Jó előre megtervezték: '90-ben bukunk, '94-ben visszajövünk!
Elvtársak, a 90-es választás elkerülhetetlen, azon nincs esélyünk, a következőre készüljünk fel! - ez volt az MSZMP terve a rendszerváltásra, s közelmúltunk igazolja, pontról pontra bejött. Azt tervezték, '94-ben visszajönnek, és láss csodát: sikerült. A Hamvas Intézet dokumentumgyűjteményének segítségével megírt cikkünk rávilágít arra, miért is maradt el a rendszerváltás, hogyan mentette át magát, vagyonát, kádereit, pártkatonáit az MSZ(M)P.
KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu
Tény, bár a nagyközönség előtt kevéssé ismert, hogy az Állambiztonsági szolgálat és az MSZMP már jó előre készült a rendszerváltásra, amelyet következetesen modellváltásnak neveztek az iratokban. Az 1988-89-es években központi helyen szerepelt az új szervezetek, ellenzéki csoportosulások belső ellentéteinek az elmélyítése. Ennél is lényegesebb volt a radikálisnak, így az MSZMP-re és a rendszerre különösen veszélyesnek tartott szervezetek (sikeres) bomlasztása, tönkretétele. Ezekkel a módszerekkel sorozatunk korábbi részeiben már foglalkoztunk (Szétszakadt Magyarország, Az elmaradt forradalom bábmesterei), most inkább a Párt, a rendszer túlélésére fókuszálunk.
A változás elkerülhetetlen, de írányítható
Krahulcsán Zsolt remek dolgozata (itt olvasható: Hatalom/át/mentés), amely a Hamvas Intézet gondozásában jelent meg – címéből nem nehéz kitalálni – a rendszer továbbélését vizsgálja. Fejti György („másodvirágzásáról”, állami megrendeléseiről, százmillióirólbővebben itt), a Központi Bizottság (KB) titkára 1989. januári előterjesztésében feltette a kérdést, vajon megakadályozható-e az egyre erőteljesebben kibontakozó pluralizációs folyamat. Megálljt lehet-e parancsolni a változásnak? Lakonikus válasza az volt: „a jogállamiság keretei között nem”. Ezért szerinte a Pártnak el kell fogadnia „a hatalomgyakorlás fokozatos, kiszámítható keretek között történő megosztását, egyben felvázolja ennek korlátait, kereteit, valamint a saját elgondolását a lebonyolítás menetrendjére, és időrendjére.”
Időt kell nyernünk, elvtársak!
Az MSZMP a hatalmat semmilyen körülmények között nem kívánta átadni. Viszont mivel Fejti (is) úgy látta, hogy „ekkor a párt nincs még felkészülve egy plurális politikai struktúra elfogadására, ezért alapvető kérdés az MSZMP „kondicionálása” a versenyhelyzetre. Fejti leszögezi, hogy a „földcsuszamlás” jellegű változást „egész egyszerűen ki kell zárni.”
Nagy Terv: '90-ben bukunk, '94-ben visszajövünk!
„A megoldás – mivel a helyzet egyedi és átmeneti –, hogy kiszámítható hatalommegosztási metódust kell kialakítani” – javasolta az előrelátó Fejti, aki két lépcsőben képzelte el az „újjászületést”. A már előre bekalkulált 1990-es országgyűlési képviselőválasztásokon „megállapodásos alapon” elosztanák „a képviselői mandátumokat” (ez végül máshogy alakult), ezt követné évekkel később egy másik, már „klasszikus” pártversenyen alapuló választás – javasolta Fejti. Saját szavaival: „Az 1990-es választási gyakorlat rendkívüli és átmeneti jellegét hangsúlyozandó – meg kellene és lehetne hirdetni, a következő, tehát 1995-ös (vagy korábbra, például 1993-ra vagy 1994-re előrehozott) választás elveit és gyakorlatát, amely már a „klasszikus” pártversenyen alapulhatna. Így mind az MSZMP, mind a jelenlegi protopártok, mind az állampolgárok elégséges idővel rendelkeznének egy ujtipusu választásokra való felkészüléshez”. Fejti javaslatát elfogadta a Bizottság, és látjuk: végül pontosan ez történt. 1990-ben az MDF nyert az SZDSZ előtt, majd jött 1994, amikor az „M” betűtől megfosztott, „kifehérített”, „Főnixként újjászülető” MSZ(M)P az SZDSZ segítségével ismét hatalomra került. Ahogy azt eltervezték...
Állambiztonság: csak a baloldal
A túlélés volt a cél. Krahulcsán is idézi a sorozatunkban már többször felbukkant Horváth Józsefnek – a belsőreakció-elhárítás csoportfőnöke – 1989. novemberi(!) előadását. Az MSZMP „alkalmazkodása a szocialista jogállamisághoz, a pluralizmushoz volt az a viszonyítási pont, amit az állambiztonság is követni próbált. <…> látni kell, hogy szervezetünk, de az egész társadalom jövője is függ attól, hogy a jelenleg háttérbe szorított és szétforgácsolódott baloldal mennyire lesz képes ismét jelentős politikai erővé, a jövő számára kikristályosodási ponttá válni. Nekünk ezt a folyamatot lehetőségeink szerint – de nem törvényellenes eszközökkel – támogatnunk, erősítenünk kell” - mondta Horváth.
Modellváltás – ha lehet, erőszak-mentesen
„Egy hónappal az MSZMP utolsó pártkongresszusa előtt az MSZMP BM Bizottság határozati javaslatában – többek között – kijelentette, hogy a belügyi párttagság „<…> felelősséget érez és visel azért, hogy a modellváltás anarchia nélkül, erőszaktól és atrocitásoktól mentesen, törvényes keretek között menjen végbe” - írja Krahulcsán: „Továbbá arra is felhívták a párttagság figyelmét, hogy szervezzék meg a koordinációs, egyeztető munkacsoportokat, amelyek a megszűnő rendőri, állambiztonsági stb. pártszervezetekből a lakóhely szerinti MSZMP szervezetekbe történő átjelentkezéseket megszervezik, lebonyolítják”.
Tüzet nyitni „erkölcsi felelősségvállalás”
Bár ügynökök, trükkök, megalkuvók segítségével sikerült elérni, hogy Nagy Imréék újratemetése és a rendszerváltás békés legyen és elmaradjon az elszámoltatás, ezt megelőzően, 1989 elején azért felkészítették a gárdát a küzdelemre is. Sokat mondó az az irat, amely a BRFK pártbizottságán készült: „Tudatosítani kell az állománnyal, hogy a tömeggel szemben fellépés során kialakulhatnak igen éles helyzetek, melyek szükségessé tehetik az erkölcsi normák átértékelését – idézi Krahulcsán. – Kritikus helyzetben tüzet nyitni egyfajta erkölcsi felelősségvállalás és bármilyen furcsán hangzik, bátorság kérdése is. Kétségtelen, hogy az emberölés felelősségét csak az a személy vállalja, aki mélységesen meg van győződve igazáról, elkötelezett harcosa egy adott ügynek, aki morálisan stabil és felelősséget érez a társai életéért is, és aki a konkrét helyzetet maga is kiemelten veszélyesnek ítéli meg, nemcsak a parancsnok” - szép, magasztos szavak, s a forgatókönyv meg nem valósult része.
Kimentett vagyon – Rendszerváltó kft.
Természetesen kiemelten fontos volt a „pártvagyon” megmentése, az MSZMP ennek érdekében még idejében „rendezte a pártingatlanok tulajdonjogát, (a NEXT 2000 Kft. - erről bővebben itt - törzstőkéjének bővítési jegyzéke szerint, pártüdülők, vendégházak, oktatási létesítmények, műhelyek, garázsok, a székház és számítóközpont, összesen 1 162 365 645 Ft értékben) és az új lehetőségeket kihasználva a fedőneveken szereplő számlákon gyűjtött vagyonát vállalkozásokba fektette, különböző gazdasági társaságokat alapított” - írja Krahulcsán. Az MSZMP Elnöksége (Grósz Károly, Németh Miklós, Nyers Rezső és a mostanában sokat interjúvolt, lassan rendszerváltó hőssé nemesedő Pozsgay Imre) „1989. július 3-i ülésén döntött arról, hogy a párt (pontosabban a KB) 90 százalékos tulajdont szerezzen 9 millió forint részvényjegyzéssel egy (vállalkozásszervező) részvénytársaság alapításában... Az Elnökség még ezen az ülésen a párt kezelésében lévő ingatlanvagyon jogi helyzetének rendezéséhez is megadta az elvi hozzájárulást, támogatta egy korlátolt felelősségű társaság létrehozását”.
„Vámos Zoltán” 3 millió dollárja
Persze nemcsak a párt, de az állambiztonság (kémelhárítás) is menteni akarta a menthetőt, „konspirált valutaszámlákon jelentős összegeket halmoztak fel, amelynek sorsáról sajnos nincsenek információim” – jegyzi meg Krahulcsán. Pedig nem csekély összegekről van szó. Íme egy példa: „a BM Külügyi Osztály által kezelt és a Magyar Nemzeti Banknál vezetett „VÁMOS ZOLTÁN” fedőnevű számlán 1988 szeptemberében 2 280 026 USA dollár, a III/II. Csoportfőnökség által a Magyar Külkereskedelmi Banknál konspiráltan kezelt „EUROIMPEX VADUZ” fedőnevű számlán a fenti időpontban 2 925 386 USA dollár szerénykedett”.
A Nagy Átalakulás – négy lépésben
„A KB úgy döntött, hogy a Belügy- és Honvédelmi minisztériumban, illetve a fegyveres testületekben működő MSZMP szervezetek struktúrájának átalakítását négy lépcsőben kell megvalósítani” - írja Krahulcsán. Első lépésként megszüntették a minisztériumokban működő pártszervezetek tevékenységét, az itt dolgozó kommunisták átigazolhattak más hasonló pártszervezetekbe vagy a lakóterületükön működő MSZMP alapszervezetbe. Második lépésként 1989 végéig mindenféle anyagi, tárgyi feltételrendszert megszüntetettek. „Harmadikként – 1990. december 31-ig – a pártszervezeteket is fel kellett számolni, majd negyedik ütemben a „lakóterületi jellegű fegyveres pártszervezetek” kialakítását kellett elvégezni” - írja a kutató. Így alakultak át ők.
1989 október 6: egy eldobott „M” betű
„Az 1989. október 6-án kezdődő pártkongresszus – mint ismert – az 1956-ban létrehozott MSZMP nevű párt megszüntetését határozta el, és annak jogutódjaként megalakította a Magyar Szocialista Pártot” - idézi az ismert végkifejletet Krahulcsán. Innen lesz igazán ismerős a történet.
