Miért a nyuszi és miért a tojás? Egy kis húsvéti legendárium
Tojásfestés, tojáspatkolás, hímestojás a locsolkodóknak és persze a nyuszi, aki elrejti az édességeket és az ajándékokat, ezek nélkül nincs is húsvét, ám érdemes kicsit utánanézni, hogy honnan is jönnek ezek a szimbólumok. A tojás már a régi rómaiaknál is a megújhodás és az újjászületés egyik jelképe volt, a kereszténységben pedig Jézus sírjára utal. A nyuszinak nem volt könnyű dolga, neki a rókával kellett megküzdeni, mivel Észak-Európában egy ideig ő felelt a húsvéti ajándékokért.
A piros tojás nálunk keresztényeknél Jézust és az ő sírját szimbolizálja. A tojás, mint a sír, az abból kikelő új élet pedig a Megváltó feltámadását jelképezi. A piros szín Jézus vérére utal, amelyet az emberiségért ontott a kereszten. Igaz a tojás már az ókori Róma tavaszi ünnepein is fontos szerepet kapott, ott a tavaszi megújhodást ünnepelték megfestett tojásokkal. Sőt, a nyuszi is felbukkant már az akkori agorákon, mivel a szapora kis állat a termékenységet jelképezte és persze a gyermekek az ókorban is imádták simogatni az aranyos kis állatkákat.
A piros tojások szokása a XVI. században terjedt el a keresztény Európában. A böjt alatt a tojás is tabunak számított, persze a tyúkoknak ez mindegy volt és tojtak szorgalmasan. A gazdasszonyok, hogy megőrizzék a tojást a megromlástól megfőzték, a már említett Jézus vére jelkép miatt pirosra festették és hideg helyre tették. A böjt elmúltával az asztal dísze is volt a pirostojás és egyben ajándék is a betérő vendégeknek. Sok helyen, főleg északon ekkor még a róka, sőt a szarka hozta az apró ajándékokat a gyermekeknek. A nyuszi a tojás mellett fizetőeszköz is volt. Sok gazda a bérelt szántóért tojással és élő nyulakkal fizetett a föld tulajdonosának. Mivel a bérlet fizetése pont húsvétra esett, ez lassan belopta a nyulakat a húsvéti legendáriumba. Rókakoma és a szarka lassacskán kiszorultak és már csak Finnországban vitték a húsvéti édességet vagy a csutkababákat. Délebre a vörösbundás ravaszdi már csak a tyúkólokat fosztogatta, a lopós szarka pedig maximum tettestársa lehetett. A tapsifüles máig verhetetlen a mérsékelt égövben.
A csokoládégyártással szinte egyidőben jelentek meg a húsvét jelképei is, azaz a nyuszi és a tojás. Igaz XIX. században még csak a gazdag előkelő családok gyermekei harapták le a csokinyuszik füleit, de az iparosodás és a csokoládégyárak lassan az ünnep kedvenc édességévé tették őket. Ha kicsit nyugatabbra tekintünk, a germán és az angolszász vidékeken a húsvét neve Ostern vagy Easter a germán Ostara istennő nevéből ered, aki a tavasz és a hajnal istennője volt. Északon kereshető a húsvéti locsolkodás egyik legendája is. A viking lányok Ostara ünnepén összegyűjtötték a hajnali harmatot és azzal mosták meg arcukat, hogy szépek és fiatalok maradjanak.
Ám van egy másik legenda is, amelyet még nagymamám mesélt és ezért is oly kedves szívemnek: Miután a rómaiak megfeszítették Jézust, az asszonyok a kutaknál vízhordás közben beszéltek a történtekről és nagy tömeg jött össze, hogy meghallgassák, mi is történt a Megváltóval. A római katonák, hogy oszlassák a tömeget elvették a bőrből készült vödröket az asszonyoktól és lelocsolták őket, hogy szégyellve vizes ruházatukat hazamenjenek és ne pletykáljanak tovább. Más legendákban is megjelenik a víz, mint mágikus dolog, ami megtisztít a bűnöktől és minden rossztól. Bármit is választunk a húsvét a tavasz és a megújhodás ideje, ami mindig csodával, várakozással és szeretettel tölti meg szívünket. Én most az Alföldön ünneplem a húsvétot és jó látni, hogy itt még él a locsolkodás hagyománya, még ha a biciklik kissé dülöngélve is haladnak az úton néhány kupica házi után.
Fotó: Facebook
