Hogyan lehet megfelelni Tacitus történészekhez intézett gondolatának: sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül írni? Hogyan lehet elhagyni az érzelmeket, indulatokat akkor, ha az ember a Gulágról és az ott szenvedőkről gyűjt anyagokat? Minél mélyebbre ástam magam a borzalmakban, annál inkább tűnt egyre reménytelenebb vállalkozásnak a „kívül maradás”. Ráadásként tudjuk, a felelősök példás büntetése elmaradt, s a témát kutatva azzal is szembesülnünk kell, hogy a mai napig számtalan közéleti személyiség és történész igyekszik relativizálni a kommunizmus rémtetteit. Erőn felül igyekeztem egy „steril” dolgozatot elkészíteni, ami végül szerencsére nem sikerült, ám kiállta a tudományosság próbáját, s bízom benne, méltó azokhoz, akikről szól. A dolgozatot tematikus részekre bontva adjuk közre, így a PolgárPortál olvasói hétről hétre nyomon követhetik a Gulág magyarországi áldozatainak útját.
A sorozatban néhány területről szándékosan nem ejtettem szót. Legelőször is igyekeztem elkerülni az áldozatok számadatainak becslésére vonatkozó szakirodalom felhasználását. Ennek egy gyakorlati és két elvi oka van. A gyakorlati ok az, hogy bár az orosz levéltárak már egy ideje megnyíltak, a dokumentáció közel sem tekinthető teljes mértékben kutatottnak, így a becslések nagy része csupán megközelítőleges létszámra utal. Ennél azonban fontosabbnak ítélem meg az elvi okokat, melyek közül elsőként visszautalnék bevezető gondolataimra. Mint fentebb írtam, mélyen elítélek minden olyasfajta törekvést, amely az XX. századi Európát érintő két legpusztítóbb ideológia nevében elkövetett tömegmészárlások és népirtások egymással való versenyeztetését tűzi ki célul. A másik elvi ok az előzőhöz kapcsolódik, az anyaggyűjtés közben ugyanis döbbenettel vettem tudomásul, hogy a mai napig számos magyar történész bagatellizáló hangnemben nyilvánul meg a kommunizmus bűneinek feltárásával foglalkozó kutatásokkal kapcsolatban. E történészek nem ritkán kimondottan sértő hangnemben jelentik ki, hogy a Szovjetunió által elkövetett pusztítás nem hasonlítható össze a náci Németország által okozott szenvedésekkel.
A másik fontos terület, amivel eredeti szándékomtól eltérően végül nem foglalkoztam leíró jelleggel, az a kényszermunkatáborokban uralkodó körülmények érzékletes bemutatása. A túlélők elbeszéléseiben gyakran olvasni -60 °C-os hidegről, elfagyott testrészekről, 36 kg-os testsúlyra lefogyott munkásokról, napi 40 dkg-os kenyérfejadagokról, a barakkokban uralkodó koszról, poloskákról; arról hogy egyesek végső elkeseredésükben milyen károkat tettek saját magukban annak érdekében, hogy pár hétre a gyengélkedőbe kerüljenek „meggyógyulni”, és addig se kelljen a jéghidegben fizikai munkát végezniük. Végül arra jutottam, hogy ezek az információk a szavak korlátozott leíró erejüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy akár csak egy pillanatra is fellebbentsék a fátylat mindarról a mérhetetlen szenvedésről, amelyet az emberek milliószámra éltek át a Szovjetunió kényszermunkatáboraiban.
Történészhallgatóként hiszek abban, hogy történelem tanulmányozása gyakorlati haszonnal bír a ma embere számára, ezért minden történelemmel foglalkozó munkának valamiféle iránymutatást kell tartalmaznia. A szovjet kényszermunkatáborokat elszenvedett honfitársaink történetének megismerése arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak olyan államilag elkövetett, jóvátehetetlen bűnök, amelyeket semmilyen utólagos erkölcsi vagy anyagi elégtétel nem tud helyrehozni, illetve meg nem történtté tenni. Ezért a nemzet mindenkori kormányának elsődleges feladata mindent megtenni azért, hogy ne kelljen megkövetnie állampolgárait; sem olyan bűnökért, amelyeket saját maga belsőleg idézett elő, sem olyanokért, amelyekben egy kívülről beavatkozó hatalom – vagy erő – hatására vállalt szerepet bűnrészesként.
***
De miért épp a Gulág? – 1. rész
A Gulág kialakulásának történeti áttekintése – 2. rész
Letartóztatások, ítéletek és az 58. paragrafus – 3. rész
A magyar polgári lakosság tömeges elhurcolása – 4. rész
Semmisségi és kárpótlásra vonatkozó törvények – 7. rész
Magyar sorsok a hazatérést követően – 8. rész
A bűnösök felelősségre vonását célzó törvényjavaslatok – 9. rész.
Vezető kép: MMA
Deplorable
2018-08-22 at 00:41
Leírhatatlanul visszataszító “árpibácsi” és “sólyomszem” szerepe ebben a történetben. Jó annak, aki hisz a pokol létezésében…
P.S.
2018-08-22 at 17:33
A két, az ország legnagyobb huszadik század végi gazembere (Göncz Árpád, Sólyom László) zsák és a foltja. Ezért lettem 2017-ben hadiárva 74 évesen. Ezért nincs ma elfogadható tulajdonszerkezet Magyarországon. Ezért csak 2010 után kezdődött meg a korlátozott rendszerváltás.