„Egy háborúnak akkor van vége, amikor az elpusztultakat el lehet siratni” – mondta néhai Menczer Gusztáv egykori Gulág-fogoly arról az évtizedekig elhallgatott, de később is tabusított tragédiáról, amely hét-, de inkább nyolcszázezer magyar embert érintett. Most egy hatalmas lépés történt a múltfeldolgozást, a kollektív megbékélést tekintve, az oroszok december elsejéig átadják a közel hétszázezer magyar hadi- és politikai fogoly azonosító kartonját. Ezt a fantasztikus hírt a Parlamentben jelentették be, ami szimbolikus azután, hogy a szocialista kormányok alatt még beszélni sem beszéltek a Gulágról. Persze pontosan tudjuk, hogy miért. Ahogyan Placid atya mondta „nagyon nehéz az olyan öreg emberekkel mit kezdeni, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust.” A Gulág tragédiáját Magyarok a Gulágon című honlapunkon (Magyarokagulagon.hu) is körbejártuk, az unikális hangfelvételek, interjúk, borzasztó és felemelő történetek most is meghallgathatóak, elolvashatóak.
Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját. A történelmi, történészi szempontból hatalmas lépést az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, Andrej Juraszov jelentette be hétfőn délután a Parlamentben.
A Gulágra hurcolt magyarokról a diktatúra alatt beszélni sem lehetett, és az elhurcolt magyarok számát később is letagadták. Csak az elmúlt évekre vált világossá, hogy legalább hét-, de inkább nyolcszázezer magyar került szovjet hadifogságba Magyarország megszállása idején.
A magyar kormány 2015 és 2017 között hirdette meg a Gulag emlékévet, amely a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én zárult le. Mi is erre az emlékévre készítettük el a Magyarok a Gulágon című honlapunkat, amelyre Stefka István korábban elkészített interjúit, hanganyagait tettük fel, ritka fotókkal, hihetetlen, de megtörtént történetekkel.
Azokat a beszélgetéseket, amelyeket az azóta már többségében sajnos elhunyt túlélőkkel készített. Közéjük tartozott az a Menczer Gusztáv, aki maga is fogoly volt, és aki rengeteget tett azért, hogy a Gulág történetét egyre többen megismerjék.
Ő mondta azt, hogy
„Egy háborúnak akkor van vége, amikor az elpusztultakat el lehet siratni”.
Ha ezt a mondatot ízlelgetjük, akkor értjük, miért is olyan óriási lépés ez a közel hétszázezer karton. Honlapunkon meghallgathatóak azok a hanganyagok, amelyeket Stefka Istvánnal a túlélőkkel készített. A megtörhetetlen Marczin Borbálával, aki “irigyelte” Szolzsenyicin könnyűsorú regényhősét, vagy azzal a baráti-testvéri társasággal, amelynek tagjai még a Gulágon ismerkedtek meg.
Menczer Gusztáv, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke beszédet mond / Fotó: MTI
Hosszú volt az út a SZORAKÉSZ-től a mostani megállapodásig
Menczer Gusztáv 1989-ben hozta létre a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetét (SZORAKÉSZ), amelynek haláláig elnöke volt. A magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok először 1992-ben, majd 1998-ban részben már hozzáférhetővé váltak, de össze össze sem lehet hasonlítani azt a lehetőséget a mostanival. A kilencvenes években még csak az elhunyt hadifoglyok (1992-ben ötvenezer, most hatvanötezer Szovjetunióban meghalt magyar rabról tudunk) adatait tartalmazó adatbázist adták át.
A mostani együttműködés szerint december elsejéig öt szakaszban összesen 682 131 nyilvántartó karton másolata kerül a Magyar Nemzeti Levéltár megőrzésébe, ami 1 364 262 digitális felvételt jelent. Az átadást követően kezdődhet meg a kartonokon többnyire magyarul nem tudók által cirill betűkkel, fonetikusan rögzített nevek és egyéb adatok feldolgozása, a magyar dokumentumokkal való összevetés révén a kartonokon szereplők azonosítása.
A kartonokon 18 releváns információ van. Az adatok között szerepel például a fogoly neve, apja neve, a születési év, a láger neve. Ha a kutatók az adatok feldolgozásával végeztek, meg tudják majd mondani, hogy a fogoly hol halt meg, de akár azt is, hogy hol lett eltemetve. Így tisztességgel el tudunk búcsúzni azoktól a halottaktól, egykori foglyoktól, meghurcolt emberekről, akikről évtizedekig még beszélni sem lehetett.
Az Országgyűlés alelnöke, Latorcai János szerint a mostani lépés az „információs kárpótlás” szempontjából a legfontosabb, és azért, hogy mindenki tanuljon a múltból, a „kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg”. Latorcai szerint most minden remény megvan arra, hogy ezt az első nagyszabású projektet újabbak kövessék. Így a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak. Tudjuk, hogy hihetetlen, itthon már eltüntetett, vagy meg sem őrzött titkokat rejtenek a moszkvai levéltárak.
Gulág / Forrás: Magyarokagulagon.hu
Azok az öregek, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust
Adódik a kérdés, hogy miért is hallottunk 2010 előtt olyan keveset a Gulágról, amikor a legtöbb magyar családot érintette? Placid atya – aki 2017-ben hunyt el, miután 2016-ban még megünnepelte századik születésnapját – Stefka Istvánnak évekkel ezelőtt erről ezt mondta:
„Talán azért, mert nagyon nehéz az olyan öreg emberekkel mit kezdeni, akik nem brosúrákból ismerték meg a kommunizmust.”
„A hosszú évtizedek távlatából mára kezd elhomályosulni mekkora szenvedést jelentett a Gulág az emberiség 20.századi történelmében. A szovjet rendszer az 1990-es évek végéig gondosan elzárt minden dokumentumot, „tabusította a témát” – írtuk a honlapunkon. – A lágerek egykori helyszíneit nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek, nem készült filmadaptáció, az amerikai filmipart – a holokauszttal ellentétben – nem érintette meg a Gulág története. Ez – érintettség híján – még valamelyest érthető, az jóval visszásabb, hogy a nyugati baloldali értelmiség is cinkosan hallgatott, nehogy ártson ezzel a szocialista eszmének.
Ennek hatása máig él, így történhet meg, hogy máig nincs olyan megrázó képsor, filmalkotás, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült, noha az áldozatok száma több tízmillióra tehető. A Gulág nem vált a köztudat, a tömegkultúra részévé.”
Szerencsére azóta történtek apróbb, nagyobb lépések. Legalábbis hazánkban. Végre elkészült egy sikeres tévéfilm, az Örök tél – amit a kipróbált és többször bizonyított Köbli Norbert, Szász Attila páros készített –, Hobo is nagy sikerrel mutatta be A gulag virágait a Nemzeti Színházban, ahogyan az az installáció is látványosra sikeredett, amelyet az Inconnu-s Molnár Tamás készített. A Gulag letagadhatatlanná vált, és most az oroszok is tettek felénk egy nagyon fontos gesztust. Komoly lépés ez a megbékélés felé.
Vezető kép: Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS