. Tegyük hozzá, hogy a korábbi államminisztert 1958-ban ítélték el koholt vádakkal, 1959 végén egyéni kegyelemmel szabadult Márianosztráról, nyugdíjazásáig fizikai munkásként dolgozott (Orosz jelentése 1959 novemberében készült).

B. Szabó István (jobbra) szabadulása után segédmunkásként dolgozott / Forrás: Tortenelemportal.hu

Az őrnagy jelentése szerint más is próbálkozott: „Ugyancsak kihallgatás során felajánlotta szolgálatait Lupkovics György volt FKP képviselő. Az ő ügyét átadtuk a II/8 osztálynak, mivel még büntetését tölti”. Azt nem tudjuk, hogy mi lett a következménye a csak 1961-ben szabadult (az állítólagos ajánlat ugye 1959-ben történt) Lupkovics György lépésének (egyáltalán megtörtént-e), az 1990-ben rehabilitált politikus unokája, Lupkovics György jogtörténész a korszak ismert kutatója (itt olvasható cikkünk témáját is érintő doktori disszertációja, itt pedig egy vele készült interjú).

Felajánlották a szolgálataikat / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Egy 1962-ben készült összefoglaló jelentésben összesítették a kisgazdák „jobboldali vonala” ellen végrehajtott akciókat. Talán érdemes kiemelni néhány példát („FKP jobboldali elemeinek vonalán 1958-62-ben realizált ügyek”). Célkeresztbe került az „erősen szovjetellenes”, csongrádi „Totto-lotto társaság”. „A csoportot bomlasztották. 1 személyt közbiztonsági őrizetbe helyeztek, 2 személyt rendőri felügyelet alá, 4 személyt rendőri figyelmezetésben részesítettek”. (1959). Ugyanez a sors várt a fővárosi „Astoria-csoportra”. „Budapesten az Astoria Kávéházban rendszeresen összejárt 8-10 volt jobboldali kisgazda. A csoport szervezeje Samu László volt, aki mint hangadó szerepelt… Samu Lászlót rendőri figyelmeztetésben részesítettük, utána a csoport felbomlott” (1960). Persze voltak, akik sokkal rosszabbul jártak: „Borsodmegyében köztörvényes bűncselelményért és izgatásért őrizetbe vették Juhász József volt FKP képviselőt, akit a bíróság 4 évre itélt” (1960). Másra egy évet mértek: „Borsodmegyében köztörvényes bűncselekmény miatt őrizetbe vették és 1 évi börtönre ítélték Bencze Sámuel volt FKP pénztárost” (1960).

Jobb állás, magasabb nyugdíj a „jó” kisgazdáknak

A kisgazdapárt bomlasztásánál nem csupán az árokásást, leválasztást, lejáratást, letartóztatást, beszervezést alkalmazták – jól bevált módszer volt a jutalmazás, a kiemelés is. Az 1959. december 12-én készült jelentés is rámutatott arra, hogyan „édesgették magukhoz” a kisgazdákat: „Ez év elejétől Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára ás Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója Pártunk jóváhagyásával foglalkozott néhány, a volt FKP arra érdemes tagjának erkölcsi és anyagi rehabilitálásával, illetve elhelyezésükkel a gazdasági és társadalmi életben. Határozatuk alapján jobb állásba jutottak, vagy elhelyezésük folyamatban van: – Mátéffy Géza, Rácz Lajos, Futó Dezső és Pártay Tivadar volt FKP képviselőknek. Nyugdijuk felemelésére hoztak határozatot: dr. Oltványi Imre volt FKP képviselő és Nagy Bódog volt huszár alezredes ügyében”.

Sokan közelednének a Hazafias Népfronthoz

Ugyanebből a jelentésből az is kiviláglik, hogy a jutalmazás, befogadás sokakat inspirált a közeledésre: „Elhelyezésük kérdése pozítiv hatást váltott ki nemcsak az említett személyek esetében, hanem általában a volt FKP tagok soraiban. Míg korábban általában a kollaboráló volt FKP vezetők lejáratásra való törekvés volt tapasztalható, úgy ezen intézkedés után közeledés indult meg a funkcióban lévő volt FKP-tagok, különösen a Hazafias Népfrontba való bekapcsolódása irányában. Ez a jobboldali csoportok tövábbi szétesését, szélsőjobboldali elemek körében további személyi ellentétek kiéleződését eredményezte… A mérsékeltebb volt kisgazdák ugyanakkor közeledést mutatnak a kormány politikája felé. Egymásközötti beszélgetéseikben elismerően nyilatkoznak elért eredményeinkről és olyan személyek akik eddig visszahúzodtak, most maguk keresik milyen módon kapcsolódhatnának a politikai életbe. Ez tapasztalható Antall József esetében…”.

Dobi Istvánék átadják a Munka Érdemrendet – középen Aczél György – / Forrás: PIM.hu

Dobi István – a „tülekedő kisgazdák” példaképe?

