Az utolsó békés karácsony?

Az utóbbi évtizedek idilli képe azonban mégis összetörni látszik az elmúlt időszakban. Az ember a zsigereiben érzi, hogy valami baj készül, de ha nem érezné, akkor az arcába mondanák a médiumok fröcsögő üzenetei, hogy „készülj, mert a lövészárokban kell meghalnod”. Az I. és a II. világháború előtt is hasonlókat mondtak és persze úgy haltak meg tízmilliók, hogy valódi értelme nem volt akkor sem. Most sem lenne azon kívül, hogy egyesek degeszre tömik a zsebüket és erőviszonyok változnak meg mások javára. Ezt a „nemes” hagyományt, a háborúra való eszetlen készülést igyekeznek követni most is sokan, csak most még a régi idők kemény emberei sincsenek meg hozzá, nincs kit csatasorba állítani Európában, csupán a háborús őrület maradt meg úgy, ahogy bő nyolcvan és száz éve megvolt. Ebben a hangulatban készültünk a karácsonyra.

Legyen mindig békés a karácsony

Mégis, az ember addig bízik a józan ész hatalmában, amíg csak lehet. Naiv dolog azt gondolni, hogy az emberiség bármit is tanult volna a hibáiból, mégis bízni kell benne, ám anélkül minden hiú ábránd marad, ha nem teszünk semmit. A Jóisten is csak akkor segít, ha mi magunk is mindent megteszünk, különben hiába várjuk a sült galambot a szánkba, csak a pofon jön helyette. Most pedig eljutottunk oda, hogy 2025 karácsonyán, a békés családi fészekben, a szívünk legmélyén attól félünk, hogy talán nem lesz egy jó ideig ilyen meghitt és békés ünnepünk. Amikor a Megváltó leszállt közénk és üdvösséget hozott a világnak, akkor nem azt akarta, hogy tetézzük a bűneinket, de nem telt el olyan generáció, amikor erre ne cáfolt volna rá az emberiség. Most megint itt állunk a vörös vonalnál és imádkozunk, hogy többségben legyenek azok, akiknek a szíve és az esze a helyén van.

A háborús karácsonyok és húsvétok történeteit nem szeretnénk tovább díszíteni saját történeteinkkel, mi magyarok már megszenvedtük előre is ezeket a gyászos időket. Sosem akartunk háborút, ám a XX. század véres kavalkádjában mások helyett is mi vittük el a balhét, és bár nem mi hordoztuk körbe a véres kardot, mégis minket büntettek meg úgy, hogy államiságunk, nemzetünk léte is veszélybe került. A józan hangok ideje most jött el ismét, merítsünk erőt a karácsonyi asztal családi békéjéből, vegyünk egy mély levegőt 2026 elején, mert ha most rossz irányba megy a világ, ha nem figyelünk oda, akkor megint a pusztulás környékez meg mindannyiunkat. És akkor már nem lesz visszaút, csak az emlékek maradnak a békés karácsonyokról, de visszatérni nem tudunk majd ezekhez a gyönyörű időkhöz. Ha kihuny a szeretet és a béke fénye, akkor a fenevad időszaka köszönt ránk, azt pedig egyetlen jó szándékú ember sem szeretné. Ez most a mi felelősségünk, ezért gyűjtsünk erőt, és ezért hallassuk a hangunkat, mert ha csöndben maradunk és tűrjük a sorsunkat, akkor ugyanolyan bűnösek vagyunk, mint akik a világfelfordulást támogatják. Nagy felelősség ez, ám mégsem nehéz, csak legyünk önmagunk.