A későbbi "kém" Péter Gáboréknál: A BM szerint Gyepes-Gilbert Ottó jelentette fel az ÁVH-n az Engländer Tibor-féle cionista csoportot
Az állambiztonsági iratok szerint a később Amerikában lebukott MNVK-2-es Gyepes-Gilbert Attila 1951-ben feljelentette az ÁVH-n azt az Engländer Tibor vezette illegális cionista csoportot, amely végül feloszlott, de amelynek tagjait később börtönbüntetésre ítélték. Gyepes-Gilbert 1956-ban Nyugatra ment, 1964-ben jött haza, és a BM be akarta szervezni, ehhez már nagyon közel jártak (fizetéssel és hírszerző-nyugdíjjal (!) kecsegtették), de végül egy csempészési ügy miatt lemondtak róla. Sok-sok évvel később a rivális szolgálat, az MNVK-2 szervezte be.
Gilbert-Gyepes Ottó a kétezres években vált – valamelyest – ismert közszereplővé, amikor mint Holokauszt-túlélőről (története a Terror Házában is olvasható), majd mint a 2006 októberi rendőrterror egyik áldozatáról írt róla a konzervatív sajtó. Szintén 2006-ban jelent meg Szalay Tamás Lajos könyve Gilbert-Gyepes kémhistóriájáról, jórészt a főszereplő elmondására hagyatkozva. Előző cikkemben röviden felidéztem, hogyan került a nyolcvanas években amerikai börtönbe, miután az MNVK/2 embereként lebukott az Egyesült Államokban.
A BM és a HM akkor együttes erővel beszélte le Friderikusz Sándort a tervezett interjúról, amibe a fiatal oknyomozó riporter belement.
Említettem, hogy a HM előtt a BM akarta beszervezni, de az meghiúsult. Most Gilbert-Gyepes Ottó kutatódossziéja ("Michaud") alapján megpróbálom rekonstruálni ezt a történetet.
1964-ben keltette fel az állambiztonság figyelmét
Gyepes Ottó 1956-ban hagyta el Magyarországot, kint az állambiztonsági iratok szerint „kereskedelmi utazó” lett, majd 1964-ben hazalátogatott. Ekkor készült a kutatódossziéjához csatolt első jelentés: „Nevezett kereskedelmi utazó. Anyjával együtt él az Egyesült Államokban, 1956 után vándorolt ki, de vissza szeretne térni Magyarországra. Nevezett 1964. november 28-án lépett be az országba családi látogatás céljából, 1965. február 28-ig kiván itt tartózkodni.”
Gyepes Ottó tanulmányozásával a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) munkatársát, Jancsecz Imre állambiztonsági századost bízták meg (szinte bizonyosan nem azonos a szociáldemokrata politikussal). „1965. január 27-én személyes megismerést hajtottam végre – jelentette Jancsecz (1965. 01. 28.) – Elmondtam, hogy mint a KEOKH alkalmazottja, szeretnék egy-két kérdésről beszélgetni vele, amennyiben ez részéről semmiféle akadályba nem ütközik. <…>Felvetette azt, hogy ő hajlandó lenne a magyar állam részére embargós árukat beszerezni kint és annak egy részét forintban kérné itthon elhelyezni, ha lehetséges.
A rendes nevemet mondtam a rendfokozatommal és erre mosolyogva kérdezte, hogy ÁVÓ-s? – Mondtam, hogy most egyszerüen rendőr. Erre nevetve mondta, hogy nem azért kérdezte, mintha ez zavarná őt.”
Jancsecz értékelése pozitív volt: „<…> Összbenyomásként alkalmasnak tartom hirszerző tevékenység végzésére. <...>” – írta.
1951-ben feljelentés tett az ÁVH-nál
Gyepest ezután priorálták, megvizsgálták (Feljegyzés, 1965. 01. 02.) „Megvizsgáltam az antidemokratikus elemek nyilvántartásában a Gyepes Ottóra <…> vonatkozó anyagokat és azokból az alábbiakat állapitottam meg:
Nevezett 1951 februárjában feljelentést tett az ÁVH-nál egy illegális cionista szervezkedésről, melynek maga is tagja volt. Az ügyben több alkalommal kikérdezték, az erről készült jelentésekből kitünik, hogy részletes információkat adott az Engländer Tibor vezette illegális cionista csoport tevékenységéről. Az illetékes elvtársak nem tartottak megbizhatónak a beszervezésre, azonban esetenként információkat kértek és kaptak tőle 1951 május végéig, amikor is a csoport feloszlott.
Az Engländer-féle csoportra – amely 1951 májusi feloszlása, illetve Gyepes kimaradása után is folytatta tevékenységét – >Tibi
Az ügyben végül heten kaptak börtönbüntetést: „Engländer Tibor”, „Kovács Edit”, „Schmelczer Kornél”, „Pollák Tibor”, „Radó Miklós”, „Forgács János”, „Fényes István”. „A fenti hét személy közül Schmelczer, Pollák és Forgács az ellenforradalom alatt disszidált, a KHL szerint Izraelbe, a többiek Budapesten élnek, egyikük aktiv hálózat” – írta Péter György hadnagy. (A csoport vizsgálati dossziéja (V-108606/1-3) is kutatható az ÁBTL-ben.)