Ezekből a módszerekből is látszik, hogy az állambiztonság sikeresen alkalmazta a Magyar Kommunista Párt szalámi-taktikáját, elősegítette a különböző csoportok közötti és a csoportokon belüli ellentétek elmélyítését. Kimondott céljuk volt, hogy ne legyen mindenki által elfogadott vezetője (nem is lett) a kisgazdáknak, ha valaki túl népszerű lett, akkor külön akciót indítottak ellene, lejáratták, beszervezték, kiszorították. Persze volt, aki magát járatta le… Bár Dobi István már többször elárulta egykori párját, hivatalossá tett váltása biztosan sokaknak fájt – mégiscsak a legbefolyásosabb egykori kisgazda volt. „Bomlasztóan hatott a volt kisgazdákra Dobi István nyilvánosságra hozott kérése, melyben az MSZMP-be való felvételét kérte – írták erről a fent említett jelentésben. – Ez a hír az egcisztenciáért tülekedő kisgazdák körében élénk visszhangot keltett. A jobboldali elemek a kollaboráns polgári politikusokkal szembeni korábbi hangnemben tárgyaltak Dobi elvtárs személyéről, de nem tudtak magyarázatot találni elhatározására.”

Dobi lépésének élénk visszhangja / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Hatott a métely: már nem bíztak egymásban

A bomlasztás hatását mutatja, hogy az évekkel később, 1966. szeptember 23-án készült jelentés már egy szétesett, frakciókra hullott csoportról számolt be. „A volt FKP. jobboldali elemeinek vonalán 1965 II. fele óta további bomlás tapasztalható. A vonalon ellenőrzés alatt álló személyek elszigetelődésének folyamata meggyorsult. Az elszigetelődés legfeltűnőbben Pártay Tivadar, Csorba János, Antal (sic!) József, Futó Dezső és más magukat vezetőnek tartó személyeknél tapasztalható… Néhány csoportot bomlasztottunk, több személyt rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettünk, ill. másokat a Vizsgálati Osztály hivatalos helységében (így – a szerk.) jegyzőkönyvileg meghallgattunk… A meghallgatások eredménye nem csak abban mutatkozott meg, hogy több személy a vezetőktől levált, hanem abban is, hogy egymást gyanúsítják azzal, hogy szerveinkkel kapcsolatban állnak, így bizalom egymás iránt megrendült”.

Bomlasztás: megoldva / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Idősebb Antall József is célpont lett

Miután a párt gyakorlatilag szétesett, a hatvanas évektől készült iratokból egyértelművé válik az állambiztonsági váltás: már csak a vezető alakokkal foglalkoznak – az ő “elszigetelődésükkel”  büszkélkednek. Ekkor már a korábban egyezkedőnek jellemzett idősebb Antall is célkeresztbe került: „Dr. Antal (sic!) József F. dossziés személy, volt FKP miniszter széleskörü kapcsolatokkal rendelkezik a volt jobboldali polgári politikusok körében. Kapcsolatainak felderítése és ellenséges tevékenységének dokumentálása céljából az alábbi intézkedéseket teszem: a./ Ügynökség vonalán – továbbra is foglalkoztatom – „Erdősi „Vadász” és „Erdélyi” fn. Ügynököket b./ Lakásán egy alkalommal titkos kutatást tartok c./ Kapcsolataival történő találkozóit titkos fotózás és 3/e labda op. eszköz (hordozható magnetofon, az előírások szerint nem nevezhették „nevén” az iratokban – a szerk.) alkalmazásával dokumentálom d./ Elszigetelésére és lejáratására külön intézkedési tervet készítek”.

“Buday” (Pártay Tivadar) korábbi jellemzése id. Antall Józsefről / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

1968-ban „élénkülni” kezdtek a kisgazdák

Ráadásul 1968-ban – leginkább a prágai tavasz hatására – ismét „mozgolódni” kezdtek a kisgazdák. Antall mellett Pártay Tivadar (ő ugye hosszú ideig „Budai” néven az állambiztonság ügynöke volt), Futó Dezső és Dr. Zeőke Pál is „kiemelt célponttá” vált: „Javaslom a volt FKP jobboldali politikusai között kialakult élénkülési folyamat megszakítását bomlasztás útján. Ellenőrzött adataink szerint a nemzetközi helyzet hatására néhány jobboldali volt politikus „elérkezettnek” látja az időt aktivabb tevékenységre… E vonalon különösen: Pártay Tivadar, Futó Dezső és Dr. Zeőke Pál ellenséges beállítottságu volt politikusok, budapesti lakosok kezdtek aktivabb tevékenységbe” – foglalták össze az 1968. május 30-án készült javaslatban.

