Hack Péter, volt SZDSZ-es politikus a Mandinernek adott interjújában a globalisták és szuverenisták között zajló küzdelemről, a civilizációs és kulturális összecsapás rémképéről, valamint a szabad, kritikus gondolkodás szigeteinek megmaradásáról beszélgetett Orbán Balázzsal, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkárával. Hack szerint nagyon rossz folyamat indult el 2004-2005 környékén, amikor a lopakodó föderalizmus egyre inkább teret nyert, majd napjainkban egyre élesebben próbálja elnyomni a nemzeti szuverenitást hangoztató véleményeket.
A volt liberális politikus a beszélgetés során kitért arra, hogy egyre jobban euroszkeptikussá válik; úgy érezte, hogy 2005 után az EU a föderalista és a nemzeti szuverenitás közül az előbbit választotta, amivel Hack egyáltalán nem ért egyet:
Az itteni kulturális és nyelvi identitással kapcsolatos hagyományok egészen mások, mint az Egyesült Államokban. Őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy az európai futballmeccseken azt skandálnák a szurkolók, hogy „EU, EU!”, mint az Egyesült Államokban a „USA, USA” szavakat. A mi kontinensünk egy egészen más közeg.
Nem érdemes mindenben másolni az Egyesült Államokat
Ezért úgy gondolja, hogy a tengerentúli tradíciók kritikátlan másolása egyértelműen káros egész Európára nézve, hiszen kevesebb haszonnal járna, mint negatív hatással. Orbán Balázs felvetette a “lopakodó föderalizmus” 2005 előtti térhódítását, mely később egyre egyértelműbben és nyíltabban került a fősodorba, Hack Péter pedig válaszában kitért arra, hogy a helyzet helyes értékelésének érdekében nyílttá kell tenni a diskurzust a témában, azonban a 2019-es EP-választások egyértelműbbé tették a választóvonalakat, míg korábban még Juncker is tagadta az Európai Egyesült Államok tervét és a migránsok befogadását. A választóvonalak érintették a néppártot is, ahol megosztottak voltak több kérdésben, de az euroszkeptikus álláspont akkor kapott még egy pofont, amikor a britek kiléptek az EU-ból, és ez megmutatta az unió valódi arcát is:
Aki nyitott szemmel nézi a Brexit-folyamatot, az láthatja, hogy az unió nem az, aminek mutatni igyekszik magát. Tehát nem egy szuverén nemzeteken nyugvó kontinentális szervezet, amely szabad együttműködésen alapszik.
Orbán Balázs rámutatott, hogy a jelenlegi európai jogalkotó és jogalkalmazó elit annyira elkötelezett az egységes európai projekt kialakításában, hogy elsiklanak amellett, hogy tulajdonképpen az Egyesült Államok utópisztikus európai leképezésén dolgoznak, melynek során a független intézmények is beleolvadnak a rendszerbe. Ezzel Hack Péter is egyetértett, aki szerint óriási dilemma, hogy mit hogyan adjon fel egy adott állam, példaként említve, hogy a büntetőjog területén akár feladjuk-e a nemzeti szuverenitást az európai igazságszolgáltatás rendszerének továbbfejlesztése érdekében:
Jó lenne szakmai szempontok alapján is rámutatni arra, hogy mi a probléma azzal, ha bizonyos szervezetek gyakorlatilag mindenfajta számonkérhetőség nélkül dönthetnek emberek szabadságáról, becsületéről, életéről.
Globalizmus kontra nemzeti szuverenitás
Hack Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi tendenciában az is probléma, hogy mindent globális problémának állítanak be, amire csak globális válaszokat lehet adni.
Tehát eleve kizárják azt a lehetőséget, hogy erős nemzetek összefogására alapozva lehetne ezen problémákon változtatni
– tette hozzá Hack Péter.
Orbán Balázs. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ezt követően szóba került a lehetséges magyar válasz és magyar mozgástér az egységesítő törekvésekkel szemben, melyben Orbán Balázs és Hack Péter is egyetértett abban, hogy a magyarság utolsó 500 évének történelme megtanította a nemzetet arra, hogy hogyan tudjon hatékonyan ellenállást kifejteni, hiszen mindig harcolni kellett valaki ellen akár fegyverrel, akár passzív rezisztenciával. Erre a volt SZDSZ-es politikus a következő példát állította:
Úgy látom, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben meg tudta teremteni ezt a fajta önállóságot, és ügyesen együttműködve a Visegrádi négyekkel, az egyik visszatartó erővé vált a föderalista törekvésekkel szemben.