Ez az iratrészlet nem igényel különösebb kommentárt. A felsorolt nevek közül messze Engländer Tibor a legismertebb, aki haláláig magyarországi cionista mozgalom vezetője volt. A börtönből kiszabadulva pszichológiát tanult, döntéselmélettel foglalkozott, idővel a tudományok kandidátusa lett.
A Szombat 2006-ban készített interjút Engländerrel, aki 1989-ben újraszervezte a Magyarországi Cionista Szövetséget, amelynek elnöke volt egészen haláláig. Engländert a „cionista szervezkedés” miatt végül 1953. január 29-én tartóztatták le, négy évre ítélték, de ezt két évre mérsékelték, s végül 1954 karácsonyán szabadlábra került.
Az eredetileg marxistának indult Engländer (aki fiatalként nem értette, hogy miért is üldözi őket az egyre jobban bedurvuló diktatúra) az interjúban ezt mondta: „Volt, akit már hónapokkal előttem lefogtak. Velem együtt Kovács Editet, a Schmelczer Kornélt, Pollák Tibit, Forgács Chaimot és Fényes Pistát (Dan Dalmátot). Utánunk lefogták Signer Jutkát és némileg tőlünk függetlenül Steiner Júliát és Radó Miklóst. Körülbelül tíz embert tartóztattak le közvetlenül a cionista ügyben. Ekkor már sejtettem, hogy bennünket be akarnak építeni a magyar cionista perbe.”
A cionista per történetével sokan foglalkoznak, így ebbe én nem megyek bele. Inkább térjünk vissza Gyepes-Gilberthez. A következő jelentés szerint bement a KEOKH épületébe, ahol a tiszt – arra való hivatkozással, hogy a szobáját éppen festik – elvitte ebédelni. (Jelentése szerint ezzel akarta a bizalmas viszonyt erősíteni.). Jancsecz jelentése (1965. 02. 02.) szerint a Ruszvurm cukrászdába mentek, ahol Gyepes arról érdeklődött, hogyan tarthatna meg dollárt, ha hazajönne, az utazásaira. A tiszt azt mondta, magánemberként azt tanácsolja, 2000-3000 dollárt hagyjon egy nyugati, mondjuk bécsi bankban, ott majd szépen felveszi.
„Beszélgettünk a néger kérdésről is, mivel e kérdésen keresztül szerettem volna eljutni a cionizmushoz. Ő hajlandó volt a zsidókérdésről is beszélni, azonban magáról a cionizmusról nem
– írta a tiszt. – Megkérdeztem Gyepest, hogy odakint a régi disszidensek hogyan fogadták őt. Elmondta, hogy ezzel kapcsolatban neki személyes tapasztalatai is vannak. Amikor munkája nem volt, akkor bejárt az emigrációs szervezetekbe és ott kellő >uram-bátyámozás
Már két tiszt találkozott a jelölttel
A későbbi találkozóra Jancsecz már egy kollégáját, Szilágyi Jánost is elvitte, ekkor már Michaud” fedőnéven nevezték a célszemélyt. „A telefonbeszélgetés során Jancsecz elvtárs emlitette >Michaud<-nak, hogy egyik kollégájával közösen kivánnak vele beszélgetést folytatni. >Michaud
Munkájáról elmondotta még, hogy sokat utazik, s így lehetősége van, mint ügynöknek, mindenhová bejutni.
<…>Felvetettem >Michaud<-nak, hogy mi lényegében régi ismerősök vagyunk! Meglepetve kérdezte: hogyan és honnan? Természetesen nem vizuális formában – mondottam – hanem egy anyag tanulmányozása során találkoztam a nevével és személyével. Itt utaltam az 1951-es cionista szervezkedésre, amelynek felfedéséhez, mint hazafias feljelentő, ő járult hozzá.<...>
Megköszönte, és jó érzéssel vette tudomásul, hogy ezt a cselekedetét szerveink hazafiasnak minősitették, mint ahogy most én tettem. <…>”
Szilágyi hadnagy bizakodva zárta a jelentést: „<...> nagyon szívesen vállalja az általunk elkészitett és pontositott kérdésekre való válasz adását, amelyeket rögziteni is hajlandó.”
Fizetést kapott volna és állambiztonsági nyugdíjat
Ezután beszervezése részleteit is elmondták neki: „Szilágyi elvtárs közli vele, hogy megállapodásunk több éves időtartamra szól. Eredményes együttmüködés esetére vállaljuk, hogy – utána hazatérhet, itthon képességeinek megfelelő állást biztositunk számára és a hirszerző munkában eltöltött éveit nyugdijjogosultság szempontjából beszámittatjuk;<…> 1965. március 1-től havi ezer forint juttatásban részesitjük – pénzét takarékbetétben gyüjtjük <…> egy év mulva, ha munkájával kiérdemli, magasabb összegben fogjuk megállapitani havi juttatásának összegét <…>” . (Jelentés, 1965. 02. 15.)