Igazság, agresszív figyelés, családi zsarolás

A terv szerint Pártayt az igazsággal (kiszivárogtatják, hogy az ügynökük volt) akarták lejáratni, Futót pedig „agresszív külső figyelés” alá tervezték vonni, hogy aztán névtelen telefonálóként közöljék vele: „köszönje meg Tivadarnak”. „Ezzel a két személyt egymással szembeállitjuk” – fogalmaztak. Dr. Zeőke Pált édesapján és a munkahelyén keresztül szerették volna megfogni (Zeőke a Turistaházak Kezelő Vállalat műszaki osztályának vezetője volt). „Hivatali vezetője jelenlétében elbeszélgetünk vele és közöljük, hogy tudomással bírunk lépéseiről, melyet nem tartunk helyesnek. Vidéki utjait – melyet hivatali gépkocsin tesz meg – ne használja fel „látogatásokra”.E kérdésben kérjük a vállalat vezetője ellenőrzésének szigorítását” – írták a tervben. A második lépés apja „megkeresése” volt. „Dr Zeőke Pál apját nemrég részesítettük rendőrhatósági figyelmezetésben, mert lakásán jobboldai beállítottságu személyekből álló csoportosulás jött létre. Idős Zeőke Pál a figyelmezetést komolyan vette és ténylegesen jó hatást ért el. Most ismételten behivatnánk a kerületi kapitányságra és felhívnánk a figyelmet fia nem kivánatos tevékenységére”.

Zeőke Pál Mindszenty Józseffel / Forrás: KPE.hu

Már ifjabb Antall is veszélyes volt

Az 1968. december 11-ei munkatervben már ifjabb Antall József egyre komolyabb szerepéről is beszámoltak: „Kesergő” fn. személy (idősebb Antall az állambiztonsági jelentések szerint sokat panaszkodott méltatlan helyzetére, valószínűleg innen a név – a szerk.) „Történész” fn fiával az év tavasza óta aktivizálódott. Szerinte a belső politikai viszonyok tovább fognak liberalizálódni és ez időszerűvé teheti a többpárt rendszer megteremtését. Ennek érdekében a birtokában levő lengyel, francia és olasz menekültekkel kapcsolatos dokumentumokból cikksorozatokat akar megjelentetni, melyben saját személyét méltatja és a horthysta külügyminisztérium külpolitikáját dicséri. Tevékenységük dokumentálására és megakadályozása céljából az ügyben részletes összefoglaló jelentést és intézkedési tervet készítünk”.

“Kesergő” és “Történész” / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Be akarták szervezni ifjabb Antall Józsefet

Az egy évvel későbbi (1969-es) munkatervből az is kiderült, hogy nem elégedtek meg a fiatal Antall megfigyelésével, őt is be akarták szervezni. Részlet a munkatervből: „III. Hálózatépítés terén lévő feladatok. A hálózati munka javítása,  a frissités és a minőség javítása érdekében uj beszervezéseket hajtunk végre. 1./ A v. FKP jobboldali elemei vonalán 2 személy beszervezését tervezem – Kalmár Maron Ferenc /v. Kis Ujság-i ujságíró/ határidő: VII. 20. – ifj. dr. Antall József /v. FKP szervező/ határidő: XI. 15. felelős: Seres József őrgy.” Ez az irat már régóta ismert, és az sem véletlen, hogy nem lett belőle semmilyen botrány. A következő jelentésből ugyanis egyértelművé válik, hogy 1970-ben semmi sem lett az egészből. „Jelenleg is helytálló, hogy a folyamatos polarizáció – beilleszkedés, betegség, magas életkor, elhalálozás – következtében a ténylegesen aktív ellenséges személyek száma jelentősen leszűkűlt”. Ebben az iratban mindössze három személyt neveztek „aktívan veszélyesnek”: a volt ügynököt, Pártay Tivadart, Futó Dezsőt és ifjabb Antall Józsefet. Utóbbit akaratlanul is felmentették a gyanú alól, hiszen azt írták: az ügynökség vonatkozásában „uj beszervezés, kizárás vagy átadás nem volt”.

Antall József a célkeresztben / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

Tény, hogy a hetvenes években már nem igazán tartották veszélyesnek a szétszakadt, megtört kisgazdapártot, amelynek legismertebb, általánosan elfogadott alakjai már meghaltak, megöregedtek. Az 1972. január 11-én készült jelentésben azt írták: „sem kül, sem belföldi irányító központtal nem rendelkeznek és nincs utánpótlási bázisuk sem”. A bomlasztás tökéletesen sikerült. Az 1945-ben választást nyert, az 1956-os eseményekben kulcsszerepet játszott párt az 1990-es választáson mindössze 11,74 százalékot ért el. Ifjabb Antall József még a voksolás előtt „átigazolt” az MDF-hez, a kilencvenes években pedig megkezdődött a párt lejtmenete. Tény, hogy Torgyán Józsefékre még az állambiztonság is büszke lehetne – a 2010-ben megszerzett 381 szavazat nem kíván, nem tűr jelzőket.

Letöltés (PDF, 5.3MB)

A cikkhez az ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1 és az ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1a Független Kisgazdapárt című iratok másolatait használtuk.