Hack hozzátette azt is, hogy a kulcsa a jelenlegi helyzetnek az, hogy Magyarország felismerte, hogy bármely témáról is van szó, helyette akarnak dönteni.
Úgy ugrottunk fel a vonatra, hogy nem tudtuk, pontosan hova megy
Érdekes szelete volt az interjúnak a rendszerváltás időszakának nyugati irányba való elmozdulása, az ezt követő közel másfél évtized irányultsága, valamint a 2004-es uniós csatlakozás után történt változások elemzése. Hack Péter szerint
2004 októberében fogadták el az Európai Alkotmány szövegét, ami a csatlakozás kezdetén még nem is volt napirenden. Szóval Magyarország úgy ugrott fel a vonatra, hogy nem tudta, az pontosan hova megy. A mai baloldali ellenzéknek nincsen ezzel problémája, mert úgy vélik, hogy nincs élet az unión kívül, és bármerre is tart Európa, nekünk is arra kell tartanunk.
Ezzel szemben a jelenleg többek között egyetemi tanárként dolgozó volt politikus azt gondolja, hogy a magyar társadalom nagy része rájött, hogy nem jó dolog, ha mozgástér nélkül marad az ország, ha elveszik egyes országok vétójogát és leszavazzák őket. Ehhez ironikusan hozzátette, hogy vannak olyan pártok, akik ezt nem veszik észre, és a DK-ra utalva kijelentette, hogy elgondolkodtató, amikor egy 16 százalékot szerzett párt azt mondja az 52 százalékot elérőre, hogy az veszített.
A “haladók” döntik el, hogy mi az emberi jog
Az interjú végén az emberi jogok kérdését boncolgatták a felek, hiszen manapság ez egy rendkívül kiszélesedett kategóriává vált. Hack Péter erre reagálva elmondta, hogy
az emberi jogok feltétlen támogatói azt próbálják állítani, hogy ezek az emberi jogok az örökkévaló rendben léteztek, és mivel az egész emberiség fejlődik, ezért e jogok is folyamatosan kibontakozóban vannak. Ezzel szemben én, aki konzervatívnak vallom magam, nem gondolom azt, hogy ezek az emberi jogok egy fejlődés eredményei.
Rámutatott a felelőtlen emberi jogi kérdések kiterjesztésének veszélyességére: Hack kiemelte azt is, hogy Amerikában már az anyaméhben fejlődő magzati élet mibenléte is társadalmi vitakérdés, aki pedig progresszívnak akar látszani, a nők emberi jogai mellé áll, pedig a magzat nem egy szemölcs, amit el lehet távolítani. Veszélyes következményei lehetnek annak, ha túlzásba viszik ezeket a törekvéseket:
Ezt látjuk már Amerikában is, ahol ha egy cukrász nem akar olyan süteményt sütni, amin két azonos nemű személy csókolózik, akkor bíróság elé viszik. Miközben nyilván lenne ezer másik cukrász, aki ezt megcsinálná. Csak itt nem az a cél, hogy elkészüljön az adott sütemény, hanem hogy az, hogy amit a „haladók” gondolnak, azt azokra is rákényszerítsék, akik nem értenek velük egyet.
Hack Péter. Fotó: lumens.hu
A szabadság kis szigetei
Végül Hack Péter rávilágított arra, hogy ma Európában fontos az, hogy megmaradjon a kritikus gondolkozás, hiszen akkor megmaradnak a szabadság kis szigetei is. Ha ez elveszik, akkor akkor gyakorlatilag egyfajta jogpozitivizista gondolkodás válik egyeduralkodóvá, ami az uniós jogot tekinti abszolút követendő és kiszámítható normának, és azonnal extrém vagy szélsőjobboldali jelzőt kap mindenki, aki ezt meg meri kérdőjelezni.
Ha valaki vállalja, hogy szembemegy az európai főiránnyal, ami alapvetően egy tudományos-kulturális főirány is, akkor van rá esély, hogy megmaradnak a szabad gondolkodás keretei. Tulajdonképpen ezen dől el ez a küzdelem.
Forrás: Mandiner; Vezető kép: ATV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS