A Hálózat: Mensáros László rab volt a filmvásznon, de a valóságban is – Még a főszerepért járó díjat sem vehette át külföldön (Videóval)

Forgattunk egy megrázó adást Badacsonytomajon, ahol bemutattuk az ott álló egykori kommunista internálótábor romjait. A tábor megjelent már egyszer a filmművészetben, a Nyár a hegyent ott forgatták, főszereplője, a zseniális Mensáros László nem csak a filmvásznon, a valóságban is rab volt. Kétszer is börtönbe zárták a kommunisták, az elsőnél Kádár még belügyminiszter volt (a főnök Rákosi elvtárs), a másodiknál már Kádár volt a karmester. A Nyár a hegyent a megbízható, belső kritikára alkalmasnak vélt kommunista rendező, Bacsó Péter jegyezte. Utóbbi aratta le a babérokat is, Mensáros László még a mexikói filmfesztivál fődíját sem vehette át, mert nem volt útlevele. Azt 1974-ben kapott először. Miért? Mert az igazi jogok, a megbocsátás és megfuttatás csak a belső körnek, a kommunista mozgalmároknak és a talpnyalóknak járt. 

„Egy annyira tiszta, igazán jó és nemes közeg­ben éltünk, amit azóta itthon, idekinn nem találok meg […] Nekem az életem legnagyobb élményét […] ez a csaknem öt és fél év jelentette, amit bent töltöttem […] Tulajdonképpen ott, amit tudok, meg ami mondjuk értékes bennem, az ezektől az emberektől tanultam” – mondta egy egykor Márianosztrán raboskodó férfi egy interjúban [H. Károly]. Kikre gondolhatott?

Mások mellett Darvas Ivánnal, Mensáros Lászlóval és Obersovszky Gyulával raboskodott. Tőlük biztosan tanulhatott. Közülük Mensárosról szeretnék szólni. 

„Mensáros László Rákosiék, majd Kádárék börtönét is megjárta” –valami ilyesmit  írtam még régebbi cikkemnek címében.

Mekkora akaratlan ferdítés, ostobaság volt ez is. Hiszen a kettő ugyanaz volt. Mensáros első letartóztatása és büntetése idején éppen a „jó Kádár” volt Rákosi belügyminisztere, 1948 és 1950 között. Aztán őt is elvitték – a kommunista húsdaráló szürrealitása. De 1949-ben Kádár még fenn volt, ő vitetett el másokat.

Elvették tőle (is) a levegőt

A fiatal, polgári származású Mensárost ebben az évben rúgták ki a vörössé lett Színművészetiről, ezután határozta el, hogy akkor otthagy mindent, emigrál. A tiltott határátlépés közben elkapták, majd elítélték. Később így emlékezett:

„1948—52 között egy bársonyka­bátban jártam, a börtönbe is velem tartott, amikor tiltott határátlépési kísérletért odakerültem – mesélte egy 1988-ban megjelent interjúban. – Ez a futamodási kísérlet helyzetemről és reményeimről is árulkodik. Öltözetem­ről következtethetsz anyagi helyzetemre is. A Néphadsereg Színházban, a Madáchban és a Nemzetiben sta­tisztáltam, de kísértem én zongorán kultúrbrigádot is. Ez az, mondtam, s vertem a billentyűket: »Szél, szél, szállj Keletről hozzánk . . .«

Első fiam, Péter születésének idejéből is könnyen leltározhatom gardróbomat: egy nadrággal, egy kabáttal, s egy télikabáttal rendelkeztem.”

Mensáros László 1965-ben / Fotó: Fortepan.hu, ad. Szalay Zoltán

Forradalom, forgatás, letartóztatás

Színészi pályafutása akkor indult be, amikor Debrecenbe került, a híres Csokonaiba, ahol 1956-ig dolgozott. Akkor belesodródott a forradalomba.

A megtorlás idején feljött Budapestre, de a büntetést nem kerülhette el. Fábri Zoltánnal éppen a Bolond áprilist forgatták, amikor letartóztatták. A filmet betiltották, Mensáros újra börtönbe került. Ezúttal már hivatalosan is Kádáréba.

A vád: részt vett a debreceni munkástanácsok szervezésében. Ekkoriban jelentett róla „Képesi”, azaz Szabó István filmrendező is, aki jelentése szerint Mensárossal sem igazán szimpatizált: 

„>Az ügyvédem szerint valószinűleg vissza kell még ülnöm egy pár hónapot, node nem érdekes a dolog inkább a börtön, mint egy >>Kaméliás hölgy<< előadás< – mondja és nevet”

– körmölte le „Képesi” 1959 tavaszán Mensárosról. 

Szabó István 1963-ban / Fotó: Fortepan.hu, ad. Szalay Zoltán

„Felszólalásai feltétlen uszítóak voltak”

Mi volt Mensáros bűne? Az állambiztonsági iratban a következő szerepel: „A vádlottnak a debreceni »Forradalmi Bizottmány« ülésein több felszólalása hangzott el. – Azt, hogy pontosan mikor szólalt fel megállapítani nem lehet, csak azt nagyjából, hogy milyen kijelentések voltak.

Felszólalásai feltétlen uszítóak voltak, amelyeken hangoztatta, hogy »a szovjet csapatok azonnal hagyják el Magyarország területét, a Forradalmi Bizottmány addig ne ismerje el Nagy Imre kormányát, amíg szovjet csapatok vannak Magyarország területén«. Beszédében utalt arra: »hogy a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok Budapesten tüzet nyitottak a szabadságharcosokra.«

Mensáros azt is hangoztatta, hogy »Magyarországról anyagi javakat, élelmet, gépeket, urániumot szállítottak ki ellenszolgáltatás nélkül, vagy csekély értékű ellenszolgáltatásért. A volt magyar kormány a szovjet kormány utasítására elzárta az utat a fejlett nyugati kultúra elől, az MDP. alá volt rendelve az SZKP.-nak. Követelte a varsói szerződés felbontását, –«.”

Mensáros László 1965-ben / Fotó: Fortepan.hu, ad. Szalay Zoltán

Bent színészkedett, kint nem tehette

Szóval csak igazat beszélt. Hogyan élte túl ép ésszel a börtönt? „A börtönben is a mindennapi munka mellett irodalmi matinékat is tartottunk, Kosztolányi Hajnali ré­szegségét mondtam, meg a Dohányzás ártalmasságait és Tabi-írásokat adtunk elő. Nem számíthattunk sem­mi kedvezményre, nem is kaptunk. Azért csináltuk, hogy magunkat rend­ben tartsuk, s reméltük, hogy szán­dékunkból valami kisugárzik” – mondta a fenti már idézett interjúban. 

Bent színész volt, kint megbélyegzett ember – hol húzódott a valódi börtönrács?

Az azonnali elhelyezés, a rehabilitálás és megbocsátás csak a kommunistáknak járt, egymással voltak kegyesek – mikor éppen melyikük volt fent.

Mensáros kiszabadulva – ellentétben a sok papíron munkás-származású egykori felforgatóval [Kádár és társai] – valóban kétkezi munkásként dolgozott: 

„Segédmunkásként 1200 forintot kerestem, a margitszigeti Kaszinóban 2300 forintot, s hozzá esténként száz forint jött össze borravalókból. Egy hónapig mind a kettőt csináltam, de azt képtelenség volt fizikailag bírni.”

És jött Szabó doktor szerepe

Az íratlan szabályoknak megfelelően először vidéken kapott lehetőséget (Szolnok), majd az általánosnak nevezett ’63-as amnesztia után Budapestre került – 1964-től a Radnóti színésze volt. Ekkortól jöttek a filmszerepek, majd egy olyan karakter, ami hozzá egyszerre közel és távol állt. A kommunista Bacsó Péter őt választotta a Nyár a hegyen című 1967-es film főszereplőjének.

Mensáros játszotta el Szabót doktort, a meghurcolt és börtönbe dugott kommunista értelmiségit, aki a filmben találkozik egykori fogva-tartójával. Bacsó saját elmondása szerint mozgalmár-barátjáról, a kultúrkáder Újhelyi Szilárdról mintázta a szerepet.

Utóbbi sorsa is tipikus: bár Rákosiék alatt egyre magasabbra került (1948-tól a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára, majd 1950-ben a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese tett), az őrület tetőpontján ő is a mélyben találta magát.