Úgy tűnt, minden adott volt a beszervezéshez, de aztán közbeszólt az élet. A BM Főügyelet kivonatából (1965. 03. 27.) kiderül, hogy Gyepest alig egy hónappal később elkapták a határon: „<...> GYEPES OTTÓ<…> USA állampolgár, bécsi lakos <…> f. hó 26-án 20.30 órakor a hegyeshalmi közuti belépőnél, a személygépkocsijában elrejtve 93. db. orkánkabátot akart az országba becsempészni.<…> Gyepes Ottóval egyidejüleg őrizetbe vették:
Még kellemetlenebb volt, hogy az ügyet a sajtó is megírta, megírhatta.
Az állambiztonság érintett tisztje utánanézett Gyepes ügyének, amiből kiderült, hogy a másik férfit figyelték meg, így az ő lekapcsolása ennek következménye lehetett: „A mai napon a BRFK Vizsgálati Osztályán érdeklődtem az őrizetben lévő >Michaud<-ról és dr. Kállai r. ales. elvtárstól az alábbi felvilágositást kaptam:
Ekkor a III/I. lemondott a beszervezéséről, indoklásukban ezt írták:
„Személyi tulajdonságai /felületessége, erkölcsi fogyatékosságai/ nem tették alkalmassá a beszervezésre.”
Gyepes-Gilbertet Washingtonban is megfigyelték, de a BM lemondott róla
Gyepes-Gilbert visszatért az Egyesült Államokba, ahol a BM (a washingtoni rezidentúrával) tovább figyeltette. 1967-ben ezt írták egy szolgálati jegyre („1967. V. 25. Péter György."): „Michaud-t 1965 februárjában figyelőztettem a washingtoni rezidentúrán. Mivel az ily módon figyelőztettek nyilvántartását Bernát kezelte, megállapitottam, hogy MICHAUD iránti érdeklődésünk dekonspirálódott Bernát előtt.”
Ez azért volt mélyütés, mert az említett Bernát Ernő százados 1965-től dolgozott fedőállásban sajtóattaséként a washingtoni nagykövetségen, de amúgy a „BM III/I-1-a alosztály főoperatív beosztottja” volt. Aztán dobbantott: „1967. április 21-én családjával töltött üdüléséről nem tért vissza állomáshelyére, disszidált.”. (Ő a mellékszereplője Palasik Mária: A szolgálati helyéről eltűnt hírszerző című tanulmányának – itt olvasható).
És akkor belekukkantott a dossziéba az MNVK-2.
Gyepes-Gilbert később az MNVK-2 figyelmét is felkeltette, az első erre utaló dokumentum az az irat, amelyet a „Magyar Népköztársaság Vezérkara Felderítő Csoportfőnökség” (MNVK-2.) írt „Kövesdi János r. alez. elvtársnak BM. III/I-12. osztály vezetőjének”. „Kérem operativ érdekből Gilbert Ottó Attila előző neve / Gyepes Ottó Attila/ – Budapest, 1932. 04. 03. anyja:
1979-ben ismét Kapás egyik beosztottja, Hatvani Máté nézett bele „operatív érdekből” a dossziéba, három évvel később pedig maga Szűcs Ferenc vezérőrnagy írta azt a levelet, amelyben megköszönte a dossziét: „Áttanulmányozás után köszönettel visszaküldöm Gilbert Ottó /előző neve: Gyepes Ottó<…>irattári anyagát.”
Szűcs a katonai szolgálat legfelsőbb vezetésébe tartozott, Kádár Jánossal is bizalmas kapcsolatban volt, s tagja az Egyetértés Vadásztársaságnak. Az ő szóvivője volt Vietnamban az MNVK–2-höz tartozó Aczél Endre (cikkem itt).
Látjuk, hogy a BM lemondott Gyepes-Gilbertről, aki végül a katonai szolgálat embere lett. Utólag nyilván megbánta: több évet töltött az amerikaiak börtönében. Lezárásként hadd mutassam be a Népszava 2007-es (!) cikkét, amelyben ezt írják az ügyről (ráadásul a cikk leadjében):
„A kommunista blokk hírhedt spionját látták benne, holott csak egy egyszerű kalandvágyó pesti srác volt, aki kész volt minden veszélyt vállalva szolgálni a hazáját. De a hazája elárulta.”
Ízlelgessük csak a Népszava 2007-es cikkét: a Kádár-diktatúra alatt a hazáját szolgálta és a hazája árulta el. Nem.
Ha valaki "elárulta", az a magát a rendszerváltás után is átmentő MNVK-2. volt.
