Történelmi időket élt az ország 1989 telén. A III/III-as Csoportfőnökség heti jelentésében felbukkan a vitaestre készülő Gyurcsán(y) Ferenc, valamint a román megszállást vizionáló Morvai Ferenc neve. Annak is tanúi lehetünk, ahogyan Bajnai Gordonék megalapítják az Unió a Demokratikus Szocializmusért nevű szervezet, amelyet néhány hónappal később meg is szüntetnek. Az ország a változásra, az MSZMP a túlélésre készült.
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
1989 februárjának első hetében járunk. A formálódó ellenzék, a hosszú évtizedek után ismét sebezhetőnek, legyőzhetőnek tűnő állampárt (az MSZMP) és a Belügyminisztérium III/III-as Csoportfőnöksége is nagy erőkkel készült március 15-ére, hogy legalább az eseményeket irányítsák, ha már az ünnepséget nem tudták megakadályozni. Bár egy évvel azelőtt már újra tízezrek gyűl(het)tek össze Budapesten, 1989 tavaszán százezreket vártak az utcákra – be is jött a számítás. Óriási, állambiztonsági szempontból ijesztő tömeg rémképe lebegett a munkatársak előtt, s ekkora már az is kiderült – részben éppen ezekből a jelentésekből –, hogy az ellenzék nem kért a közös ünneplésből. Hiába erőltette az MSZMP, hiába dolgoztak ezen (is) a hálózat mindenhová beszivárgó emberei. A III/III-as Csoportfőnökség huszonnyolc oldalas “tájékoztató jelentéséből” szemezgettünk, amelyre a Hamvas Intézet archívumában leltünk rá.
A Batthyány örökmécsesnél tartott megemlékezés / Fotó: Fortepan.hu
Állambiztonsági félelem: akár a kordont is áttörhetik
„Az alternatív szervezetekről nyert információk szerint egyre nyilvánvalóbbá válik, nem kívánnak részt venni a „hivatalos”, az MSZMP és a KISZ által szervezett megemlékezéseken, azoktól mind a főváros mind tekintetében elhatárolják magukat” – fogalmaztak a belügyminisztériumi jelentés első oldalán. Önmagában már ez is kellemetlen fejlemény volt (a megújuló, hibáit belátó, önkritikát gyakorló MSZMP illúzióját erősítette volna ez a közösködés), hát még az ellenzéki szervezetek között formálódó összefogás. „Több vidéki városban tárgyalások folynak az alternatívok között, közös demonstrációra” – írták ezzel kapcsolatban a jelentésben, amelynek bevezető szakasza végén a március tizenötödikei ünnep esetleges „eldurvulására” utaltak: „információk keletkeztek arról, hogy szélsőséges csoportok egyes tagjai a fővárosban az ünnepségek korlátozása esetén a kordonok áttörését is megkísérlik” – olvashatjuk.
Gyurcsán(y) Ferenc értékekről, jövőképről
Voltak, akik ’89 februárján biztosan biztosan nem az ünnepségre vagy kordonok áttörésére készültek. Inkább távlati terveik voltak. Az összefoglaló jelentés 11. oldalán felbukkant egy később nagyon is ismerté vált név, jellemző, hogy ekkor még elírták a BM munkatársai. „1989. február 7-én 19.00 órai kezdettel a Janus Pannonius Tudományegyetemen „helyzetelemzés, értékek, jövőkép” címmel vitaestet rendeznek. A vitaesten – többek között – részt vesznek: Gyurcsán (így – a szerk.) Ferenc a KISZ KB titkára, Deutsch Tamás a budapesti FIDESZ ideiglenes választmányának tagja, valamint Molnár János pécsi református katolikus pap is”. (Néha azért jó lenne visszamenni az időben. Ki ne szeretné meghallgatni, hogy mit mondott a fiatal Gyurcsány az értékekről és a jövőképről? Néhány hónappal később (1989 júniusán) tett szónoklatát legalább megőrizte az utókor (vagyis a NAVA archívuma). „A reformer nem menekül. A reformer szembenéz” – mondta a későbbi miniszterelnök 1989 nyarán, miután lemondott a KISZ-utódszervezet Demisz alelnöki posztjáról, és belevágott az Új Nemzedékbe).
A reformer nem menekül / Forrás: Nava.hu
Megalakult a mátyásföldi Nemzeti Szocialista párt!
Persze nem csupán a fiatal Gyurcsány Ferenc fáradozott a haza fényre derítésén. A jelentésben olvasható egy teljesen ismeretlen név. A BRFK szerint ’89 elején egy bizonyos „Gassz Ferenc (Bp. 1969. 04. 08. Szabó Irén) B., XVI. Enikő u. 1. I/6. szám alatti lakos 7 társával együtt – titokban – Nemzeti Szocialista Pártot szervez”, azaz szervezett. Utólag hozzátehetjük: nem jutottak messzire (a párt nevéből ítélve – szerencsére).
