A betlehemi csillag rejtélye

Jézus Krisztus, a keresztény hitben Isten Fiának születése után három napkeleti "király" jelent meg Jeruzsálemben. Így meséli el Máté evangélista a Biblia Újszövetségében. Mivel Máté egy új király születését jelentette be nekik, a három bölcs egy új csillagot követett Jézus jászolához Betlehembe. Mert a biblia szerint a betlehemi csillag a jászol felett ragyogott. Csillagászok azon tanakodnak, hogy vajon Halley üstököse volt-e? 

Ott van ma is a legtöbb karácsonyi díszítésben

Ott van ma is, számtalan karácsonyi díszítésben és Betlehemben egy csillag a jászol felett. Néha hosszú csóvája van, és üstökösre hasonlít. Az üstökösök néha nagyon fényesek, és csak rövid ideig láthatók – ez illik a karácsonyi csillaghoz. Az üstökösöket azonban általában a szerencsétlenség hírnökeinek tekintették. 1301-ben látható volt a Halley-üstökös, amely rendszeresen, körülbelül 76 évente jelent meg az égen. A firenzei festő, Giotto di Bondone látta az üstököst, és ő volt az első, aki Jézus jászola felett ábrázolt egy üstököst. Halley üstököse azonban csak sok évvel korábban, Kr. e. 12-ben volt látható Betlehemben. Más üstökös nem volt látható ott a megfelelő időben. A megfelelő időpont ma általában Kr. e. 7. és 4. év közé tehető, arra az időszakra, amikor Jézus feltételezhetően megszületett. Abból az időből nincsenek feljegyzések üstökösökről, és az ismert periodikus üstökösök közül matematikailag sem lehet fényes üstököst azonosítani a karácsonyi csillaggal. Már az ókorban is aprólékosan megfigyelték az éjszakai égboltot a kor  csillagászai. Egy fényes üstököst biztosan nem csak a három napkeleti bölcs vett volna észre. Mégis, Mátén kívül kortársai közül senki sem említ fényes égi jelenséget. Ezért a Kr. u. 2. század óta az emberek azon tűnődnek, hogy mi lehetett a betlehemi csillag.

Két nagy bolygó alkotja Kepler betlehemi csillagát

Az üstököselmélet alternatíváját a 17. században Johannes Kepler csillagász mutatta be: 1603-ban megfigyelte a két nagy és nagyon fényes bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz együttállását az éjszakai égbolton. Egy ilyen nagy együttállás rendszeresen előfordul, és kiszámítható. Kepler kiszámította, hogy Kr. e. 7-ben is bekövetkezett: A két bolygó mindössze néhány hónapon belül háromszor találkozott. Egy ilyen együttállás körülbelül 20 évente történik, és a két bolygó mindig háromszor egymás után találkozik. Ez a jelenség annyira szabályos, hogy az ókori csillagászoknak és bölcseknek, akik régóta megfigyelték és leírták a stabil bolygópályákat, ismertük kellett.

Így jön létre a három nagy együttállás 

A Nap körül, a Föld pályáján kívül keringő bolygók minden évben egy visszafelé irányuló hurkot írnak le az égbolton. Ez azért történik, mert a gyorsabban mozgó Föld a belső pályáján megelőzi az adott bolygót. A bolygó ezután egy ideig visszafelé mozog az állócsillagokhoz képest. Ahelyett, hogy kelet felé haladna, a külső bolygó először nyugat felé mozog, majd irányt vált, és vissza kelet felé halad. Húszévente a gyorsabban mozgó Jupiter megelőzi a Szaturnuszt a belső pályáján, és mindkét bolygó szinte egyszerre írja le ezt az ellentétes hurkot. A közelebbi Jupiter azonban egy sokkal nagyobb hurkot ír le, sokkal gyorsabban, mint szomszédja, a Szaturnusz, ezért mindkét irányban egyszer megelőzi – összesen háromszor. Nem valószínű, hogy a Jupiter és a Szaturnusz nagy együttállását akkoriban új csillagként érzékelték. Kr. e. 7-ben hónapokig megfigyelhető volt, ahogy a Jupiter és a Szaturnusz közeledik egymáshoz, elhalad mellettük, majd távolodik, majd újra közeledik, és így tovább. De Kepler óta évszázadokig az emberek azon tűnődtek, hogy Kepler elmélete valóban megmagyarázhatja-e a betlehemi csillagot.

Kepler szupernóva-elmélete 

Csillag született. Kepler maga látszólag soha nem hagyta abba a betlehemi csillagon való elmélkedést, mivel mindössze egy évvel később egy másik elméletet vázolt fel a fény eredetéről: 1604-ben a csillagász megfigyelt egy „Stella Novát” – szinte pontosan ott, ahol a „nagy együttállást” megfigyelte. A „Stella Nova” jelentése „új csillag” –, de ami hirtelen ilyen fényesen ragyog az égen egy rövid időre, az valójában nem egy új csillag, hanem egy korábban jelentéktelen csillag heves robbanása. Ha az egész csillag megsemmisül a robbanásban, akkor ma szupernóvának nevezzük. Kepler megpróbálta összeegyeztetni a két elméletét: Azt vizsgálta, hogy a bolygók együttállása okozhatta-e a csillagrobbanást.

Keresik Krisztus születési dátumát

 Miért olyan fontos, hogy pontosan mi volt a betlehemi csillag? Ha ismert lenne a jelenség kozmikus oka, a csillagászok ki tudnák számolni, hogy mikor történt. Végül pedig Jézus születési idejét is megtalálták volna – nemcsak helyszínként, ahogy a három bölcs állította, hanem pontos dátumként is. Mert valószínűleg nem december 24-e volt az 1. évben. Ez azonban irreleváns a karácsony fogalmához képest. Az ünnepet aligha halasztanák el, még ha lenne pontos dátum is. A betlehemi csillag pedig egyszerűen a karácsonyi csoda része. Áldott Karácsonyt kívánok minden olvasónknak.