Miután a többiekhez hasonlóan végignézte, ahogyan több elvtársát elviszik, egy idő után ő következett: 1951. március 5-én letartóztatták, koncepciós perben nyolc év börtönre ítélték. Aztán Sztálin meghalt, a kommunisták pedig kiengedték a kommunistákat. Újhelyit 1954-ben rehabilitálták, majd kinevezték filmfőigazgatónak. Rögtön.

Neki ugyan nem kellett pincérként vagy segédmunkásként dolgoznia. Hiszen kommunista volt. 

Újhelyi Szilárd / Forrás: Rev.hu

A kommunista szembenéz a kommunistával

A Nyár a hegyent Bacsó szerint Újhelyi segítségével és támogatásával készíthette el. Bár kétségtelenül bátor film – a korszakhoz képest –, természetesen hamis. A kommunista beltenyészet szembenézése, ahol a jó kommunista (Szabó doktor) találkozik a rossz kommunistával. A „nem kommunistáknak” nem osztottak lapot.

Ugyanaz az ügyes játék, finom manipuláció, aminek A tanú – szintén Bacsó – a legjobb példája. A mozgalom régi trükkje: a belső kritikus rámutat az igazi bűnösökre. Fúj, gonosz Rákosi. Virág elvtárs (Péter Gábor) a villamoson, lehet nagyokat röhögni. A rendezőnek is lehetett elszámolnivalója: Bacsó a visszaemlékezések szerint a legkeményebb sztálinista csoportba tartozott a fiatal filmesek között. 

És Mensáros? Eszköztelen játékkal – egy interjúban elmondja, szándékosan az – teremtette meg a megtört orvos figuráját, aki nem hajlandó leülni sörözni egykori fogva-tartójával. De – és ez a Kádár-rezsim – azért csak egy kommunista értelmiségit kellett eljátszania. Annak a színésznek, aki sohasem volt az.

Mindegy, a film elkészült, nagy siker volt itthon és külföldön is. Sok önmagával szembenéző „jó kommunista” díjazta, hogy azonosíthatja önmagát Szabó doktorral, a „rossz kommunistát” meg azzal a másikkal. 

Mi pedig készítettünk egy adást a badacsonytomaji internálótáborról. Amelyben azt is elmeséltük, miért is volt megrázó Mensáros László szerepe az ezzel kapcsolatos Bacsó-filmben.

Mensáros nem mehetett külföldre

Apróság, hogy bár Mensáros megnyerte a mexikói filmfesztivál díját, átvenni már nem vehette át. Miért?

Mert nem volt útlevele. Megbízhatatlan állampolgára volt az egyre vidámabb barakknak. Bacsó Péter természetesen kimehetett Mexikóba, ő annyira belső ember, hogy elkészítheti, sőt: ő (is) készítheti el ezeket a filmeket.

Neki már cenzor sem kell. A jó kommunista nemcsak szilárdan együtt ingadozik a párttal (vö.: Szabó Miklós könyvével), de az öncenzúra és kettős beszéd mestere. Egyszerre lázad és megfelel. Ha így nézzük, a kétségtelenül remek Bacsó olyasféle szelep volt mint Hofi Géza (tanítója az ex-ÁVH-s Komlós János) vagy a 168 óra (amit szintén a volt ÁVH-s Ipper Pál talál majd ki). Megjavult sztálinista, mint az egész Vásárhelyi Miklós-féle kör.

Maga Mensáros tehát maradt, csak 1974-ben kaphatott útlevelet. „Addig nem engedtek. Tudván, hogy a Madách Olaszország­ba és Moszkvába is utazik, még az eltervezett szereposztást is megváltoztatták, hogy én kimaradjak.”

A Kádár-diktatúra aljas kis trükkjei. Mert a rezsim csak a sajátjainak bocsátott meg igazán. Tőlük kért bocsánatot. Nekik járt igazán az amnesztia. „Már régen pesti színész voltam, ami­kor Tamás fiam a debreceni egyetemi könyvtárba jelentkezett. Kerülőúton tudtam meg, nevemre való tekintettel nem vették fel. Most antikváriumban dolgozik” – mondta már a rendszerváltás hajnalán az elnyomás hosszú árnyékáról.  

Folytatjuk.