Magyarok, Kalasnyikovot vegyetek! Ára: 5000 Ft
A kivonuló szovjet katonák nyilván közönyösen nézték a politikai helyezkedést, jó kereskedő módjára inkább végkiárusítást tartottak. Szó szerint: „A szentlőrinci MSZMP titkárát megkeresték és bejelentették, hogy a dombóvári szovjet alakulat katonái – akik rövidesen elhagyják az országot – a személyes tárgyaik és egyéb felszerelésük (pl. ruha, benzin) vonatkozásában kiárusítást folytatnak. Volt olyan, aki a géppisztolyát 5.000 Ft-ért árulta”. Azóta sem derült ki, hányan vettek Kalasnyikovot, a szerző egyik volt kollégája büszkén mesélte, hogy az ő pincéjében több is található.
Ruszkik, haza / Fotó: Fortepan.hu
Románia elfoglalja egész Magyarországot
Voltak, akik szerint szükség volt ezekre a fegyverekre. Rémhírkeltőkből – és megélhetési rettegőkből – 1989-ben sem szenvedtünk hiányt. Valószínűleg előbbiek közé sorolható a jelentés 13. oldalán szereplő Morvai Ferenc. A vállalkozó-politikus (aki a rendszerváltás után az FKGP színeiben egyéni mandátumot szerzett, idei bejelentése szerint pedig megtalálta és birtokolja Petőfi Sándor koponyáját…) román támadástól tartott. „1989. február 3-án a miskolci KIOSZ Székházban az MDF vállalkozási fórumot rendezett, amelyen kb. 150 fő vett részt, közöttük Morvai Ferenc. Morvai a hozzászólásában kifejtette, hogy az USA-ból kapott egy térképet, amely a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulását követő Romániát ábrázolja, amikor a Tisza Románia középén fog áthúzódni. Arra számítanak, hogy Románia elfoglalja egész Magyarországot”. Morvai a jelentés szerint fel akart készülni a háborúra: „Javasolta 4-5 hónapi élelem beszerzését, mivel a közeljövőben nagy csetepaté várható”. Bár a Petőfi-kutatásra – állítása szerint – sok milliót költő Morvai Ferenc nem bizonyult jó jósnak, érdemes elolvasni ezt a vele készült, igen szórakoztató mélyinterjút.
Egyszer már eljutottak Budapestig… / Fotó: Wikipédia
Bajnai: Szó sincs vagyonátmentésről!
A gyurcsán(y)i vitaestből is láthattuk, hogy az ifjúkommunisták nem a háborúra, inkább a túlélésre készültek. Újabb – az iratban meg nem nevezett – ismerősre bukkantunk a jelentés 18. oldalán: Bajnai Gordonra: „Információ szerint szervezés alatt áll egy „Unió a Demokratikus Szocializmusért” nevű ifjúsági politikai szervezet, amely (nem tisztázott) célja az MSZMP politikai célkitűzéseivel való egyetértés. Az Egri Tanítóképző Főiskola KISZ Bizottsága nyilvánosságra fogja hozni az Unió programját. Öt hallgató belépését követően már (ez ügyben fórumot fognak tartani február 8-án) a jelentést cím, személyi szám feltüntetésével meg kell küldeni a KISZ KB-nak. A főiskolán a KISZ működése már amúgy is formális”.
Nem tartaná szimpatikusnak / Forrás: Nava.hu
Később kiderült, hogy a hamar kiszenvedett Unió ügyvivője Bajnai Gordon – ki más? – volt, a KISZ-utód Demisz „megreformálására” született szervezet (lásd még: Gyurcsány Új Nemzedéke) még 1989-ben megszűnt. Érdemes megnézni a fiatal, bajuszos Bajnaival készült ’89-es interjút, amit a szervezet megszűnésekor készítettek. Arra a kérdésre, hogy mit csinálnak a KISZ-vagyonból kapott „legalább másfél-kétmillió forinttal”, esetleg „átmentik-e az értékeket”, Bajnai természetesen nemmel felelt. „Nem, semmiképpen, nem tartanám szimpatikusnak” – mondta. Állítása szerint azt tervezték, hogy inkább létrehoznak egy alapítványt, amiből minden hallgató alanyilag profitál, mindenféle “ideológiai megkötöttség nélkül“. Igazán szép, reformer gondolat! (Lábjegyzet: Az ügyészség tavaly indított pert a Demisz megszüntetéséért, a gyanú szerint a mintegy hárommilliárd forintos KISZ-vagyon törvénytelenül “szállt” a szervezetre, hiszen elnöke elismerte: a Demisz nem jogutódja a KISZ-nek. Még szerencse, hogy legalább a megreformálása jól sikerült).
A jelentéseket olvasva felemás érzései lehetnek az olvasónak. A nagy reformerekből miniszterelnökök lettek, de legalább a román megszállás elmaradt. Cikkünk második részében bemutatjuk, hogyan vált Pozsgay Imre ’89 februárjában a rendszerváltás rocksztárjává.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS