GEOrgPOLITIKA – Az ukrán tüzérség hatósugarában Donbaszban (1. rész)
"Moszkvából egy bő 17 órás autózás után értünk le a Donbaszba, 10 km-re vagyunk jelenleg a frontvonaltól. Taktikai okokból nem írom le a pontos helyszínt mivel az ukránok előszeretettel támadnak újságírócsoportokat, akik nem az ő narratívájukat közvetítik, így sem kollégáim, sem magam nem akarom veszélybe sodorni. A szállásunk is számos repesz és kisebb tüzérségi löveg találataitól szellős, több ablak hiányzik és víz is csak naponta kétszer jön a csapból" - írja Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő, a PestiSrácok.hu vloggere és műsorvezetője a helyszínről küldött haditudósításában. GEOrgPOLITIKA a Donbaszból I. rész. Íme a teljes tudósítás:
"Eljöttünk egy bolt előtt, ahol néhány nappal ezelőtt vásárlók veszették életüket egy ukrán rakétatalálat következtében. Az elmúlt héten is random lőtték a település lakóövezeteit, még játszótereket is, ám szerencsére gyermekek nem sérültek meg. Már tudják, hogy az első lövésekkor, robbanásokkor az óvóhelyre vagy más biztonságos épületbe kell beszaladni. Persze mi számít biztonságosnak a rakéták és az USA által szállított kazettás bombák bevetésekor?
Mégis az élet megy tovább, már kora hajnalban tele voltak a buszok és az emberek mentek dolgozni. A környező farmokon is folyt a munka a reggeli városkép szinte normálisnak mutatkozott, annak ellenére, hogy a rommá lőtt épületek, kitört ablakok és becsapódások nyoma láthatóvá teszi az innen nem messze dúló háborút. Az éjszakát átszelő Z és V jeleket viselő katonai konvojok is folyamatosan tudatták, hogy a háborús zónába tartunk. Az egykori ukrán határátkelő most katonai kontrollpont. Nem is akármilyen, három egymásutáni ellenőrzés van, betonakadályok, homokzsákok és páncélozott járművek jelzik a helyzet komolyságát. A katonák állig fegyverben, viszont nagyon barátságosak és udvariasak voltak velünk. Az útlevél és a minisztérium által kiadott speciális engedély átnézése után már nyílt a sorompó és beléptünk a Donbaszba.
Előjött az a régi, izgalmas érzés, amit akkor éreztem, amikor még katonaként mentem missziókba, nem pedig újságíróként. Nem idegen közegben mozgok és ez persze ad egy bizonyos biztonságérzetet is (persze ez elég szubjektív). Néztem a szerény lakótelepeket, a kis családi házakat a napraforgótáblák mellett, el sem tudom képzelni, mit érezhetnek az itt élők. Kilenc éve folyamatosan támadják ezt az oroszok lakta területet az ukránok. Az apró boltok, a garázsfodrászatok és szépségszalonok, vagy a motoralkatrészeket kínáló kis üzletek lehetnének valahol Kelet-Magyarországon is vagy az Alföldön. A hajnali hatkor már a tömött buszon utazó emberek keményen dolgoznak, a harcok ellenére, nem menekültek el. Nem mentek sehova a világban, hogy segélyért tartsák a markukat."
-Most eligazítás következik, de folytatás is, ígérem-
