Szadat útban volt – Moszkva és a KGB állt az egyiptomi elnök meggyilkolása mögött

– írja Orbán-Schwarzkopf Balázs tanulmánya elején felütésként. –

Részt vettek háborús övezetbe történő tiltott fegyverszállításban, de találunk nyomokat számítógépes bűnözésre is, melyekhez az eszközöket sok esetben illegális úton, a technológia ellopásával szerezhették be. Ehhez, a gyanú szerint, bűnözőket is felhasználtak.

Bár ezek csak kiragadott példák, mára a téma iránt érdeklődő laikus számára is világossá vált, hogy az említett terrorizmus és szervezett bűnözés főbb vonalai mögött alapvetően olyan államok álltak, amelyek képesek voltak a technikai, pénzügyi, infrastrukturális és szakmai hátterét adni egy ilyen típusú tevékenységnek.

Szadat látványos meggyilkolásával üzentek

Orbán-Schwarzkopf Balázs tanulmányában részletesen bemutatja a Muzulmán Testvérek felépítését, hátterét, az állambiztonsági szálakat és a szervezet különháborúját Szadattal. Az is világossá válik, hogy az egyiptomi elnök megdöntésére törekvő Testvérek mögött már Szíria és Líbia, valamint a szocialista országok álltak.

„1981. október 6-án egy katonai bemutató során lelőtték Szadatot. A gondosan megtervezett támadás éppen akkor következett be, amikor a bemutató részeként repülők szálltak el a felvonulás felett, és óriási hangzavart keltettek. Ekkor az egyik felvonuló teherautóról leszálltak az elkövetők, és a dísztribün felé indultak. Szadat azt hitte, ez is a bemutató része, még üdvözölte is őket. Az alig két percig tartó tűzharc során összesen tizenegyen haltak meg, köztük a kubai nagykövet, egy ománi tábornok és egy kopt püspök. A sok sérültből négyen az amerikai biztonsági személyzetből kerültek ki, de megsérült Mubarak alelnök is. A merénylők közül egy ember halt meg és hárman sérültek meg, őket elfogták.

Az amerikai hírszerzés a merénylet előtti két hétben szokatlanul élénk forgalmat érzékelt a szovjet nagykövetség megfigyelése során, amit jeleztek is az egyiptomi biztonsági szervek felé, de Szadat alábecsülte a helyzet súlyát, mert úgy értékelte, a szeptember eleji letartóztatásokkal az összes potenciális összeesküvővel leszámolt.

Mubarak nem védte meg elnökét?

A Szadat helyére lépő Mubarak szerint a merényletet a Muzulmán Testvérek hajtották végre. Egy másik jelentés a Takfir wal-Hijrát említi elkövetőnek, de hozzáteszi, hogy egy kis szervezet önmagában nem képes ilyen precíz támadás végrehajtására, ehhez legalább valamelyik fegyveres testület támogatása kellett.

Alig két nappal a merényletet követően készült jelentés a szovjet társszerv információira alapozva állította, a Muzulmán Testvérek egyik ága volt az elkövető. El-Shazly Egyiptomi Hazafias Frontjának vezetése saját állítása szerint pontosan ismerte a merénylet tervét, ők úgy tudták, egyidejűleg Mubarakot és a hadügyminisztert is likvidálják.

Az is kiderült, hogy nem az államcsíny volt a cél, annál is inkább, mert Szadat menet közben eltávolította az utódként szóba jöhető személyeket.”

Orbán-Schwarzkopf Balázs végkövetkeztetése szerint a Szovjetunió nem akart totális káoszt Egyiptomban, „mindössze” bizonytalanságban kívánta tartani az országot. Szadat utódjának, Mubaraknak el kellett fogadni a játékszabályokat:

„Úgy látszik, hogy a Szovjetunió okult korábbi hibáiból. A nigériai vezetést például azért vesztette el, mert nem volt képes tartósan támogatni egy akkora méretű országot.

Az Egy elnök halála a Hamvas Intézet Arc és Álarc folyóiratának tavaszi-nyári duplaszámában olvasható el (több más, hasonlóan érdekes írással együtt). A folyóirat a nagyobb könyvesboltokban megvásárolható, az intézet honlapján megrendelhető.

A vezető kép forrása: Rarehistoricalphotos.com